Visszatekintünk – Ilyen volt idén a STRAND!

Vasárnap hajnalban ért véget a harmadik STRAND fesztivál, azóta már haza is keveredtem, máv-nak hála jó pár óra késéssel. Azt le kell szögeznem, hogy idén jutottam el először a STRAND-ra, így csak keringő történeteket ismertem, ami nem mindig volt pozitív hangvételű, legtöbbször a sárról és a sorban állásról szólt, ezért felkészültem lelkiekben, ha nem is a legrosszabbra, de a kellemetlenre biztosan.

Aztán csalódnom kellett (szerencsére), sár a kinti kempingben egyáltalán nem volt jellemző, az utak aszfaltosak, így a bőröndök is szépen gurultak. A fesztivál helyszínén, eltekintve néhány pocsolyától, sem kellett térdig dagonyáznunk a sárban, ahol kellett a fesztivál ideje alatt homokot terítettek le a munkagépek. A sátorhelyek elfoglalásakor a sorbaállás időtartama csak szerencse kérdése volt, mi negyedóra alatt bejutottunk, de ha egy órával később érkezünk, ez lerövidül kb. 2 percre. A kapukon is elég jó ütembe lehetett áthaladni, igaz kicsit már kínosnak éreztem mikor ötödszörre magyaráztam el, hogy igen, ilyen típusú karszalagotok is van. A sör itt is 4 dl és persze drága, főleg, hogy a Strongbow is ugyanannyit kóstált, így hamar át is szoktam rá, a fröccsáraktól meg egyenesen sírógörcsöt kaptam, de legalább pár perc várakozás utána a kezemben tarthattam a drágaságot (szószerint). Apropó csak én éreztem úgy az első nap, hogy a fesztivál félig még fel sem épült?! Rákérdeztem, nem, nem csak én. Volt ahol az állványokat szerelték, vagy éppen nem kisméretű molinókat függesztettek ki, de a járólapozás is folyamatban volt. Az általános dolgokról egyelőre ennyit, aztán lehet, visszakanyarodok még egy sort panaszkodni a konnektorok hiányáról a kempingben.

forrás: strand.hu

Összességében az OTP színpad elcipelte a hátán a fesztivált, itt megmozdultak az emberek, energiák csapódtak le, ami a Petőfi nagyszínpadnál ritkán történt meg. Ezt az állításomat rögtön meg is cáfolom a nyitónap első koncertjével, a FISH!-el, jobb kezdést elképzelni is nehezen lehetett volna. Aztán jött az ácsorgás, pedig az Anna and the Barbies küttyögtet, ahogy Lovasi fogalmazott könyvében, megszólítja a közönséget, bevonja azt a produkcióba, de itt valahogyan nem működött és nem ez volt az egyetlen ilyen koncert. Pedig alapjában véve jó koncertek lettek volna, nagyon jók, ha az emberek élnek rajta. Melyikekre célozgatok most? Még az első napon a Vad Fruttikon is hasonlóan éreztem magam, pedig csak a második felére értem oda, addig egy jó hangulatú lángostejfölös Kaukázuson kapaszkodtam a kordonba. Mivel a Simple Plan pár száma után teljesen érdektelenné vált, értsd mindegyik ugyanolyan volt, sok oo-val megtöltve, inkább tovább álltam egy pultkörre, melynek eredményét a parton el is fogyasztottam. Ez a jó a Balaton parti fesztiválokban: van egy állandó látványosság, ami mindig hangulatos. Irie Maffiara megtelt a kisebb színpad és nem volt olyan ember, aki ne ugrálta volna végig azt a 90 percet. Az első nap fáradtsága levett a lábamról, jobb programot nem találva visszahúzódtam a kempingbe.

Papp Férfiállat Szabolcs #supernem #strandfesztival #fesztblog

A photo posted by fesztblog (@fesztblog) on

Másnap a szemtelenül korán kezdő Supernemmel nyitottam, inkább fogjuk rá a korai időpontra, hogy nem történt semmi a közönség soraiban és akkor talán megnyugszik a lelkem. Mivel este háromnegyed kilencig nem lépett senki olyan a színpadra, aki egy kicsit érdekelne, na jó a MMR-be belehallgattam, ezért a kisbolt – civilfalu – balatonpart szentháromságában bolyongtam. Ahogy besötétedett, úgy sétáltam a díva felé, Péterfy Boriékat csak a tűzijáték(ok) miatt hagytam ott, mert bizony volt egy a STRAND-nak és volt egy külön a B my lake-nek is. Nézelődés közepette a Nagyszínpad előtt találtam magam, így ha már ott jártam meghallgattam az All Time Low-t. Beléjük már több élet szorult, és be kell valljam megcsinálták a bulit, ez főleg a gitárosnak, Jack Barakatnak köszönhető, ő az őrült, folyton mozgó nyughatatlan. Plusz pont a bandának, hogy a közönség soraiból is felhívtak embereket egy szám erejéig. Bebizonyosodott, hogy a Quimby nem az OTP színpadára való, egészen egyszerűen nem fértünk el, mindenhol emberek álltak. Kiscsillagra már ritkult a nép, mivel koncert közben a lecsukódó szemeimmel hadakoztam és az állva elalvást gyakoroltam, jobbnak láttam utána a sátor felé indulni.

