Az év 18 pillanata a fesztblog szerint – 2.rész

Hosszú év volt 2014. Mondjuk annyira nem, mint 2012, de ezt most hagyjuk. Volt idén is rengeteg dolog, amire érdemes emlékezni, legyenek azok jók vagy rosszak. Összeszedtük nektek, hogy nekünk mik voltak idén a meghatározó dolgok, hogy esetleg legközelebb ti is csatlakozzatok a felejthetetlen élményekre (fröccstúra!!!), vagy tanuljatok a hibáinkból. Csatoltuk az adott eseményekhez a beszámolókat is, jó olvasgatást, csak a bejglit félre ne nyeljétek! A listánk első feléért katt erre.

11. Egy momentum a Szigetes Queens Of The Stone Age koncertből (augusztus 12.)

De akár lehetne a QOTSA majd’ összes momentuma is, hiszen a koncert nagyon fasza volt. Azonban amit nekedirom kolléga szúrt ki, na az nem volt semmi! Jöjjenek az ő szavai:

Itt nem volt égő FUCK felirat, mint a Blink-en, füst és lézer, az egyetlen látványosságot a nagyérdemű magának csinálta: a közönség a nagy tülekedés ellenére a tenyerére emelt egy kerekesszékes fiatalembert. A QOTSA koncertje egy pillanatra sem ült le, végig fenntartotta a figyelmemet, nem néztem az órámra, nem izgultam azon, hogy mikor is kell majd elinduljak a Fröccsfaluba, ahhoz hogy ne legyen tumult.

Azt hitted ez volt a nagy durranás? Hát egy fenét! Inkább ez a látvány, ami utána fogadott:

Na ugye? Tessék csak QOTSA-t hallgatni, mert mint látjátok, csodákra képes!

12. Miles Kane koncert a Szigeten (augusztus 13.)

Szerintem a Sziget koncertje volt. Igazi, fejletépős, tökös rockzene, ahol a közönség és a zenészek annyira egymásra találtak, mint kevés alkalommal. Nem is szaporítanám a szót, akkor ezt írtuk és ezt azóta is tartjuk:

Feljött az imidzsváltáson átesett, és már örmény táncdalénekesnek kinéző Miles a színpadra, hozta 3 haverját, megragadták a grabancunkat és földhöz veregettek egy órán keresztül. Egy pillanatra nem volt megállás, egyszerűen elkapta a bent lévő tízezer embert a gépszíj, és pörgette az utolsó gitárgerjedés elhalásáig. Annyi baja van csak Kane-nek, hogy kéne írnia még pár igazi slágert, azért a dalok egyharmada elég tölteléknek tűnt, itthon biztos nem hallgatnám meg magamtól. De ott és akkor szerintem ha Groovhouse dalokat adott volna elő rockosítva, azért is hálásak lettünk volna. Igazi előadó és rocksztár ez a csávó, és látszik rajta, hogy ezzel tökéletesen tisztában van.

És azt, hogy ez a koncert valóban őrületes volt, mi sem bizonyítja jobban, mint Miles másnapi tweetje, amihez mi annyit tudunk hozzátenni: Thank you fucking much!!!

13. Tömeg a Szigeten – és a Stromae incidens (augusztus 14.)

Illetve nem is konkrétan csak a Stromae bulival kapcsolatban volt gond a tömeg, hanem úgy általában. Talán nálam ez a legnagyobb mínusz pont az idei fesztiválszezonban, mert rengeteget elvett az amúgy utánozhatatlan Sziget-feelingből. Ahogy azt akkor is írtam:

Azzal a tömeggel nincs ám bajom (annyira), hogy jajj, sorba kell állnom 3 percet a sörért, de ezzel a kurva nagy tömeggel azért már más a helyzet! Ami például csütörtökön vagy vasárnap este volt. Amikor egyszerűen mozdulni nem tudsz, csak egyszerűen sodródsz a tömeggel. Oké, nem konkrétan az A38-as Stromae koncertre gondolok, arról már leírta mindenki, hogy szerinte hogyan kellett volna megoldani (hiszen mégiscsak a tízmillió futballszakértő és fesztiválszervező országa vagyunk), bevallom egyébként, én nem tudom, mit kellett volna csinálni. Illetve ötletem van, ez lesz a következő pont majd. Szóval nem az A38 előtti kifejezett tolongásról beszélek, hanem arról, amikor szimplán nem tudsz haladni sehova, mert egyszerűen mindenhol emberek állnak, na az szar.

14. Macklemore koncert a Szigeten (augusztus 15.)

Na ez sem épp pozitív élmény – sajnos. Pedig ez volt a hivatalos éppen-sztárok-úgyhogy-hozzuk-el-őket-a-szigetre rendezvény 2014ben (mint két éve az LMFAO), de talán ez volt az idei szezon legnagyobb csalódása.

 És aztán a Macklemore & Ryan Lewis… Embertelen tömeg a Nagyszínpad előtt, látványos színpadi kép, halál unalmas koncert. Mit koncert? Macklemore rárappelt a playbackről lejátszott dalaikra. Én nem gondoltam volna, hogy a minden bizonnyal csillagászati gázsiba nem fér bele egy énekesnőt még elhozni, de így ez pont olyan volt, mintha egy lakótelepi lakásban, a szomszéd Fubu gatyás hülyegyerek csutkán hallgatná a Music FM-et és a vakerálós részeket saját szórakoztatására előadná. Csak itt még súlyosabb volt a helyzet, mert két dal között 10 perces nagymonológok jöttek Szmörétől az emberi jogokról, arról, hogy mindenki egyenlő, különleges és valuable person. Konkrétan a tömeg kb., geometriai közepétől amíg kivergődtük magunkat a sárban csúszkálva a legközelebbi WC-ig, nem hangzott el szám, csak ömlött a bölcsesség a színpadról. Én elismerem Macklemore és Ryan Lewis munkásságát, tényleg baromi jó kis dalaik vannak, de tudni kéne ezeket élőben is előadni, nem csak feltenni a színpadra pár vonóst dísznek, meg a Thrift Shop alatt felhívni egy nagydarab fekete csávót, hogy tátogja el, hogy This is fuckin awesome…

