Egy csíkos nadrág, villódzás és Cetli – BME Egyetemi Napok 3.nap

Ivan & the Parazol, Vad Fruttik, Kozmix, Heaven Street Seven, Cetli, Kis Grófo. Ez volt a főbb felhozatal a BME Egyetemi Napok idei utolsó estéjén, amit természetesen mi sem hagyhattunk ki. Az este azonban nem várt szűrrealitásba fulladt, de erről majd később, kezdjük az elején!

Az érkezést pontban fél nyolcra időzítettem, Ivanék kezdésére. A terv tökéletesen sikerült, ám a kapuknál igencsak nagy tömeg várakozott már – nem, nem a jegyek átvételéhez, a beengedéshez! Rutinos fesztiválozóként azonban pik-pakk bejutottam, magamhoz vettem a szokásos munkavédelmi italt (sör) és irány a nagysátor! Ivanék koncertjén erős túlzással félház volt, pedig maga a buli nem volt rossz, nem úgy mint a hangosítás. Iván hangja rettentő volt (már nem alapjáraton, csak a hangfalból), így pedig nem lehetett tökéletes az élmény, hiába magasztalta a BME-t az egekig a zenekar (mondjuk ebben szerintem volt nem kevés irónia is). Az eddig megjelent két lemez dalai remekül működtek most is, főként az idei Sziget himnusz mozgatta meg a nagyérdeműt. Egy viszont biztos: a magyar dalokat nem kellene erőltetni, egyszerűen nem állnak jól a zenekarnak, ellenben Iván csíkos gatyájával, ennél jobban még semmiben nem mutatott az a csípőmozgás!


Ők már Ivánékat sem látták. A kép 19:43-kor készült.

Miután véget ért az amúgy kicsit rövidke magyar ember Mick Jaggerje és bandája koncert, a kis sátor felé vettük az irányt, ahol még a Kozmix mulattatott, mindenkit másképpen. Mondom ezt azért, mert engem rettentően szórakoztat, hogy ezek a srácok még mindig ebből élnek és halál komoly arccal képesek előadni pár saját szám mellett egy Demjén-féle Honfoglalás remixet, majd a Dédapám című örökzöld slágert. Mellesleg nem gondoltam volna, hogy egy héten belül két Kozmix bulira is eljutok (Scooter előtt és most), de becsületemre legyen mondva, pár kattintás a fotómasinával és már menekültem is onnan!

Szerencsére már nem kellett sokat várni a Vad Fruttikra, így irány újra a nagysátor! A tömeg még mindig igencsak szellős, de ez Likó Marciékat nem zavarta, tudnak ők hűsz embernek is remek koncertet adni, így itt is beindult a zúzás rendesen. Tényleg egy jó koncert volt ez, való igaz, hogy ez a zenekar igazán profi, hangzásban is kiemelkedik a magyar zenei életből. De egy dolgot nem tudok megbocsátani: Sárga Zsiguli. Kérlek, ne! Igen, mindenkinek megvan a saját Ha az életben-je Mennyország Turiszt-ja, de tényleg, légyszi ne. Jah, és még egy dolog: tudom, ez hozzájár egy Fruttik koncerthez, de csak engem zavar az állandó stroboszkóp? Ettől függetlenül korrekt koncert volt, egy szavam nem lehetett, legalább volt egy szám, ami alatt lehetett pisilni egyet.


Villódzások. Vad Fruttik.

És aztán jött az est fő fellépője, Cetli! Nincs meg a csávó? Ő az:

Iiiigen. Nos, az én időmbe még az ilyen gyerekeket jól megverték, nem pedig felléptették fesztiválokon, de ez mindegy is, hiszen ilyen trash koncerten régen voltam már. Magát a bulit nagyon nehéz leírni úgy, hogy átjöjjön rendesen a dolog, de valami ilyesmit képzeljetek el: adott egy színpad, rajta egy DJ és egy hetedikes srác (ő Cetli), aki nagyjából harminc percet zenélt sétálgatott fel-alá a színpadon, miközben playbackről szóltak a saját számai (mert hogy van neki vagy öt és ebből csak kettő szól a magyartanáráról), a közönség pedig sikítva üvölti, hogy CET-LI CET-LI, VAL-LO-MÁS! Nehéz lett volna még ezt a rettentően hosszú showt is megtölteni tartalmasan a leghíresebb szám nélkül, ezt elismerem, de amikor ötödszörre csendült fel a fent linkelt opusz, a színpad szélén álló biztonsági őr (aki addig csak kedélyesen mosolygott Cetlin) olyan ideges lett, hogy komolyan attól féltem, hogy felmegy és leszedi a gyereket a színpadról aztán nagyon megveri (mondjuk egy páran szerintem ennek is örültek volna legalább annyira, mint a Vallomásnak). Hiába no, az kiderült, hogy a biztiboyok nem bírják annyira a trasht. A show végeztével, mintha csak Madonna lépett volna fel, fürtökben csüngtek az emberek a korlátokon csak hogy egy közös képet csinálhassanak a művész úrral. Viszont az a pillanat, amikor a backstage-ből a Kozmix röhögi ki Cetlit, na azt nevezném fura látványnak!

fotó: boci

És tudjátok honnan lehet megismerni a legvérmesebb Cetli rajongókat? Van rajtuk egy cetli és/vagy azt üvölti, hogy CETLI/VALLOMÁS. Igen.

Mivel úgy voltam vele, hogy ennél magasabbra ez az este már nem szárnyalhat, így lőttem még pár fotót a Heaven Street Sevenről (amire azért már rendesen megtelt a nagysátor), majd hazafelé vettük az irányt. Így arról, hogy Kis Grófo mit alakított, nincsenek információink (ott volt valaki? Kommentbe jöhet, jó volt?), de egy biztos: jó ez a BME Napok, igazi egyetemista buli pontosan egy ilyen rendezvényre illő fellépőkkel, mi pedig nagyon szeretjük az ilyet.

További képeink a Facebook oldalunkon, erre!

Ui: azért ha jövőre összeállna egy Mr.President-Cetli-Scooter este, azért odaadnánk a fél karunkat is!