Élmény + Zene, avagy ilyen egy tökéletes vasárnap (március 1.)

A világnak van egy szerencsésebb fele, ahol nem az előző este elfogyasztott alkohol semlegesítése az emberi szervezet legfontosabb vasárnapi teendője, és nem egyik sarokból a másikba ájulnak emberek félalomba, lüktető fejfájással és csorgó nyállal. Megoszlanak a vélemények, egyesek esküsznek rá, hogy ez a hely csupán fikció, nem létezik, míg mások nem szégyellnek olyat állítani, hogy ők jártak is ott. Nem tisztünk eldönteni, de azért velünk is megesik nagyon ritkán, hogy vasárnap időben térünk magunkhoz, és nem az az első gondolatunk, hogy VIZET!!!, hanem hogy milyen jó lenne hasznosan, pihentetően eltölteni a vasárnapot, és a hétvégét rendeltetése szerint használva valami szipi-szupert csinálni a hétfői taposómalom előtt.

Ha esetleg ti épp hasonló cipőben jártok, és ilyen-olyan okból kimaradt a szombat esti yolo, akkor most van egy nagyon jó hírünk: legújabb rovatunkban éppen abban segítünk, hogyan lehetne remekül eltölteni a vasárnapot. A recept minden héten annyi lesz, hogy ajánlunk egy remek programot, élményt és valami hozzáillő fasza zenét. A „valami” szó túlpörgetése azért indokolt, mert a pontos részletek mindig az aktuális szerzőn múlnak. Mind az élmény, mind a zene fogalma elég tág, előbbi lehet egy jó könyv, egy izgi kiállítás, vagy simán egy must-have sütirecept, míg utóbbi akár csak egy lemez, vagy egy előadó teljes életműve, ne adj Isten egy külön az alkalomra válogatott playlist. A lényeg, hogy e kettő (a zene és az élmény) kapcsolódjon valahogy egymáshoz. Nektek pedig nincs is más dolgotok, mint a fesztblog utasításait követve rittyenteni egy feltöltődésre szentelt vasárnapot a mi privát életvezetési tanácsaink alapján. Remélem sikerül érthetően megfogalmazni, hogy miről is lesz szó, ha mégsem, akkor azt javaslom, csapjunk bele a l’ecsóba az első résszel, és máris minden kiviláglik!

2015.03.01.

ÉLMÉNY

Eheti (ehétvégi- miért nincs ilyen szó?) lazulásunk a francia kultúra jegyében telik. Tudom, csigazabálók, köpködős nyelv, ijesztő Franck Ribery és a többi, de azért adjunk egy esélyt nekik! Mondjuk azért, mert most rendezik az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Frankofón Filmnapokat, amely remek lehetőséget kínál, hogy elmerüljünk a kortárs francia filmművészet legjavában, és olyan filmeket nézzünk meg, amelyeket máskor nem vetítenek egy moziban sem. De mielőtt elvonulnánk croissant-t majszolni és hosszasan franciázni kedvesünkkel a hátsó sorokban, tömjük meg a pocakunk valami egészen különlegessel!

Főzzünk hát! Vagyis süssünk, Vagy valami olyasmi… Ébredés után a reggelit javaslom, de bevállalós arcok kezdhetik a vacsorával is. Töröljük ki a csipát, tegyünk fel főni egy jó kávét és dobjunk össze egy Croque Monsieur-t!

Nem, nem Krokodil Dundee párizsi kisöccséről van szó, hanem egy sima sonkás-sajtos melegszendvicsről, egy kis francia furfanggal. A lényeg, hogy össze kell dobni egy sima, kétoldalas melegszendvicset, lehetőleg a gagyi, műanyag ízű toast-kenyeret hanyagolva. Ízlés szerint mehet bele minden, sonka, sajt, zöldség, bármi. A titkos összetevő majd egy kicsit sűrűre készített besamel mártás lesz, ami a következőképp készül:

Fogunk kb. 2 deka vajat, megolvasztjuk és 1 evőkanál, liszttel elkeverjük. Öntünk hozzá nagyjából 2 deci tejet, fél teáskanálnyi dijoni mustárt és besűrítjük a cuccot. Só, bors és szerecsendió megy még bele érzésre, fűszerezésnek. Miután lehúztuk a tűzről, még dobunk bele egy tojás sárgáját és megvárjuk, míg kihűl. Innentől lehet kenni a szenyába.