15. Első találkozás a pálinkagolyó nevű találmánnyal (október 10.)

Baszki, ha ezt én találtam volna ki! Valami ilyesmi villant át az agyamon a pálinkagolyó első kóstolásakor. Pálinkazselé, golyó formában! Állati! És akkor még a sörzseléről és a sörlekvárról még nem is beszéltünk… Aki teheti próbálja ki, errefelé lehet utánanézni, hogy pontosan mi is ez a cucc.

16. Elvis Costello a MüPában (október 24.)

Csupa nagybetűvel: AZ ÉV KONCERTJE. Pont, kész, vége, be lehet zárni a boltot. Ennél jobb nem lesz, és kész. Íme az egész beszámoló, olvassátok el (főleg ha nem voltatok ott), mert az tényleg rendkívüli, ami ott volt.

Megtudhattuk ezen az estén, hogy a rock&roll tulajdonképpen egy budai találmány (“A rock&rollt Budán találták fel 1923-ban, aztán nem engedték, hogy Pesten játsszák, végül palackpostán betették a Dunába, és valahogy eljutott New Orleansbe”), illetve azt is, hogy mennyi szerelmes dala van (“Arra gondoltam, játszok nektek pár dalt szerelemről, hazugságról és becsapásról – de hát van vagy négyszáz dalom, ami szerelemről, hazugságról és becsapásról szól”). Ha mindenképpen ki kellene emelni két csúcspontot az előadásból, akkor az egyik mindenképpen a világhírű Szomorú Vasárnap előadása volna (videó fent), a másik pedig az utolsó szám, amikor az I Want You közben tett sétált nagy kört a gitárjával a nézőtéren Elvis, majd egyszer csak leült a 15. sor 3-as székére. Hát, így ült mögöttem Elvis Costello. Felejthetetlen este.

17. hiperkarma visszatérő koncert (október 31.)

Úgy vártuk, mint egy falat kenyeret. Drukkoltunk Robinak, szorítunk neki még most is, és akkor, 2014 helloween-jén úgy tűnt, túl van a nehezén. Aztán december elején elmaradtak koncertjei egészségügyi okok miatt, de mi továbbra is nagyon várjuk vissza Robit, mert a hazai zenei életnek szüksége van rá. Nem véletlenül lett nálunk az év lemeze a hiperkarma visszatérő albuma 2014-ben. A koncertet pedig egyszerűen imádtuk.

Azt éreztem, hogy ahogy elindul 1-1 dal Robi belép egy külön világba, az Ő saját biztonságos világába és abban teljes biztonsággal lépked, mi pedig nézhetjük és hallgathatjuk. Minden, ami azon kívül/túl/után/előtt van az maga a bizonytalanság. Mindenesetre jó volt látni, hogy 2,5 órán keresztül koncentráltan nyomja, nem téveszt, nem esik ki a szerepből, nem fárad el. A színpadon is beszélt a nehéz időszakokról, az útról amin jön most visszafelé. Azt éreztem végig, hogy mindenki azért izgul, hogy sikerüljön ez neki. A zenekar,  a  vendégművészek – akik profin hozták a szerepüket, alázatosan és láthatóan nagy szeretettel és tisztelettel voltak Robi és a hiperkarma felé –, a közönség. Ebbe a képbe tökéletesen  beleillik a koncert záródala Frenk-től a Love is in the air.

18. Amikor kiderült, hogy újra lesz Hegyalja Fesztivál (december 19.)

Kb így nézett ki a szerkesztőségünk, mikor megtudtuk, hogy újra lesz Hegy’:

Aztán kicsit lehervadt a lelkesedésünk, mikor megnéztük ezt a trailert:

Azért reméljük, nem rontják el nagyon a Hegyalját, bár nincsenek illúzióink, hogy Tokaj már sosem lesz ugyanolyan, mint egykor volt.

+1 Az első Sziget nevek 2015-re

Oké, ez nem annyira nagy szám, de mégis, mióta is várunk itthon egy Florence and the Machine koncertre? Naugye. Nekem mindenképp egy pillanat ez még idén, ha amolyan ráadás-féle csak, akkor is.

Ez volt tehát az év 18 pillanata szerintünk (az első részt itt találjátok), ami meghatározta 2014-et. Kihagytunk valamit? Neked mi volt fontos idén zenei téren? Írd meg nekünk kommentben!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A Brains is beszáll a szuperhős-bizniszbe Harmadszor hívja rajongóit önálló budapesti nagykoncertre hazánk legsikeresebb élő elektronikus zenei produkciója, a Brains. A srácok a két teltházas koncert után harmadszor is hatalmas bulit ígérnek minden korábbinál látványosabb színpad- és vetítés...
Michael Bublé idén Budapestre jön! Az énekes újabb helyszínekkel bővítette európai turnéját, november 2-án a magyar rajongók is láthatják végre a BudapestArénában! Michael Bublé - kanadai énekes, dalszerző és színész. Rögtön bemutatkozó albumával már top10-be került a kanadai és az an...
falshang sokan voltunk szombaton este a gödörben. nagyon sokan, nagyon jól, csak a távozáskor a ruhatár előtt kedvetlenedett el a tömeg, de erről majd később. jegyek - természetesen, elvégre quimby koncertről van szó - jó előre elfogytak. mi a tejbüféből, a ...