Ilyen lehet a szeletelés a mennyben – B.my.Lake 2015

Egy elég húzós és elsőre furcsának tűnő utat terveztünk be az augusztus 20-i hétvégére. Még alig voltunk pár nappal a Sziget után, de persze már nem bírtunk a seggünkön maradni fesztiváli nélkül, szóval a terv a következő volt: augusztus (20)-21-én a B.my.Lake-en szeletelgetünk, majd (21)-22-re átugrunk Pozsonyba az Uprising Reggae Festivalra. Nem csak a zenei stílusok különböztek, hanem a távolság is nagy volt a kettő közt, de kit érdekel, ha egyszer baromi kíváncsiak voltunk mindkét rendezvényre?! Lássuk is a hazai fesztivált, a B my Lake-et először.

B, avagy a Nagyszínpad

Előzetesen kicsit tartottam ettől a fesztiváltól. Oké, nem szabad pletykák alapján ítélni, de amikor olyan dolgokat hallasz egy fesztiválról, hogy ez még durvább (minden tekintetben), mint a szintén hasonló stílusban utazó Sound, akkor azért már elgondolkodsz: kell ez neked? De úgy voltam vele, ha csak egy napra is, de érdekel! Hiszen pár éve a Soundon is tök jól elszeletelgettem egy estét, úgyhogy itt sem lehet gond… főleg, ha utána átugrunk a reggae fesztiválra, na ott aztán végképp nem lesz semmi para, az tuti.

Lehetett még hallani olyat is, hogy ez az igazi keményvonalas tuc-tuc zene, ami itt van, illetve hogy ilyen volt még a kezdetekben a Sound, mielőtt elkurvult volna, stb, stb. Úgy voltam vele: lássuk!

Végül csak egy estére, péntekre érkeztünk meg az idén most már hivatalosan is a fesztiválok balatoni fővárosának számító Zamárdiba. A Sound területe ketté volt osztva erre a hosszú hétvégére, az egyik felén a Strand zajlott Ákossal és egyéb tötymörgésekkel, a másik oldalon viszont az igazi remek szeletelős zene ment három színpadon. Mi inkább az utóbbit választottuk, nem túl meglepő módon.

Az egész helyszín nem volt túl nagy, talán a Sziget Nagyszínpad előtti tér is nagyobb volt ennél. Mondjuk ez egyáltalán nem volt gond, a három színpad (B; My; és Lake) és a jónép kényelmesen elfért a placcon úgy, hogy nem voltak áthallások. Jah, és mindez persze a Balaton partján, ami azért mindig remek hangulatot és látványt adott az egésznek (legalábbis jobb, mint ha az Alföld közepén lenne a fesztivál).

A designt egyáltalán nem vitték túlzásba, 1-2 színes fény, pár diszkógömb és csillag, néhány szép lámpa és hatalmas LED falak a DJ-k mögött, ennyi. Se hatalmas kivetítők, se egyéb hivalkodó, divatos díszlet, itt minden a zenére és annak élvezetére volt kihegyezve, nem a látványra. Jah, és egy fontos dolog, ami nem volt még: mikrofon.

Ez azért fontos, mert így legalább esélyünk sem volt egy Bárány Attila-showt hallani, a DJ-k nem pofázták szét a számaikat, hanem azzal foglalkoztak, ami a dolguk: zenéltek. De még hogy! Ezeken az arcokon látszott, hogy ott rakják össze (néha játsszák fel!) a zenéket előttünk, nem pedig csak a play gombot nyomogatják. Mennyivel szimpatikusabb dolog ez, mint kiállni a bazi magas felépítményre és megnyomni egy gombot, amire megőrül a közönség?! Itt nem volt hatalmas DJ pult, eget rengető látvány, csak a zene – ami így, hogy láttad, hogy tényleg ott készül az orrod előtt, veled egy magasságban, nem fent az égben – sokkal élvezetesebb is volt, esküszöm. Igen, akkor is, ha minimal vagy techno számokról beszélünk, még ezek is jobban működnek, ha ott teszik össze előtted, ha még azt is mondják rá, hogy ezeket “nem olyan nagy kunszt” megcsinálni. (De.)

My, vagyis a közepes színpad

Szóval egyszerűen működött a buli az összes színpadon (1 volt, ahol stabilan DNB szólt, ezt utólagos engedelmetekkel elkerültük, inkább a másik kettőn töltöttük az időnket), aminek még egy fontos összetevője volt: a közönség. A fesztivál előtt azt gondoltam, hogy itt is a szokásos Sound közönség lesz majd a sok kilós arannyal a nyakában érkező Pumped Apuval, akik pórázon vezetik majd Pumped Anyut full rózsaszínben és szilikonban és tarkónbasznak ha esetleg csak hozzájuk érsz. Oké, most is volt 1-2 ilyen gyökér, de:

a közönség 99%-a teljesen normális volt! Mindenki csak jól akarta magát érezni, de nem annyira, hogy másnak elbassza a szórakozását, és ez a lényeg! Teljesen toleráns volt a nép, igazán kellemes csalódás volt ez nekem. Csak egy példa: idáig sokkal nagyobb fesztiválokon is átgyalogoltak már többször a lábamon (ahogy ez most is történt), de ilyen még nem volt, mint most: minden alkalommal elnézést kért az elkövető. Tényleg, respect és köszi, emberek! Sokkal kellemesebb így fesztiválozni, nem?

A zenéről csak annyit, hogy aki szereti a house, minimal, techno, deep house, DNB és ehhez hasonló stílusokat, és ehhez kapcsolódóan a kellemes szeletelést, annak egy mennyország ez a fesztivál. Mi belehallgattunk többek között Dominik Eulberg, Kink, Johannes Heil és a nagy név, Sven Vath szettjeibe is és biza egytől-egyig kiválóak voltak! Ha tényleg a zene érdekel és köcsögök nélkül szeretnél szórakozni, akkor a B.my.Lake a te helyed! Ez – a hírnevével és az előítéleteimmel ellentétben – egy tényleg barátságos fesztivál, ami teljesen meglepett engem (is) csakis pozitív értelemben.

Szóval, emberek: jövőre irány a B.my.Lake, nem fogjátok megbánni! Mi pedig egy igen nehéz éjszaka után másnap Pozsony felé vettük az irányt, de erről már egy másik cikkben….

(fotók: B My Lake Facebook)

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Még mindig szeretlek bébi Alakult egy zenekar a ’80-as években, amely akkora hatást tett a rockra, mint The Rolling Stones saját idejében, mikor berobbant. A glam végére érkeztek meg és emelt fővel vezették át a rockot a ’90-es évekbe, hogy aztán végül átadják helyüket a grun...
esküszöm, jó volt pedig fel voltam készülve az ellenkezőjére, lélekben készültem a fanyalgó kritikára, a finom lehúzásra. aztán úgy a harmadik szám után eldobtam a finomságot, az ötödik után felejtettem a fanyalgást, a hatodiknál a lehúzás már eszembe sem jutott, így ...
A bakancslistám nyomában, 1. rész – Foo Fighters Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ott tudtam lenni több nagy külföldi fellépő magyarországi koncertjén is. De vannak olyan zenekarok a bakancslistámon, akik eddig nem jöttek Magyarországra, és félő volt, hogy nem is nagyon fognak talán, mert...