Sűrű és minőségi – NAGY Sziget 2015 értékelés

Vasárnap véget ért minden idők talán legsikeresebb Sziget Fesztiválja. A siker nem csak anyagi, azon túl, hogy mindenki Karcsijának, a rózsaszín rövidnadrágok legnagyobb hazai felvásárlójának, Gerendai Charlie-nak sem kell kölcsön kérnie tűzifára télen, nekünk, fesztiválozóknak  sincs okunk panaszra. Jó adag élményt kaptunk az arcunkba ezalatt a 7 nap alatt, olyanokat, amilyeneket máshol, máskor (pláne ilyen koncentrációban) sehol nem kapunk meg ebben az országban. A 23. Sziget szubjektív értékelése következik tőlem, kezdjük a legfontosabbal, vagyis a program zenei oldalának vizsgálatával!

Hogy milyen volt az idei Sziget zenei felhozatala? Sűrű és minőségi. Talán ezzel a két szóval lehetne a legfrappánsabban illetni. Ez annyit jelent, hogy nem volt olyan nagyon sok titkos favorit, feltörekvő zenekarokból sem jött túl sok, és ez minden bizonnyal azért történt, mert az igazi nagyszínpados mega-produkciók elvitték a büdzsét az A38 Sátor programjától, ami így sem nevezhető közelről sem silánynak, de messze van pl. a tavalyi minőségtől. A Nagyszínpad viszont nem tudott hibázni, legalábbis azok a koncertek, amiket én kiválasztottam, hogy látni kell őket, azok szinte kivétel nélkül működtek. Hogy szokás mondani? Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci… Nézzük a TOP5 koncertet, amiket egészen biztosan emlegetni fogunk még évek múlva is!

  1. Florence + the Machine

Nem tudok sokat hozzátenni ahhoz az értékeléshez, amit a koncert másnapján írtam. Táncoltunk, énekeltünk, sírtunk, mosolyogtunk és legfőképp elégedetten bólogattunk. 2005 óta járok a Szigetre, az egyik legjobb koncert volt, amit valaha a Nagyszínpadon láttam. És köszönjük meg, hogy van Sziget, mert Florence Welch és bandája tipikusan olyan, és akkora gázsijú zenekar, akik soha az életben nem keveredtek volna el Magyarországra, ha nincsenek Gerendaiék.

  1. Foals

Az ő dalaikat ismertem fejből, nagyobbat is buliztam rájuk a 7-8 sor tájékán, mégis csak a második helyre rakom őket, mert már másodszor jártak nálunk, így nem volt meg az újdonság varázsa, mint Florence-éknél. Ettől függetlenül 10 pontos koncertélmény volt, ahogy aznapi beszámolómban írtam is. A Foals igazán tudja, hogy mit akar (zúzni) és tesz is ezért (zúz). Még nagyon sokszor szeretném őket látni és hallani.

  1. Kasabian

Teljesen tét nélküli volt a produkciójuk, és talán ettől is baszott oda olyan nagyon. Onnan jött az ütés, ahonnan a legkevésbé sem gondolta volna az Avicii-re gyűlő éji vad. Pizzornoék hihetetlenül szórakoztató koncertzenekarrá váltak az elmúlt években, képesek voltak arra, amire nagyon kevesen: a főműsor előtti műsorsávban maradásra bírták a sátruk felé igyekvőket, akik szerettek volna alsónacit cserélni még az esti partyhard előtt. Le kalappal, jövőre nyugodtan lehet nekik adni a 21:30-at.

  1. Balthazar

A dEUS óta nem voltunk oda ennyire belga rockzenekarért, mint a Balthazarért. Seggrázós groove-ok, két macsó frontember, egy ennivaló hegedűs lány, és slágerek dögivel. Ennyit nyújt a Balthazar, vagyis pont azt, amire szüksége van egyszeri koncertlátogatónak. Elég mostoha időben (a Nagyszínpadon Ellie Goulding tátogott épp) rendeztek táncversenyt annak pár ezer embernek, akik nemet mondtak a kommersz popra. Nagyon megérte, novemberben a Hajón folytatjuk!

