ligeti élmények kis gmk-s betüremkedéssel

nem volt tele, pedig azt hittem tele lesz. a pénztár környékén csodálkozó fiatalok, arra ők sem számítottak, hogy feleslegessé váló jegyüket nem lesz kinek eladni. mióta nem elég a Quimby neve arra, hogy megtöltse a Pecsát?

nem volt tele, éppen ezért a Pecsa élhető maradt, a cefre szag csak mérsékelten terjengett, sem a ruhatáraknál, sem a wc-knél nem kellett nyomakodni.

Lócit és Indigó Pistát persze kihagytuk, másként alakult volna ez, ha a Pecsa borkínálata csak kicsit is iható, de nem, így aztán a kényes gyomrú úri közönség az alapozáshoz más helyszínt választott.
Quimby első hangjaira léptünk be a nagy terembe, simán kúsztunk előre úgy középtájra. mit mondjak, nekem tökre bejön a lazán töltött Pecsa. ráadásul a hangzás is teljesen rendben volt. kicsit halkabban, de, talán, éppen ezért egész jól szólt a cucc, annyira jól, hogy még az is megfordult a fejemben, hogy a lebontás helyett talán felújítani kellene a helyet. eltüntetni a lepusztult összképet, kirúgni a jelenlegi büféseket, csinálni egy fasza, szabadtérrel is rendelkező, laza szórakozóhelyet. benne lenne igény egy ilyenre a Ligetben, mert faszának, lazának ugyan ott a Kertem – már amíg ott lesz -, de abban nagyobb koncertek nem rendezhetők.
visszatérve a Quimbyre: régi számok, új számok, régi számok új hangszerelésben – ezek váltogatták egymást. a közönség érdemleges életjelet csak a régi, megszokott hangszerelésben játszott számok alatt mutatott. rendben volt a koncert, csak éppen élet nem volt benne. Tibcsi, Líviusz, mindenki a megszokott volt, csak épp élet nem volt a produkcióban. a koncert alatt komolyan megfordult a fejemben, hogy lassan itt a Quimby vége. mindig össze tudnak hozni majd egy-egy nagy koncertet, a fesztiválokon is sokan hallgatják még őket évekig, de már a megszokás az ami löki tovább a szekeret, az újdonság, az érzés, azok a dolgok amikért igazán rajongani lehet nincsenek sehol.

sokat elárul, hogy a ráadás végén már csak azt figyeltem, hogy merre kell menni Bérczesihez, hogy nehogy egy hangját is lekéssem.
a Ligeti Karnevál szervezői két színpadot ígértek, ami meg is volt, bár a második emelvény, amit a bejárattól balra eső sarokba sikerült letenni, csak hunyorítva volt színpadnak nevezhető. na arra állt ki Robi, hogy teljesítse a feladatot, vagyis játsszon a Qumby és a Korai közt. méltatlan helyzet, dühítően, zavarba ejtően méltatlan. Robi fásult, darálja a számokat, fizikailag közel a közönség, de kapcsolat nincs. de az ő dalai működtek, lett a végén kapcsolat is, több ráadás is, elpakolt gitár elővétele újra.
nekem a héten ez volt a második Bérczesi koncertem, csütörtökön a Gozsduban volt szerencsém beférni a teltházas bulira. annyit mondhatok, tökéletes volt. nem tudom honnan van a srácban ez a rengeteg zene, de remélem ezt a mostani állapotát őrzi még jó pár évig, hagy időt rá, hogy megunjuk, hogy kritizálni kezdjük, ad lehetőséget arra, hogy megmondjuk a tutit új számairól, hogy osszuk az észt kéretlenül. várom az új én meg az ének lemezt, a paint it black-es tavaszi szél lesz a csengőhangom, blablat akarok újra, panírozott barikákat és ezer, meg még egy hiperkarma koncertet. apropó, hiperkarma: van már jegyed?

visszatérve a karneválhoz, Robi után irány vissza a nagy terem, színpadon a Korai teljes legénysége, a színpad előtt pedig az erősen megfogyatkozott közönség, illetve pár újonnan érkezett (éjféltől ingyenes volt a belépés). most pedig meglepő kijelentésre fogom ragadtatni magam. persze csak azok számára lesz meglepő, akik ismerik viszonyomat a Koraihoz, a Korai zenéjéhez. szóval, a kijelentés: tök jó koncert volt. komolyan. nekem kifejezetten tetszett, hogy Vécsit végre hallani is lehetett, ráadásul kifejezetten jókedvűnek tűnt, talán ez is volt az oka, hogy, szinte, szószátyárrá vált. persze ez utóbbi jelző csak vicc, de a koncert tényleg jó volt.

Vécsi dj-s produkciójára már nem maradtunk, szerintem a biztonságiak max fél órát adhattak neki, kisöpörtek ők is mindenkit, lezárták az utolsó sörcsapokat is, aztán húzott haza mindenki.

jó ötlet a Ligeti karnevál. jó ötlet eltérő stílusú zenekarokat meghívni, csak a Quimby vonalról kell már leszállni. jövőre legyen hiperkarma, szerintem akkor tuti összejön a telt ház.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Hiperkarma a Dürer Kertben Bérczesi Róbert kétségkívül az ezredforduló utáni magyar zenetörténet karizmatikus dalszerző-énekese, az önmagát éppen újradefiniálni próbáló alternatív színtér megkerülhetetlen figurája. A Blabla egykori frontembere a kétezres évek elején zenekaráv...
Jön a kaszás! – Children Of Bodom @ PeCsa Minden gyermek életében eljön a pillanat, amikor szakít anyja Charlie (vagy Omega, LGT, Bikini, kinek mit hallgattak a szülei) lemezeivel és elkezdi a saját ízlését, önmagát keresni. Ebbe persze beletartozik a kísérletezgetés is, a szolidabb  érzelgő...
Október 31., à la BEN Idén is megrendezésre került a BEN, azaz a Budapesti Egyetemi Napok, amely első napján, halloween estéjén a Cloud 9+, és a méltán híres Punnany Massif lépett fel. Két dolog volt várható: a tömeg és a jó buli. Mindezek meg is valósultak, azonban bárme...