Amint elhagyták az utolsó kapatos fesztiválozók az idei SZIN és Alfa Fesztivál területét, hivatalosan is véget ért az idei nyári fesztiválszezon. Ez mindig szomorú esemény, de a pénztárcánkba (bankszámlánkra) pillantva, illetve az összes, saját testünk ellen elkövetett emberiesség elleni cselekedetre visszagondolva talán jól van ez így. Szép volt, jó volt, de ideje viszlátot inteni az idei nyárnak, felkészülni az őszi-téli klubkoncertekre, a ruhatár előtt sorban állásra és rövid úton elfelejteni az éjszakain hazafelé elszopogatott jéghideg kilépő söröket. Mielőtt azonban nekiugranánk az (amúgy brutálisan komoly neveket és bulikat ígérő) klubszezonnak, még zárásként érdemes értékelni az idei fesztiválszezont. Ha már Fesztblog a nevünk, vagy mifene.
Kövessük hát a kronológia mindig megbízható szamárvezetőjét, és kezdjük a nyár legeslegelején!
Mi szerkesztőségileg a Pannónia Fesztiválon kezdtünk, pontosabban nekedirom kolléga, aki mint ős Biffy Clyro rajongó (a szíve felett Simon Neil arcképe van, Simon Neil szíve felett pedig az övé!) természetesen önkívületbe került a skótok koncertjén. (Beszámoló) A másik nagy névnek, a The Offspringnek azonban nem örültünk túlzottan, erősen hakni szagú volt a cucc, ahogy az várható volt. (Beszámoló) Összességében még mindig rendben van a PaFe, lassan belakták az új helyszínt és tökélyre fejlesztették a pár külföldi sztár+ a hazai élmezőny című nem túl eredeti, ámde annál szórakoztatóbb receptet.
Ezt követően a Fishing On Orfű felé vettük az irányt, ahol eddig kétszer jártunk, egy-egy napokra csupán. Most azonban bevállaltunk egy bérletet, és milyen jól tettük! Talán életünk legfaszább fesztiválélménye várt minket Orfűn, ahol az újjáalakuló Kispál koncert (Beszámoló) mellett a többi nap is tartogatott izgalmat bőven, a helyszíntől, az iszonyat jófej közönségtől és az off programoktól pedig olyan szinten fogtunk padlót, hogy frankón nem akartunk hazajönni a fesztivál utolsó napján. Azt nem mondom, hogy mindenkinek ennyire bejönne a cucc (tuc-tuc zenére bulizni például nem sok fele lehet), de aki kicsit is nyitott az ilyesmire, annak Orfű tényleg maga a mennyország. Ja, és akkor még az időjárás is a nyár nevű hónapot idézte, szóval még nem tudtuk, minek nem örülünk… (Utólag így értékeltük a mókát.)
Fishing után szinte pár nappal mentünk le szokásos kötelező programunkra, a Voltra, ahol lehetetlen úgy elmenni egyik színpadtól a másikig, hogy az ember ne találkozzon ismerőssel. Hihetetlen, milyen masszív törzsközönsége alakult ki a soproni 4 (idén 6!) napos őrületnek, én nagyon remélem, hogy soha, semmi (politika, időjárás, gazdasági krízis, világvége, gyilkos vérmedvék elszaporodása a Lővérekben) nem fogja ezt elrontani. Idén nagyot vállaltak a szervezők, egy plusz napot hozzátettek a programhoz, hogy elhozzák az évek óta kommentelők ezrei által követelt Arctic Monkeys-t. Nem gondolom, hogy anyagilag jól jöttek volna ki a buliból, ahogy azt sem, hogy –természetesen utólag értékelve a produkciót- Alex Turnerék rászolgáltak a bizalomra. De az biztos, hogy sokaknak óriási élmény volt élőben látni és hallani a zenekart. És mégis, volt végre Artcic Monkeys koncert Magyarországon, a kurva életbe már! (Bocsi, ez a mondat 8 éve belém volt szorulva). Értékeltünk itt is utólag: nekedirom, Csingász. Beszámolók: egy, kettő és három,négy,Majmok.