Ha összepakoltuk az ideális belevalókból a besameles melegszendvicset, egy serpenyőben vajat olvasztunk és megsütjük, amíg mindkét oldala aranybarna nem lesz. Ezt követően kivesszük a serpenyőből, rátesszük egy tányérra, elsétálunk vele az ebédlőasztalhoz és az arcunkba tömjük a melegszendvics világ sznobját, a Croque Monsieur-t!

Miután pocak meg lett nyugtatva, ideje a kulturális programra koncentrálnunk! Ma a következő filmekből választhatunk az 5. Frankofón Filmnapok keretében (a címre kattintva a film rövid leírására lehet ugorni a program honlapján):

Szeretni, inni és énekelni 16.00 Díszterem

Aya 17.00 Csortos terem

Csajkor 18.30 Díszterem

Miénk a világ 19.00 Csortos terem

Görög vendégszeretet 20.30 Díszterem

Hippokratész 21.00 Csortos terem

Egy filmet kicsit kiemelek, már csak az oldal témájához való illeszkedése miatt is. Ez pedig a Csajkor (Bande de filles) című 2014-ben készült francia film, melynek rövid szinopszisa a következő:

Az afrikai bevándorló családból származó, tizenéves Marieme élete nyomasztó: menekülni szeretne családi háttere, kilátástalan iskolai viszonyai és az őt körülvevő, fiúk által uralt közeg elől. Megismerkedik egy háromfős, szabad szellemű lánycsapattal. Nevet és öltözéket változtat és az iskolát is otthagyja: egyetlen vágya, hogy teljes jogú tagként kerülhessen be a bandába. Abban reménykedik, hogy ez az identitásváltozás jelenti majd számára a szabadsághoz vezető utat és személyisége kiteljesedését. 

A film több César-díj jelölést is magáénak tudhatott, és díjat hozott el a tavalyi san sebastiani és stockholmi filmfesztiválról. Mivel csajok zenélnek benne, vizuálisan biztosan ötös, de nagyon úgy tűnik a netes kritikák és értékelések alapján, hogy egy valóban remek filmről van szó. Ajánljuk tehát jó szívvel a Csajkort a Frankofón Filmnapok keretében, mi tuti ott leszünk a vetítésen!

ZENE

Nyilván, a moziban nem lehet zenét hallgatni, de a Croque Monsieur elkészítése vagy a baguette-el kardozás közben egy kis jóféle francia muzsikát mindenképp ajánlunk, csak hogy sikerüljön teljesen francia hangulatba kerülni. Ehhez pedig ki más is lehetne segítségünkre, mint a francia sanzon koronázatlan királya Joe Dassin (aki amúgy amerikai-zsidó családból származott, New Yorkban született és felmenői között találni lengyeleket, oroszokat és osztrákokat, tehát felnőtt koráig pont annyi köze volt Franciaországhoz, mint nekem). Munkásságából nehéz egy lemezt kiválasztani, legalábbis nekem nehezemre esik különbséget tenni a tucatnyi – jó értelemben vett – tingli-tangli felvétel között. Szóval nyugodtan pörgethetjük a mester életművének bármelyik részét, de ki ne hagyjuk a Les Champs-Élysées-t, amely maga a színtiszta szentimentalizmus, ettől egy francia bulldog arca is mosolygósra vált.

Á votre santé!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Szerkesztői változat – Editors a Barba Negra Music Clubban Az A38 Hajó programszervezői gondoltak egy merészet, és elhívták ismét Budapestre a 2000-es évek indie hullámának egy zászlóshajóját (és kapacitásbeli okokból a helyszínnek a Barba Negra Music Clubbot választották). Az a zászlóshajó már igen messze s...
Várakozások viharában – The Last Shadow Puppets lemezkritika... 8 évvel bemutatkozó albuma után hozta ki második lemezét az Arctic Monkeys vezér Alex Turner, és Miles Kane barátságából sarjadó kvázi supergroup, a The Last Shadow Puppets. A bemutatkozó, zsenialitásában és barokkos, westernes hangzásvilágában is fo...
Hobó újra vadászokat hajt ha meghatározó előadókat és albumokat kellene felsorolni az elmúlt évtizedekből, akkor Hobó és a Vadászat mindenképpen benne lenne a listában. nem viccelek, ha van valaki köztetek, aki nem tudja miről beszélek, az nagyon gyorsan kattintson ide, és ál...