  1. Robbie Williams

Mert mégiscsak olyan show-t csinált, mint nagyon kevesek. A csávónak még a bunkóság is jól áll, és ezzel tökéletesen tisztában van. Nagybetűs PRODUKCIÓT láthattunk, nem kifejezetten fesztiválokra optimalizálva, de a lelkes napijegyes ősrajongók segítségével Robbie Fuckin’ Williams otthon érezhette magát az első pillanattól kezdve a Hajógyárin. Remélhetőleg mer még hasonlóan merészet lépni a Sziget, és hoz a fesztiválra ilyen giga-mega-szuper sztárokat, akiket nem túl divat zenebuzi körökben kedvelni, de valahogy mégis olyan műsort csinálnak mindig, amit megemlegetünk egy életre.

 

Bejött még:

Kings of Leon: Most komolyan, egyszer azért sírunk, hogy miért a látványos, ugrabugra DJ produkciók vannak főműsoridőben, amiknek zenei értéke nulla, majd jön egy rockzenekar, akik nem tesznek mást, mint elnyomják tökéletesen a dalaikat, és az a bajunk, hogy nincs show? Szerintem jó kis koncertet adtak Caleb Followillék (aki szegény úgy néz ki, mint a saját exhumált ükapja), én sokkal kevesebbet vártam tőlük.

Színpadkép cool, KOL. #kol #kingsofleon #sziget2015 #fesztblog

A photo posted by fesztblog (@fesztblog) on

Soja: Volt ugye az a pillanat, amikor a 70+-os nagyi és az 5 év alatt kisgyerek egyszerre táncolt a színpadon. Az minden pénzt megért.

The Horrors: Úgy látszik, én voltam az egyetlen, akinek bejött a Horrors. Főleg a koncert első 30 perce volt olyan, mintha a világ legjobb Joy Division-tribute bandáját hallgatnám, akikhez beszállt a részeg Kirk Hammett gitározni.

hiperkarma: Ott voltam mikor a zenekar (Robi) a teljes szétesés szélén letette a lantot és utolsó koncertjét adta jó pár éve, pont a Szigeten. Ott voltam most a visszatérésen, és azt kell mondanom: ég és föld. Jó hogy vagy Robi, és jó hogy két lábbal az utóbbin állsz.

Canzoniere Grecanico Salentino: Ritkán hallgatok olasz népzenét, de amikor igen, akkor elvárom, hogy legalább ennyire legyen magával ragadó.

Dario Rossi: A csávót ne keressétek a programban, ő utcazenész, aki mindenféle vödrön, ablakpárkányon, törött cintányérokon és vascsöveken dobolt, de mint az állat. Nyugodtan nevezhetjük kézműves technónak, olyan fordulatszámion pörög emberünk két keze, hogy szemmel is lehetetlen követni. Pár hónapja egy brüsszeli diszkóban láttam, most kellemes volt belefutni a Szigeten, no meg szedegetni fel ismét az államat a földről.

Ami még bejött:

CityPass: Baromi jó kis deal a Szigettől és a Fővárostól ez a karszalag. A 2 napos 3600 forintba kerül, mi is ilyet vettünk. Ezzel 2 napig ingyen BKV-zik az ember, bemehet egyszer ingyen egy strandra vagy fürdőbe (mi a Gellértbe mentünk, ahova csak maga a beugró másfélszer annyi, mint a karszalag) és még jár hozzá rengeteg kedvezmény múzeumokba, az állatkertbe meg hasonló helyekre.

Az új elrendezés: Nem kis teljesítmény volt, de sikerült a tavalyi tömegnyomort megszüntetni, és ugyan voltak pillanatok (persze péntek és szombat este) amikor bele lehetett futni egy-két feltorlódásra, de sikerült 90.000 embert úgy irányítani, hogy nem volt fullasztó az emberáradat.

Strand: A fesztivál leghangulatosabb helye volt, iszonyat feelinget kapott az amúgy nem túl impozáns, kavicsos Duna-part. Ha kint sátraztam volna, biztos ott hesszelek minden nap ébredés után.