Volt után kiküldött tudósítónk a Balaton Soundról jelentkezett, néha már-már haditudósításokba illő tartalmakkal. Ugyanis Zamárdiban csapta először arcon a szakmát az idei nyár burleszkbe illő időjárása. Sár,sár, sár és basszusok. Ezzel jellemezhető az idei elektro orgia a Balatonnál. Gondolom, akik jelen voltak, ugyanúgy élvezték a bulit (ki van fizetve, bazzeg), de nyilván jobban esett volna mindenkinek ha a tűző napon, a Balcsiban úszkálva kapja el őket a Yolo feeling. Beszámolók: egy, kettő, három, négy.
EFOTT-ra idén csak a „nyugger napra” néztek le wetpainték, de aztán remek élményekkel tértek haza. (Beszámoló) A híradásokból kiindulva nem volt rosszabb a hangulat az év hallgatói buliján, mint bármelyik másik évben, szóval a fesztivált továbbra is eltároltuk kisagyunkban hátul, mint biztos időpontot, ha júliusban ránk jön a bulizhatnék.
A szerkesztőség másik fele ezalatt a Bánkitó Fesztiválon chillelt. Itt nagyon felhúztuk magunkat az alulszervezettség néhány fájdalmas bakiján, és majdnem elfelejtettük megállapítani, hogy Orfű mellett a leghangulatosabb helyszínnel és legizgalmasabb zenei programmal működő fesztiválon vagyunk is éppen. De aztán az utolsó napon, mikor már mindenki jött haza, kifeküdtünk a tópartra és megvilágosodtunk. Tetszenek kitenni még két lángosos bódét az út mellé és minden rendben lesz jövőre! (Beszámoló)
A Művészetek Völgyét szintén kiküldött munkatárs közvetítette, amolyan fekete-fehér szubjektíven, ahogy egy bloghoz illik. Jól elvoltunk ott is, na. (Jelentés egy, kettő, három.)
Innen már csak az idei Sziget volt hátra. A Sziget, mely egy héttel lett csak hátrébb hozva, mégis óriási javulást láttunk az előző évhez képest. Persze nem csak ennek volt köszönhető, hogy sikerült Gerendaiéknak a szakadék széléről visszarántani Magyarország legjelentősebb turisztikai eseményét, hanem például az erős lineupnak is. Örültünk annak, hogy végre visszatértek a magyarok (mondjuk napijeggyel a karukon), kicsit bosszankodtunk a tömegen és az árakon, de összességében azért persze úgy mentünk haza uccsó este a HÉV-en, hogy beírtuk a naptárunkba a jövő évi időpontot. Amúgy többet nem szólnék, mert embertelen mennyiségű kontenttel készültünk a Sziget alatt. (Húú, de nagyon sokat írtunk, de mennyit !)
Sziget után még tervben volt egy B My Lake- Strand Fesztivál maraton, de a gusztustalan időjárás és egy rosszkor érkező betegség keresztülhúzta a számításainkat…
A nyarat a Hungaroringen zártuk, a Hoff társaságában. Méltó zárás volt ez a jelen lévők számára. (Beszámoló)
Összességében természetesen remek volt az idei szezon. Egyetlen problémánk az időjárással volt. Komoly teóriákat kezdtünk már a nyár végén gyártani arról, hogy mint a Galaxis Útikalauz Stoppopsoknak egyik kötetében, Gerendai Károly tudta ellenére esőistenséggé vált, vagy esetleg Szent Péter nem kapott megfelelő számú VIP Passt a Voltra és azért büntette Szigetéket ilyen kutya időjárással. Persze leleményes nép a fesztiválozó, minél nagyobb a sár és a hideg, annál többet kell inni, ezt már a maják indiánok is vallották. Szóval minket nem tántorított a helyenként szar, de többségében fos idő, és igyekeztünk kimaxolni az idei fesztiválszezont. Így visszaolvasva a cikket, asszem sikerült.