Az év 18 pillanata a fesztblog szerint – 1.rész

Hosszú év volt 2014. Mondjuk annyira nem, mint 2012, de ezt most hagyjuk. Volt idén is rengeteg dolog, amire érdemes emlékezni, legyenek azok jók vagy rosszak. Összeszedtük nektek, hogy nekünk mik voltak idén a meghatározó dolgok, hogy esetleg legközelebb ti is csatlakozzatok a felejthetetlen élményekre (fröccstúra!!!), vagy tanuljatok a hibáinkból. Csatoltuk az adott eseményekhez a beszámolókat is, jó olvasgatást, csak a bejglit félre ne nyeljétek! 

1. Frank Turner koncert az A38-on (március 6.)

Annál jobban úgysem tudom leírni az élményt, mint ahogy Csingász tette a beszámolónkban:

 A show, melynek csúcspontja egyértelműen a magyar nyelven (!) előadott Eulogy-volt, benne Freddie Mercury Hofi Gézára felcserélve (videónk alant). Ezzel gyakorlatilag megvette kilóra Mr. Turner az addig is lelkes közönséget. Volt itt még jó néhány klasszik színpadi fogás: bodysurf közben éneklés a koncert végén, közönségből felhívott random csajszi harmonikázni tanítása (és milyen ügyes volt!) és hasonlók.

Tökéletes este volt ez, amely ugyan nem garantált zeneileg túl sokszínű élményt, viszont megnyugtatott, mert amíg olyan emberek, mint Frank Turner nyakában egy szál gitárral, saját életéről és apró-cseprő dolgairól írt dalaival végigturnézza a világot, mindenhol megtöltve a helyeket, addig nincs miért aggódni. Nem lesz itt világvége, biológiai katasztrófa, emberi kapcsolatok kiüresedése a technika fejlődése miatt és világméretű háború az ivóvízért. Vagy legalábbis nem érdekel.

2. Amikor kiderült, hogy nem lesz 2014-ben Hegyalja Fesztivál (március 25.)

A Hegyalja volt éveken át az egyik kedvencünk az itthoni fesztiválok hosszú sorából, ez tény. Aztán 2013 őszén jött a nagy hallgatás, senki nem mondott semmi konkrétat a jövő évi Hegy’-gyel kapcsolatban. Végül karácsony körül érkezett az első hír: ingyenes lesz a Hegyalja 2014 nyarán!

A kép még mindig elérhető a Hegy’ Facebook oldalán

Azta, erre aztán nem számítottunk! Érkezett is a sok kérdés, hogy ezt így hogy és mint, de gondoltuk, oké, legyen, ilyet még nem láttunk. Aztán ismét hosszabb hallgatás után március végén jött a hír, miszerint építési munkák miatt elmarad a fesztivál. Erre tényleg csak annyit tudtunk mondani: kösz, bazdmeg. Hosszabban persze azért kifejtettük, errefelé:

Sajnáljuk nagyon, mert tényleg a szívünk csücske volt a Hegyalja, ami ráadásul a keleti országrész legnagyobb fesztiválja is volt (így gondolom a Tokaj környékiek is nem kevés bevételtől eshetnek el). Jelenleg még nem tudjuk, hogyan tovább: ez csak egynyári pihenő, vagy örökre vége? A FB oldalukon válaszoltak pár kommentre a szervezők, ezek közt olvashattuk azt is, hogy a környéken nem állt rendelkezésre olyan terület, amely 100%-ig megfelelt volna a szigorú előírásoknak. Ha más városban, más régióban lett volna megtartva, az már nem is Hegy’ lett volna… Ez mondjuk valóban igaz. De attól még nekünk hiányozni fog a Hegy’, gondolom ezzel nem vagyunk egyedül.

3. John Mayall koncert az Akváriumban (április 16.)

Ha 81 éves leszek, a két kezem összetenném, hogy ilyen fitt legyek (azért meg sokkal több mindent is összetennék, hogy így zenéljek, akármikor). A teljes beszámolót érdemes elolvasni, de talán ez a dolog kvintesszenciája:

(John) Mellett a többi hangszer is olyan szépen szólt, mintha csak álmodnánk, ilyen pontos és szép gitárszólókat (Rocky Athas követte el) is régen hallottam már, fantasztikus volt! Összesen több, mint másfél órát játszott nekünk a John Mayall, volt szám a hamarosan boltokba kerülő új albumról (mennyire menő már albumot 80 felett kiadni?), illetve a kötelező klasszikusok, senki sem mehetett haza csalódottan. Köszönjük John, ha legközelebb jössz, mi biztosan ott leszünk megint!

És tudjátok, mi a legjobb? 2015 őszén újra érkezik az Akváriumba!

4. Iron Maiden koncert az Arénában (június 3.)

Az Iron Maiden még mindig jó. De gondolta bárki azt, hogy ez nem így van? Na ugye. Egyszer mindenkinek hallania kell élőben a Fear Of The Dark-ot. Miért? Csak. Hallgasd meg és megtudod! Bruce Dickinson pedig…. nos, fantasztikus. Még mindig. És az is lesz, mindig!

