Amikor a blogger becsicskul – Foals koncertvélemény meg Goulding

A koncert, amit talán a legjobban várt a szerkesztőség, a Sziget negyedik napjára esett. A Nagyszínpadhoz vezető úton így joggal majd minden kis szakállasban a Yannis Philippakis-t véltem felfedezni. Hogy miért? Mert utálja Guetta-t, és aki Guetta-t utálja az rossz ember nem lehet, és mert tavaly a VOLT-on olyan koncertet adtak, hogy még most is emlegetjük.

Nagy volt tehát a tét és az elvárás velük szemben. Én tehát drukkoltam nekik, de végre asszonkámnak is akartam mutatni egy olyan együttest, aki nevét az este további részében meg- megállva hangosan ismételget majd. Nem tudom, azért mert egyre inkább kitolódott a yolo-ka ideje, vagy túl forró volt a kopár nézőtér sarja, de nem voltak észveszejtően sokan. A színpad baloldalán szinte akadály nélkül a hatodik sorig be lehetett sétálni.

Az oxfordi fiúk mindenfajta faxni nélkül lendületesen kezdtek bele új albumuk eddig meg nem jelent számába. Aztán a My Number-t viszonylag hamar elpattintották, így aki csak azért jött volna, mehetett a söréért. Nagyon korábbi korszakba nem is nyúltak vissza, a 2009-es Hummer kimaradt. A megint csak friss ropogós hangzású Mountain-nél, olyan történt, ami kisebb fesztiválokon is csak szökőévben egyszer: villany leó, elszállt minden technika. Pöttöm Yannis arca nem volt túl rózsás, lelocsolta magát kis vízzel aztán rágyújtott, mikor pedig Gerendai Karcsi intett, hogy kicserélte a biztosítékot, profi módon ott folytatták a számot, ahol abbamaradt. Ez az új keményebb vonalas rockosabb irány sokkal jobban áll nekik, mint a lötyögős vokálozgatás. A régebbi számokat is úgy varrták fel, hogy ráismertél, de mégis úgy szólalt meg, hogy legszívesebben azt kérted volna tőlük, kezdjenek már bele újra.

A közönséget látvány és hangulat fronton is kiszolgáltatták, volt két deka f’ckin beszólás, Yannis tapsol a feje felett, Ti is tapsoljatok, öt méter lábdob csak önmagában, hogy megint csak tapsoljunk. De mikor a 0 százalék zsírtartalmú, tejfölös képű Jack Bevan kijött a szerkó mögül a színpad elejére és két ütőjével és a deszkákon verte tam-tamot, volt nagy sikongatás és tapsolás vala. Persze az igazi attrakciót Yannis(ka) vitte el. Mikrofonját letette és nekifutásból egy szép segges-hátast ugrott a tömegbe. És hát neki nagyobb szerencséje volt, mint a The Horrors énekesének, akit csak nem akartak elkapni. In-Kal Tibi egy mozdulattal markolta ki emberünket finn szauna gyűrűjéből. A legutolsó megint csak új számuknál, sejtettem, hogy újrázni fog. a What Went Down becsapós, azt hiszed, hogy vége a kis patent rock számnak, amikor némi lassulás után kezdődik el az igazi őrület. S ha megcsinálta ennél a számnál az ugrást nemrégiben egy angol klubban, itt miért hagyta volna ki? Szóval Tibink másodjára is ment kis görögöt menteni.Hogy miért aléltuk el a Foals-tól? Aki elsőre hallotta a zenekart, és nem ismert semmilyen (rádiós) slágert tőlük, annak is elröpült ez a rockban és élményben gazdag másfél óra, aki pedig odáig van értük, örülhet a friss lendületnek és durvább hangzásnak, amit az új album hozott magával. Most a csúcson vannak, ez biztos.

Elhangzott számok:

Aztán maradtam némit az elsősorban nő nemű közönség táborában, akik lelkesen várták Burn című szám előadóját. Két perces kis filmmel a kivetítőn introzott Calvin Harris Sancho Panzája, az EDM untermanja. A képen a hölgy korábbi fesztiválos jelenetei és stadionos fellépési voltak láthatók. És tini fiúk kígyózó sora a This Night: Ellie Goulding felirat alatt. Pata cipőben, belőtt séróban, áttetsző pólócskában tartotta fel mikrofonját aztán a művésznő. Komolyan mondom, Britney Spears-re volt sminkelve, szája olyan volt nekem, mint maga a ’90-es évek. Kontúros, mintha tetoválna lett volna, nem tehetek róla, de West End City alagsorának bugyi szakboltjának eladóit idézte . Nem tudom, hogy a Foals rajongók maroknyi csapatának haragjától tartva, vagy több ezer virágkoszorús tavasztündér látványától, de láthatóan halálra volt rémülve. Egy ideig azt hittem idegzsábát kapott, mert úgy tikkelt a pofija, mintha valaki folyamatosan meggymagot lődözött volna rá.

Szerintem az ördöggel szövetséget kötött még születésekor, nem lesz randa, mint a legtöbb londoni nő, és hangját is meg lehet majd különböztetni elsőre Taylor Swift-től, de cserébe fájdalmas lesz számára a mozgás. Úgy trappol szegénykém a színpadon, mint akinek valami bele akar menni a fenekébe, és úgy hadonászik, mintha madzagról mozgatták volna. Tőlem aztán rohangálhatott jobbról-balra akkor sem hittem el neki uralja színpadon. A hangja tényleg cuki a számok olyan, amilyenek – gusztus dolga -, de mindenkinek jobb lenne, ha egy dj mellé lecövekelve énekelné el a neki kreált számokat.

Még voltunk máshol is szóval, @csingasz kartárs jön még egy pöpec Balthazar és egy hűvös elegáns Inerpol beszámolóval.

feszt_o_meter_40

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ismét Európa legjobbjai a magyar fesztiválok Ismét hazai fesztiválok nyertek díjakat a European Festival Awards díjátadón a hollandiai Groningenben tartott gálán. Két szigetes fesztivál is az élen végzett: a Telekom VOLT Fesztivál a közepes méretű rendezvények versenyében lett Európa legjobbja,...
A legizgalmasabb idei fesztiválkoncertek – 1.rész Már több éves hagyomány nálunk itt a fesztblognál, hogy így április tájban, mikor már a legtöbb esemény programja kezd kirajzoldóni, összeszedjük az adott fesztiválszezon legizgalmasabbnak, legérdekesebbnek, legkülönlegesebbnek ígérkező koncertjeit. ...
Itt az idei Sziget himnusz! A Punnany Massif és az Ivan & the Parazol után idén újabb magyar banda kapta meg a lehetőséget, hogy a Szabadság Szigetének idei himnuszát az ő előadásukban játssza majd rongyosra az MR2. Ez a banda nem más, mint az Irie Maffia, a számot pedig má...