„Mikor ti énekeltek kiráz a hideg” – Ivan and the Parazol koncerten jártunk

Csütörtök este az A38-as hajó felé vettük az irányt, ahol az Ivan and the Parazol és a Soulwave koncertezett. Az estét illetően jobban nem is dönthettünk volna, amellett, hogy már jegyelővételi időszakba kikészítették a megtelt táblát, aznap volt John Lennon születésnapja is.

Az estét a Soulwave nyitotta, a nyolcórai kezdés egy kicsit csúszott, amit személy szerint nem is bánok, így legalább volt idő kényelmesen mindenre, még egy sörre is (esetleg többre). Aztán megérkezett a színpadra a zenekar, bele is kezdtek egyszerre, majd csak ezután mutatkoztak be: Sziasztok mi vagyunk a Soulwave! és már következett is a második szám. A színpadhoz egyre jobban közeledtek az emberek, amit tökéletes megértek, hiszen elég jól szóltak. Megfigyelhető volt, hogy a közönség többségének jár a lába, táncolnak és nem csak sörrel a kézben ácsorognak. Máté (az énekes) bevallotta azt is, hogy ez az első fellépésük a fővárosban, így ennél nagyobb elismerést nem is nagyon kaphat egy előzenekar, amellett, hogy a budapesti debütáló koncertjüket egy ilyen helyen, és egy ilyen bandával közösen tarthatták. A koncert közepére már bő félházzal számolhattunk, ez a szám az idő előrehaladtával csak nőtt. A legnagyobb sikere talán, az egyetlen magyar nyelvű számuknak, a Szélcsendnek volt. Később, a buli végeztével, a ruhatár felé tartva egy beszélgetésfoszlányt kaptam el, egyik srác a másiknak:
– Hallod Te előzenekarra ideértél?
– Nem, sajnos, pedig úgy hallottam jók voltak.
Szóval fiúk remélem, találkozunk még Pesten valamelyik klubba, úgy tűnik, nem csak én örülnék neki.

Fantasztikus fotónk a fantasztikus Instagram profilunkról!

Következett egy kis pakolászás, áthangolás és már színpadon is volt az Ivan and the Parazol. Ekkor a hajóra ki is kerülhetett a megtelt tábla, Artemovszk Thirtyeight Captain bárkája már több embert nem fogadott magába. A koncert hibátlan volt, Iván csíkos gatyója sem hiányozhatott az összhatásból, ha nagyon szőrszálhasogató szeretnék lenni, akkor az egyetlen pici negatívum, az az MVM két oldalsó kijelzőre megjelenített napocskája volt, nem annyira passzolt a fényfestés témájához. A koncert nagy részét a Mode Bizarre dalai tették ki, de persze nem hiányozhattak az előző lemezek legpopulárisabb szerzeményei sem. Jó pár dal kapott felvezetést is, Iván megköszönte, hogy újra megtöltöttük a hajót, majd megkérdezte, hogy szerintünk melyik Európa legdrágább városa, s egyetértettünk, ez London lesz, több nem is kellett, fel is csendültek a Whatever első taktusai. Egy dobszóló részesei is lehettünk, Simon Bálint már-már extázisba esve püfölte a dobokat egyedül maradva a színpadon, de nyugalom, ez nem a koncert végét jelentette, nagyon nem.

Hivatalosan is bejelenthetjük a fesztblog ezen túl jósdaként is működhet, hiszen nem csak a sold outot láttuk előre, de megírtuk azt is, hogy Szeder-Szabó Kriszti színpadra fog lépni, pedig semmi infók nem volt róla. Iván a koncert közepe táján hívta fel maga mellé, hogy eljátsszák a Room54-t, ennek láthatólag a közönség nagyon örült. Az éneklésből a hallgatóságnak is ki kellett vennie a részét, melyet Vitáris úr így konstatált: „Mikor Ti énekeltek kirázz a hideg, ez annyira csodálatos.” majd megköszönte, hogy vagyunk, és mindez nélkülünk nem jöhetett volna létre. A duett után következett a Baby Blue, ezalatt a bárka tényleg érezhetően ringott a Dunán, talán emiatt is szeretem annyira az A38-at, mint koncerttermet.

Ezután kaptunk egy befektetési tippet is a frontembertől, mivelhogy végre megérkeztek a bakelitek (igen, tudom az igazából vinyl) a szigetországból, viszont egy számot elrontottak rajta, rosszul marták bele, így kétszer is meghallgathatjuk az egyik versszakot. Iván szerint, azért érdemes megvenni így hibásan is, mivel pár évtized múlva sokkal többet fog érni, mint majd a javított széria, ez lesz benne a különlegesség. Az említett félremart szám a Love is like, viccelődve meg is jegyezte azt, hogy itt élőben legalább helyesen fogják eljátszani. Két szám között megköszönték a Soulwavenek, hogy játszottak előttük és bemelegítettek minket, várják ők is vissza a srácokat. Ekkor már a koncert vége felé közeledtünk, felcsendült az elmaradhatatlan Take my hand és az egyetlen magyar nyelvű szám, hirtelen mindenkinek jól állt az élet. A visszatapsot követően a közönség által megszavazott dal jött, a The Doors-tól Break On Through. A szám elején Iván azért megjegyezte, hogy egyszer valaki azt mondta róla, hogy ez az Iván nagyon Jim Morrison akar lenni. Iván szerint ez okból se igaz, először is bassza meg aki ezt mondta, másodszor Jim már régen meghalt, hogy is lehetne ő, s folytatta a dalt. A koncertet az idei Sziget himnusz zárta, a Together. A közönség próbált még egy ráadást kicsikarni, de ez már nem ment, így a legtöbben a ruhatár irányába indultak, talán fejben már egy afterparty után kutatva.

Aki nem fért be, vagy csak lemaradt a koncertről, annak itt egy last minute esély, hiszen ma este 23:00-tól zenélnek az ELTE Városligeti Szüreti Mulatságán, ha jól tudjuk nem csak ELTE-seknek.
További információt erre találtok: https://www.facebook.com/events/274418509434970

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Tanítani lehetne: Kowalsky meg a Vega évzáró a Dieselben A Kowalsky meg a Vega a Diesel Clubban zárta a 2008-as évet, a szándékok szerint majd baráti közösséggé kovácsolódó közönségével. Ez (mármint a kovácsolódás) persze kicsit illuzórikus, de a hangulat jó, még ha a rakenroll távol is marad. Két dolog, ...
öreg stones nem vén stones mint macska az esőt én is olyan biztonsággal éreztem, hogy nem lehet rossz a koncert, amikor pedig beléptem az arénába és megláttam a színpadot - a vágyott kinézetre építve -, akkor már teljes bizonyossággal tudtam is. az előzenekar nyom nélkül tűnt...
379-es hangulatban – Manu Chao koncertbeszámoló a Budapest Parkból... Manu Chao valószínűleg egy polcon szerepel a magyar koncertszervezők eszköztárában a Depeche Mode-dal és a Prodigy-vel, egy méretes „AKIKKEL NEM LEHET MELLÉLŐNI” felirat alatt. Mégis eltelt már pár év, mióta legutóbb nálunk járt a Mano Negra egykori ...