A széttorzított noise-gitárhangzást a klasszikus rock and rollal és némi újhullámmal vegyítő dán duó, a Raveonettes két éve már óriási sikerrel lépett fel az A38 Hajón. Idén júliusban jelent meg legújabb lemeze, a talán minden korábbinál sikerültebb és sikeresebb Pe’ahi, aminek januári európai bemutató turnéján a zenekar visszatér a hajóra. Rock, artpop, melankólia és dinamizmus: a Raveonettesnél senki sem keveri ügyesebben ezeket.
A rock and roll-mániás dán fiatalember, Sune Rose Wagner valószínűleg élete legrosszabb döntését hozta, amikor a kilencvenes években az USA-ba ment szerencsét próbálni. Rengeteg helyen megfordult Seattle-től New York-ig, de zeneakaralapítási kísérletei rendre kudarcba fulladtak, így aztán néhány év próbálkozás után szégyenszemre és sikertelenül visszatért Dániába. Nyilván sosem gondolta volna, hogy alig két évvel később már diadalmenetben veszi be az Államokat, egy dán szőkeséggel, Sharin Fooval az oldalán, a vele kettesben alapított Raveonettes frontembereként. Igen, Dániából is lehet karriert csinálni.
Ehhez persze kellett a rendkívül dekoratív, és zeneileg is igencsak képzett Foo, akivel Wagner egészen különös, egyedülálló hangzásvilágot gyúrt össze. A mai napig azonnal felismerhető Raveonettes-stílus fő eleme az ötvenes-hatvanas évek rock and rolljának koszosabbik, „dirty” vonulata, monoton zuhogó dobokkal (mi több, dobgépekkel), visszhangos, kolompoló gitárokkal, sötét hangulatú, Cure-os, újhullámos poppal – mindez nyakon öntve a Jesus and Mary Chain meg a Sonic Youth noise-os, gerjedős hangzásával. A 2002-ben megjelent Whip It On erőteljes hangzásával és hozzá illő retrós borítójával, komor hangulatú, jórészt monokróm klipjeivel nagyon beletalált egy életérzésbe. Olyannyira, hogy a lemezmegjelenés után röviddel a Raveonettes már a CBGB-ben koncertezett, és a Blondie pruducerguruja, Richard Gottehrer is felfedezte magának. A Debbie Harry-kinézetű Sharin és a démonaival küzdő artrocker-imidzst nagyon hitelesen hozó Wagner igazi közönségkedvenc lett.
A „démonaival küzdő” kifejezés nem véletlen. A Raveonettes folyamatosan Sune Rose Wagner szenvedélybetegségeinek árnyékában dolgozott, és a duó hiába jelentette meg szinte évente jobbnál jobb nagylemezeit, a kétezres évek végére már sokan arról beszéltek, hogy a Raveonettes elfáradt. A legutóbbi 2011-es lemez már komoly kritkákat kapott, így aztán mindenkit meglepetésként ért, hogy a duó tizedik születésnapjára, 2012 nyarán elkészült Observator koncepciózusabb, dinamikusabb és ütősebb lett, mint amit valaha vártak volna a zenekartól.
Ha az Observator a visszatérés volt, az idén júliusban, teljesen váratlanul megjelent Pe’ahi ennek a visszatérésnek a megkoronázása. A híres hawaii szörfparadicsomról elnevezett album sajátos irányba viszi a Raveonettes zenéjét: a védjegyszerű visszhangos gitárhangzásba szörfrock és skater-punk elemek vegyülnek – azok napfényes oldala nékül. Álomszerű, szomorkás világ ez, amiben a gigantikus hullámok nem meglovaglásra várnak – sokkal inkább elmossák a valóságot, és folyvást ostromolják az álom és ébrenlét közötti falat.
A Raveonettes ennek a túlzás nélkül zseniális, egyedülálló hangulatú albumnak európai turnéján ejti útba az A38 Hajót, hogy a lehető leghozzáillőb környezetben, egy klasszikus klubkoncerten mutassa meg, milyen is a noise-zal és rock and rollal kevert baljós popzene.
The Raveonettes (DK) – Pe’ahi lemezbemutató
2015. január 24., szombat 20h,
Koncertterem, A38 Hajó – Petőfi híd budai hídfő
Belépő: 5000 Ft, elővételben: 4500 Ft. Jegyek elővételben is vásárolhatók az A38 Hajó honlapján (www.a38.hu), illetve személyesen az A38 Hajón.