Ahol a jó zenék várnak – 1. rész

Új sorozatunkat a kezdő (esetleg haladó) zenebuzgároknak szánjuk, akik szívesen lépnek túl az MR2 Top30 – Class FM Class40 – A Dal által kijelölt komfortzónán és merülnek el a könnyűzene szebbik és minőségibb régióiban. Persze nem esünk át a ló túloldalára, az albán félkarú didgeridoo-s árva kisfiú noise-rock albumát kihagyjuk, és akkor sem nyúlunk magunkhoz, ha az Arcade Fire basszusgitárosának unokaöccse hoz ki egy kizárólag vajúdó vadállatok hangjaiból összeollózott mixtape-et. Itt a cél, hogy bemutassuk: mi hol szívjuk fel az információkat, kikre, mikre hallgatva adunk egy esélyt ismeretlen zenekaroknak. Ugyanis zenebuziskodni időigényes hobby ám! Nagyon sok szemetet kell meghallgatni, míg valami olyasmi ragad meg a fülünkben, ami replayre érdemes, ne adj Isten még egy teljes lemez többszöri lepörgetését is indokolttá teszi. Ha azonban megvan a találat, létrejön a kapocs, akkor nagyon boldog tud lenni az ember friss felfedezettjével ideig-óráig, jobb esetben évekig vagy örökre. Indítsunk első nekifutásból egy olyan zeneforrással, amely vastagon hordozza a szarba tenyerelés lehetőségét, de kitartó munkával nagyon sok kincset lehet felszedni.

Ez pedig a Spotify.

Már hallom, a Taylor Swift rajongók pfújolását és látom lelki szemeim előtt a fejüket csóváló szerzői jogi szakértőket. Tény, hogy a világ egyik legnagyobb zene stream szolgáltatója nem fizeti túl a zenészeket , lejátszásonként nagyjából 2 (kettő) forintnak megfelelő összeg „üti a markukat”, ami nyilván a Fókabél Tépők, szolnoki punkzenekar esetében a reggeli májkrémre sem elég, de mondjuk Pharrel Williams Happy-je a maga 296 milliós lejátszottságával már egy tisztességes rúd téliszalámi árát is fedezi. De nekünk ezzel a problémával nem kell törődnünk, csak letölteni ingyé a programot és válogatni a sokmillió dal között. Alapjáraton ingyenes a szolgáltatás, ám aki nem vált Prémiumra, annak fel kell készülni a dalok között random bejövő, átléptethetetlen 20-30 másodperces reklámokra. Aki áldoz kemény 1600 forintot egy hónapban a zenefogyasztására, az nem csak a reklámoknak mondhat búcsút, de egy olyan funkcióval is bővül a lejátszója, amellyel lementheti kedvenc zenéit, és internetkapcsolat nélkül is élvezheti őket (ez külföldi utazás előtt különösen javallott, amikor méregdrága a mobilnet). Valamint a szolgáltató állítása szerint a dalok is jobb minőségben lesznek elérhetők. Ezen kijelentés valóságtartalmáról megoszlanak a vélemények (és finoman fogalmaztunk). Ez volt itt a reklám helye (sajnos nem, egy fillért sem kaptam a promóért), nézzük, telepítés után hogyan lehet zenebuziskodni a Spotify-jal!

Első körben ott van az ún. Discover funkció, a fejlécen jobb szélen, ahol a program az általunk hallgatott előadókhoz hasonló előadókat ajánl. Természetesen nem tévedhetetlen a program, bele lehet futni pár durva mellélövésbe, és mivel egyik zenész sem játszik egy az egyben ugyanolyan zenét, mint a másik, így 100%-os egyezés is elképzelhetetlen. Nekem most hirtelenjében kábé ezeket a párokat adja fel: Wavves – olyan, mint Mac DeMarco; Johnny Marr – olyan, mint a The Smiths (hehe);  The Last Shadow Puppets – olyan, mint Jake Bugg; Európa Kiadó – olyan, mint a hiperkarma; és így tovább. Ha mondjuk szeretjük a dirty rock and rollt, de már szénné hallgattuk az összes Black Rebel Motorcycle Club albumot (még azt is, amire a parasztok kábé csak zajt rögzítettek), akkor jó eséllyel találhatunk egy ismeretlen L.A.-beli bandát, akik hasonló módon nyúzzák a gitárokat. Egyébként a program az egyes előadók profilján is mindig feldob 5 hasonló bandát.

Ha ennél is tovább merészkednénk, akkor akár egész playlisteket is hallgathatunk, amelyek nagyjából egy sémára felhúzott dalokat tartalmaznak. Ezt is ízlésünkhöz igazodva ajánlgatja a Spotify, nekem pl. még sohasem jött fel a Best Nigga Music, inkább olyanokkal próbált lekenyerezni a program, mint The Happy Hipster (kategórikusan visszautasítom a vádat); Indie Electronica; Cozy Evening; Smart is the New Sexy (wtf?). Itt azért már jobban kileng a bullshit mutató, de bevállalósabbak nyugodtan próbálkozhatnak.

Ezen felül még minden előadónál választhatjuk a Radio funkciót, ami annyit jelent, hogy egy olyan random playlistet állít össze a program, amiben kábé ötből három az adott előadó dala, a maradék kettő meg valami hasonló zenekar száma. Illetve vannak még műfaj szerinti adók is, így Indie, Hiphop, Classic Rock és hasonlók. Én ezeket túlságosan primitívnek találtam, akár Indie, akár Rock fronton próbálkozott az ember, kábé minden hetedik szám egy The Strokes volt, és ugyanez volt a helyzet ha egy kicsit is hasonló előadó rádiójával próbálkoztam. Nagyon kezdő zenebuzgárok viszont ezzel is bepróbálkozhatnak.

Nagyjából ilyen módon futhatunk bele ismeretlen, ízlésünkhöz valószínűleg illeszkedő előadókba a Spotify-on. Mint említettem, azért sok szemetet is át kell túrnunk a sikerhez, de nekem baromi sok új kedvencet adott nem egész egy éves közös pályafutásunk alatt a program, például ezeket:

The Aquadolls, Royal Headache, Protomartyr, Timber Timbre, Avi Buffalo, Beach Fossils, Villagers, The Wave Pictures, Tungg, stb.

(A linkek mögött egy-egy dal, hátha nálatok is betalál és ezzel megspóroltam egy kört nektek. Szívesen.)

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Best of 2014, avagy kedvenc lemezeink idén (I. rész) Nekiültem idén is megírni az idei kedvenc lemezes cikket, és arra lettem figyelmes, hogy 2014 elég foscsi egy év volt albumok terén. Tavaly zokogva húztam ki címeket a 25-ös listáról, hogy helyet szorítsak egy másik kedvencnek. Ehhez képest idén elég...
Márciusom – kedvenc dalaink a hónapban Ezennel szabadjára engedünk egy új rovatot a Fesztblogon, melynek az égvilágon semmi célja nincs, csak annyi, hogy remek zenéket mutassunk Nektek. A szerkesztőség valamely tagja minden hónap végén átnyújt egy csokorra valót az elmúlt 30 vagy 31 napba...
Csingász tervezni koncertek, majd eljutni kábé a felére Csak az érdekesség kedvéért: összeszedtem azokat a koncerteket, melyek érdekel(nének) az idei Sziget lineup-ból, majd a fesztivál után megnézem, hányra sikerült eljutni. Szabályok: Nyilván az ésszerűség határain belül maradtam: csontra egy időben z...