A pénteket a 30Y-nal kezdtem, Beck Zoliék a délutáni időpont ellenére egy elég jó kis koncertet adtak, és a közönség is megmozdult szerencsére. Azt is megtudhattuk, hogy a frontember farmerja túrkálóból származik és valóban rondácska volt. Mivel annyi Brains-en lehetek még a közeljövőben, mint égen a csillag, ezért inkább a búcsúzó Subscribe előadását hallgattam meg. Egyáltalán nem bántam meg döntésemet, ennyi energia az összes koncertet egybevéve se csapódott le, a fesztivál legnagyobb pogója díját is simán magáénak tudhatja. Aztán éles váltás következett, na nem Ákosra gondolok, azt inkább hanyagoltam, Csongor Bálintékat Szabó Balázs bandája követte, aki mosolyával babonázta és hegedűjével ringatta a közönséget. A nap másik fénypontja a hiperkarma volt, vártam, mint a messiást, megnyugtató ilyen jó állapotban Robit látni.

Elérkezet az utolsó nap, azóta már a számadatokból kiderült, hogy ez volt a leglátogatottabb nap, engem pedig ez mozgatott meg a legkevésbé. Szombatot az Ivan and the Parazol nyitotta, ahol, mint úgy általában, megint találkoztunk Zacher Gábor toxikológus úrral, a hátsó sorokban meghúzódva figyelte, sőt mi több énekelte a számokat. Intim Tornáztunk is, majd huppogtam a NAGY-SZÍN-PAD győztesére, az Ocho Machora. Gergő hozta a formáját, egy pillanatra sem állt meg, végigugrálta a koncertet, pedig merevítő tartotta a bokáját. Ochonak vége, menekülés a színpad elől, özönlött a nép Punnanyra. Egy kör pult, egy kis tópart és már kezd is a Cloud9+, akik olyan bulit pakoltak alánk, hogy öröm volt nézni, 5 csillag, de tényleg srácok. Egyszer minden jónak vége szakad, ez nem volt másképp most sem. Átballagtam Aokira, és azt kaptam, amit vártam, egy fószert, aki áll a pult mögött vagy éppen rajta, hergeli a közönséget, közben pedig megnyomja a play gombot és a közönségbe hajít egy tortát. Valamiért ez működik, nem is akárhogyan, ennyi embert egyik Nagyszínpados koncert sem vonzott. A fesztivált a csöppet sem unalmas Soerii&Poolek táncoslányos performansza zárta számomra.

Végeredményben egy jó kis fesztivál van a hátam mögött, aminek van még mit fejlődnie, de jó úton halad, első fesztiválozóknak bátran ajánlható. Ha a szezon végén, Sziget után még van egy kis erőd, akkor itt tökéletesen zárhatod a nyarad.

További képekért katt az instagram profilunkra: https://instagram.com/fesztblog/

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Újra lesz hiperkarma halloween október utolsó estéjén Immár kilencedik alkalommal játszik a hiperkarma október végén közönségének és tartja meg ezzel idén is a magyar könnyűzene egyik legjobb koncerthagyományát, a hiperkarma halloween-t. Volt persze pár év kihagyás, de arra már ki emlékszik, nem igaz? R...
Ismét színházba megy a Quimby Az ország legnépszerűbb zenekara, a Quimby örökké kísérletezik, s gyakran éppen így teremt hagyományt. 2014-ben az együttes újabb turnén folytatja formabontó, színházi szárnyalását.   Ahogyan Kiss Tibi, a Quimby frontembere mondani szokta, "a hangos ...
“Ráadásul én, ugye, punkból jöttem” – interjú Gerd... Most pedig következzék páros interjúnk második részének első fele, amit Gerdesits Ferivel alias, Faszival készítettünk ugyanott – Barba Negra -, ugyanakkor – 2012.április 19, mikor is a ZP sztori még friss volt -, mint Szilárddal. Ezt az interjút két...