Volt tűz, fény és tűzijáték-orgia, az elmaradhatatlan zászló és Bruce Willis Wayne Springsteen Lee Dickinson Scream for me, Budapest! kiáltásai. És Budapest sikított is rendesen, remek és rendkívül hálás közönség volt tegnap az Arénában! Mellesleg Dickinsonnak még mindig fantasztikus a hangja, egy félrecsúszott hang sem volt egész este és mintha valami gyorsítót tolt volna a show előtt, egész végig rohangált a színpadon fel-alá, ami ötvenöt évesen nem kis teljesítmény ám! Így még az is megbocsátható, hogy párszor eltűnt a színfalak mögött egy-egy percre (ha ötven felett én is ennyit rohangálnék, engem is újra kellene éleszteni). Btw, mikor lesz végre ő is Sir?

5. Biffy Clyro fotónk a PaFén (június 5.)

Az úgy volt, hogy nekedirom kolléga nagy Biffy rajongó és mondta, hogy ő szívesen lemenne a PaFéra pünkösd hétvégéjén, ahol a fő fellépő a Biffy Clyro. Nagy harc nem volt a szerkesztőségen belül a jegyért, de nekedirom nagyon örült a lehetőségnek, rögtön foglalta is a szállást Szántódon, hogy legyen hova hajtania fejét a hajnalig tartó buli után. No, itt át is adnám a szót kiküldött tudósítónknak:

Igen jó kis program és rekkenő hőség állt össze a PaFe hétvégéjének első napjára. A kötelező magyar gyakorlaton túl két szigetországi bandát is vártunk kis hazánkba: egy neves, kemény rockbandát, és egy még kevésbé ismert, de annál jobb pedigrével rendelkező elektronikus csemegét. Elsősorban mi miattuk éreztük szükségét a szántódpusztai jelenlétünknek.  A sajtós pass-ok átvétele után elfoglaltuk szállásunkat. És ekkor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy a fesztivál helyszíne nem üveggolyó gurításnyi távolságra van a hoteltől, így kicsit rápihentünk a késő éjszakai programokra. A portán felhívták a figyelmünket, hogy tudósításunk értelme ugyanígy tesz; a Biffy Clyro légvonalban nettó négy méterre hűsölt ablakunk alatt. Próbáltuk megkörnyékezni őket egy kattintásra, mivel azonban leginkább húzták a skót bőrt, nem zargattuk meg álmukat, de azért egy medencés panorámát tweeteltünk, instáztunk a közösségi hálóra a bandáról. Ezért inkább szállásadónktól kérdezősködtünk arról, hogy viselkedtek a fiúk. A szétvart, hegyvidéki külsejük ellenére igen jól – hangzott a válasz. Sőt, ilyen nyugodt szimpatikus, gitáros vendégeik nem is voltak mostanában. A patent kis szálló concierge-ét az együttes körbevezette konyhás, állós, fekvős, mozitermes luxusbuszán és jegyet adott koncertjükre.

Szóval íme a nagy sikerű képünk, erre pedig a teljes beszámoló.

6. Főzdefeszt Budapesten, új helyszínen (június 7.)

OMG. Te jó ég, mi volt ott! Idén tavasszal a Főzdefeszt (amit nagyon szerettünk korábban, a VIII. kerületi Palotanegyedben) átköltözött a BME előtti Műegyetem rakpartra. A váltás indokolt volt és nem is tűnt hülyeségnek: nagyobb hely -> több sör -> jobb hangulat. Aha, persze, ahogy azt mi elképzeltük. Ezek mellé/helyett a nyakunkba kaptuk a rekkenő hőséget 0 azaz nulla árnyékkal és a fantasztikus FestyPay kártyás fizetőrendszert (ami gyakorlatilag úgy működött mint a Szigeten). Azaz dehogy működött úgy! A lényege persze ugyanaz volt, de a legfeleslegesebb fesztiválkellék itt mondott igazán csődöt: hatalmas sorok alakultak ki a bejáratoknál felállított 2-2 bódénál, ami persze semmire nem volt elég, főleg nem arra, hogy elegendő kapacitást biztosítson a sok érdeklődőnek. Mindez persze a nettó 50 fokban az aszfalton, fincsi, mi? Mi fél óra után untuk meg a sorban állást, de ezzel messze nem voltunk egyedül. Így kell tökéletesen elcseszni egy szimpatikus, szerethető dolgot úgy, ha még több pénzt akarsz kihúzni belőle.

7. Fröccstúra a FOO-n (június 17.)

Számomra ez az év csúcsa. A franc se gondolta volna, hogy egy egész napos program, ami 5 Mátyás királyba kerül, ennyire szórakoztató tud lenni. Oké, a neve adott (Fröccstúra), ezek után rossz nem lehet. De ami ott volt, na az minden képzeletemet felülmúlta (tényleg!), amit még egy krokodikvadász sem tud elrontani (teljes beszámoló erre).