Csónakház: Mert mindig kell a mi kis balkáni lelkünknek, hogy legyen egy rövidebb út és spóroljunk kicsit. 500 forintért gyermeki örömmel vettük a húgyízű Arany Ászokot, jövőre is megyünk!

A nép: Igen, mintha némi változás állt volna be a fesztiválra látogató rétegek tekintetében. Lehet, hogy csak én váltam toleránsabbá, de mintha kevesebb lett volna idén az artikulálatlanul üvöltő, sakálrészeg külföldi, 20 és 35 év közötti fiatal férfi, akinek csak az ALCOHOL és a PUSSY jelenti a két biztos pontot az életében. Nem azt mondom, hogy nem voltak gázos arcok (minden tömegrendezvényen vannak, hozzá kell szokni), de idén mintha ebbe az irányba is javulás állt volna be.

Amivel bajunk volt:

Zenei csalódások: Róluk azért nem írok sokat, emlékezzünk inkább a szépre a jóra. Annyit hozzátennék, hogy ős Interpol rajongóként igazán rosszul esett, hogy ennyire unalmasan tudják csak előadni azokat a csodálatos dalokat. Illetve csatlakoznék nekedirom kollégához, az Alt-J tényleg egy nagy vicc. Csak szerintem lemezen is, nem csak élőben. A Jungle pedig újabb bizonyíték arra, hogy nem minden válik azonnal arannyá csak azért, mert ír róla a Pitchfork.

Padok, székek: A Szigeten nem lehetett leülni. Sehova. Ja, de, a porba.

Porhelyzet: Erre ugyanúgy fel kell készülni, mint a sárra és az esőre. Nem azzal van a baj, hogy nem tudom eldönteni első pillanatban belépés után, hogy a Burning Manre érkeztem vagy az új Mad Max forgatására. És nem is az, hogy óriási fekete holdkráterek jönnek ki az orromból egész héten. Hanem az, hogy ez a por megbetegít, így nem csoda, hogy minden Szigetelőn az elmúlt napokban kijött a szigetbetegség, így rajtam is.

Sziget emlékek Nr.1 #sziget2015 #fesztblogsziget #szigetfestival #sziget

A photo posted by fesztblog (@fesztblog) on

Összességében az idei Sziget megint kicsit jobb volt, mint a tavalyi, szóval fel van adva a lecke Karcsi bácsiéknak. Nem lesz könnyű, de jövőre ennél jobbat kell összerakni, Vagy visszatérnek a fanyalgók. Én biztos nem leszek köztük, továbbra is azt gondolom, hogy ez a fesztivál az egész ország büszkesége, és ha csak a fellépősoron végignézünk (fő nevek: Robbie Williams, Kings of Leon, Florence + the Machine, Ellie Goulding, Interpol, Foals) és hozzáadjuk Budapest festői szépségét, akkor azt mondhatjuk: fesztiválfronton Európa élvonalába tartozunk. Legalább ebben.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Itt az idei Sziget himnusz! A Punnany Massif és az Ivan & the Parazol után idén újabb magyar banda kapta meg a lehetőséget, hogy a Szabadság Szigetének idei himnuszát az ő előadásukban játssza majd rongyosra az MR2. Ez a banda nem más, mint az Irie Maffia, a számot pedig má...
Íme a Sziget világzenei programja!   A világ számos pontjáról érkező, a felhőtlen szórakozást garantáló tánczenét részesíti előnyben idén is a Sziget MasterCard Világzenei Színpada. A nemzetközileg is elismert programhelyszínen rendkívül színes a kínálat, melynek középpontjában ...
Egy magas, szőke férfi fodros szoknyában, aki baromi nagy showman &#... A Sziget 2015-ben rögtön az első -1. napon nagyot húzott: elhozták egy valag pénzért a világszerte ismert Robbie Williamset! Hogy illik-e Robbie fellépése egy fesztiválra, arról nem voltam teljesen meggyőzve, de úgy voltam vele: lássuk, mit tud ez a ...