Kopaszodó frontembereket! – a 0. nap margójára

Igazából nincs nagyon mit hozzátenni Csingász Szigetes 0. napi beszámolójához, mert sikerült tökéletesen leírnia majd’ mindent, ami miatt igazán működött a második este a Hajógyárin. Illetve, pár apróságot mégis:

Quimby. Végigálltam becsülettel a koncertet, mert abban reménykedtem, hogy ugyanolyan intenzív, magával ragadó bulit látok/hallok majd, mint az utóbbi időben mindig Kiss Tibiéktől. Sajnos ez nem teljesen jött be, mert bár voltak szép pillanatai a koncertnek (Lámpát ha gyújtok, Magam adom), de érzésem szerint túltolták néha az öncélú gitárkúrást és (sajnos) Liviust is. A fickó kis mértékben szórakoztató, közepes dózisban idegesítő, de a tegnapi erőltetett produkciója már tényleg káros az egészségre. Talán ha nem akarna ennyire görcsösen jó fej lenni, sokkal inkább annak tűnne.

Szóval maga a koncert inkább volt egy erős közepes, mint jó, de ebben az idősávban, a lenyugvó nap fényébe ez teljesen illett.

Florence. Csingász mindent elmondott, a hölgy tényleg energikus volt, kár hogy a zene távolabb áll tőlem, mint gondoltam. Nem azt mondom, hogy nem hallgatom meg ha ez szól a rádióban, de inkább való ez krumplipucoláshoz, mint a nagyszínpadra, főműsoridőben.

Viszont az is biztos, hogy ezzel a koncerttel nagy tartozását rótta le a Sziget a Florence rajongók előtt, szóval jövőre várjuk az RHCP-t és a U2-t is! (meg persze a Prodigyt)

Future Islands. Míg a Nagyszínpadon a Vörös Hölgy érzelgősködött, én átnéztem az A38-ra, ahol a Future Islands játszott egy kicsi, de annál lelkesebb tömegnek (tényleg baromi kevesen voltak!).

Mindenképp kiváncsi voltam Samuel Herring frontemberre, aki bár úgy néz ki, mint bármelyik kopaszodó öreg a sarki boltból, de a csípőmozgása biztos, hogy utánozhatatlan! Energikus, tombolós, fasza kis koncert volt ez, egy dolgot leszámítva: sajnos minden számuk pont ugyanolyan. De igazából kit érdekel ez, amíg Herring csípője ott mozog a színpadon, addig minden meg van bocsátva! Több kopaszodó, pocakos frontembert a népnek!

Jungle. Unalmas, sablonos, semmi extra. Tucatnyi ugyanilyen zenekar van akár még ezen a fesztiválon is. Nagy szerencséjük, hogy a Florence után léptek fel, így tisztességes tömeg verődött össze a koncertjükre az A38on (mivel semmi más értékelhető koncert nem volt ekkor már, tekintettel a 0.napra).

Laura Jones. (legalábbis remélem, hogy ő volt az) Colosseum, szeletelés. Kellemes kis program ez éjfél után, de felőlem lehetett volna akár Andy Vajna is a DJ pult másik oldalán, akkor már annyira mindegy volt.

Ma viszont már tényleg pozitívba fordulunk (a napok számát tekintve is), lássuk a mai felhozatalt! Találkozunk nemsoká a K hídnál!