Szürreális élmény 2#: Még mindig Fröccstúra, de most egyel kellemesebb a sztori. Az harmadik állomáson (sajnos a hely neve nincs meg, egy baromi hangulatos parasztház és hozzá óriási udvar, a kertbben kapirgáló tikokkal és búbánatos pónilóval) fekszel egy akácfa alatt, kezedben egy remek villányi vörösbor, nézed az egymással versenyző felhőket miközben alig pár méterre tőled Beck Zoli énekel és gitározik neked és még annak a kb. 40 embernek, aki befizetett a programra. (Ugyanis a mi túránkon Zoli és Sárközy Papa voltak a túravezetők a 30Y-ból, mindketten tök jófejek és közvetlenek voltak.)

8. Vodkaszóda a VOLT-on (júluis 3-4-5-6.)

Hát létezik ennél szebb látvány július első napjaiban, amikor full másnaposan kelsz fel reggel 10kor a VOLT egyik napján? Mindez párszáz forintért? Naugye. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy mennyire segíti a korábbi napokban lenyelt fesztiválpor szervezetben való feloldódását. Kihagyhatatlan, ha a VOLTon vagy ( a VOLT buszokkal kell menni a 2. megállóig a fesztiváltól, ott a kollégium alagsorában kell keresni a csodát)!

fesztblog <3 vodkaszódacitrom

9. Az Arctic Monkeys a VOLTon (július 6.)

Meghatározó pillanat volt ez a 2014-es hazai fesztiválévben, hiszen nem gyakran jut el hozzánk egy épp a csúcson lévő zenekar, ráadásul a Monkeys először járt magyar földön (még ha tavaly itt is voltak pár kilométerre a határtól, ahol szintén ott voltunk). Itt át is adnám a szót a környék legnagyobb majom rajongójának, Csingásznak (a teljes bejegyzés erre):

A végén még kaptunk egy kis arconcsapást, az R U Mine alatt elszabadult a pokol, de akkor már lehetett tudni, hogy ez a koncert csalódás lesz. Nem olyan nagy, de csalódás. Persze aki ismeri a zenekar (és főleg Mr. Turner) attitűdjét, az nem várt egy koncert közben elkiáltott „Hungary, we’re sorry for being late for eigth fucking years”-t, de ez a közönséggel egy darab thank you-t kommunikáló, fejlehajtós attitűdöt nem tudja felejtetni a remek dalok és a vérprofi tálalás. Mert hát lássuk be az, hogy remekül szórakozom és üvöltve éneklem a dalokat, de a színpadra felpillantva ezért szégyellnem kell magam, az nincs teljesen rendben. Erre van a magyarban egy remek szó: hakni. Na ez az volt, méghozzá a drágább fajtából.

10. Bánkitó Fesztivál (július 17.)

Először jutottunk le idén a Bánkitó Fesztiválra, pedig már évek óta terveztük a látogatást Bánk falujába. A fesztivált szerettük is meg nem is, élveztük is meg nem is, visszamennénk meg nem is. De a Middlemist Red koncertet mindentől függetlenül kiemelnénk, mert az biza baromi hangulatos volt. Teljes beszámoló erre.

…szóval egy egész bekezdés szentelek az alábbiakban ennek a témának, remélem könnyen érthető lesz, mert ma egész nap ezen agyaltam. Szóval azért nagy dolog ez a Middlemist Red zenekar, mert…

Kurva jó zenét csinálnak.

+1. Balaton Sound (július 10-13.)

…ha egy kép többet mond minden szónál, akkor ebben az esetben ez az:

…és a bennem élő metálrajongó még ennyit fűzne hozzá a dologhoz: :DDDDDDDDDDDDDD. Köszönöm a figyelmet!

Hamarosan érkezik cikkünk második fele is, az év további X pillanatával, ami a fesztblog szerint meghatározta 2014-et. Kihagytunk valamit? Neked mi volt fontos idén zenei téren? Írd meg nekünk kommentben!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

#Robi40 a Parkban – hiperkarma koncert Bérczesi Róbert, a kultikus hiperkarma zenekar frontembere idén ünnepli negyvenedik születésnapját, ezt az eseményt pedig két ízben is szeretné megosztani a lelkes, és 16 éve kitartó közönségével. Először a Budapest Park, majd a már elővételben telth...
Cukiság a maximumra hangolva – Mélanie Pain a hajón Az A38 Hajó tizedik, jubileumi évének őszén kétségkívül a nagyszerű énekesnőké a főszerep. A dán üdvöske, Fallulah és Péterfy Bori szeptemberi koncertjei után Emika, Ane Brun és Amanda Palmer is fellép, és ebbe a sorba illeszkedik a Nouvelle Vague bű...
Januárban önálló koncertet ad Pesten az Imagine Dragons! Az óriási várakozás után februárban megjelent Smoke + Mirrors albumával a slágerlisták legújabb kedvence, az Imagine Dragons európai koncertkörútra indul az év végén. Hazánk is szerepel turnéjukban, az amerikai fenoménok 2016. január 20-án lépnek szí...