Sziget értékelés (tényleg az utolsó!) by Csingász

Hétfő hajnalban véget ért a 22. Sziget Fesztivál amiről embertelen mennyiségű kontentet termeltünk egy héten keresztül. 3 blogger is vezetett személyes naplót, és ugyan a legtöbb esetben ugyanazon koncerteken vettünk részt, de a nézőpontjaink különbözősége miatt érdemes mindhármat elolvasni. Ezen kívül hárman is készítettek már végső értékelést. Valamint toltunk fel Instára csomó képet, amik egy részét utólag már más szöveggel jelentetnénk meg (az alkohol + érintőképernyő sajnos mókás kombináció). Ezen kívül természetesen fotóztunk is géppel, a képeket Facebook oldalunkon találjátok. Számtalan teendőnk mellett volt időnk természetesen bulizni is, szóval elégedett vigyorral az arcukon hagytuk el hétfő hajnalban a Hajógyárit. Én a magam részéről még búcsúzóul értékelném az idei fesztivált, objektívebb hangvételben, mint ahogy a naplómat vezettem, de azért természetesen saját gondolatokkal.

Tehát a lényeg, hogy óriási siker az idei Sziget. Bejött az időpont eltolása, elfogyott elővételben az összes bérlet, a lineup erősre sikeredett aktuális világsztárokkal és visszatérő kedvencekkel, csütörtökön teltház, hisztéria mind a helyszínen, mind a médiában a Stromae-eset kapcsán, és ugyanolyan jó hangulatú békának, fáraónak vagy dobókockának öltözött emberek, mint minden évben.

Történt ez az óriási érdeklődés úgy, hogy idén 85.000 főre emelték a maximális befogadóképességet, tehát minden oldalról bejött az élet Gerendaiéknak. Csupán a rossz idő növelhette meg a tervezettnél jobban a költségeket, a szervezők tisztességesen reagáltak a sárhelyzetre, nem tudom, mennyi a homok nagykereskedelmi ára, de bőségesen kellett szórni, főleg a csütörtöki zuhé, és 170.000, egyszerre tapicskoló láb után. Az időjárás amúgy is bekaphatja, az idei nyár egy óriási vicc, de ezt nem kell magyaráznom annak, aki két napot is ebben az országban töltött az elmúlt 3 hónapban.

Amúgy kevesebb lett a programhelyszín, ennek egyetlen látványos következménye az lett, hogy a nevesebb elektronikus zenei fellépők az eddig alter és rock melegágynak számító A38 sátorba kerültek. Oda ahova a lex West Balkán óta szigorított szabályok értelmében 10 ezer ember mehetett be, egy darabbal se több. Több elhibázott szervezést kiáltottak, próbálták mindennel magyarázni az ott kialakuló helyzetet (amelyben óriási szerencsére senki sem sérült meg, és bármilyen pokol is lehetett az odaszorultak számára a helyzet, de szerintem ez a szervezők érdeme). Véleményem szerint ez (mint gyakorlatilag a Szigettel kapcsolatosan felmerülő problémák 99%-a) egyetlen okra vezethető vissza: hogy a Sziget lakott területhez közel van, a város közepén (mondjuk ez sem igaz, inkább a szélén). Így muszáj fedett helyszínen rendezni a 11 utáni programokat, és valószínűleg az idei A38-as sátornál nagyobb már nem létezik, vagy nem ennyire biztonságos (pár éve ugye a Pohodán volt egy összedőlő szerkezetből tragédia). Tehát az óbudai és újpesti lakók nyugalma érdekében még egy nagyobb, szabadtéri színpad bevetése lehetetlen. Nem lakom Óbudán, ha a macskák az ablakom alatt párzanak éjszaka, az is zavar, így nem mondom azt, hogy alaptalan a környéken lakók panaszkodása, de abban is biztos vagyok, hogy például Olaszországban vagy  Hollandiában ebből egyáltalán nem lenne probléma. De mi ilyen nép vagyunk, antropológiai mélyelemzésbe nem kezdenék, de lássuk be: általában nem a TOLERANCIA az első szó, amit a magyar kisgyerekek megtanulnak.

Szóval tényleg meg van kötve Gerendaiék keze, most vagy szerveznek szarabb programokat, amik nem érdekelnek annyi embert, vagy fel kell arra készülni, hogy a jövőben is lesz olyan, hogy nem férünk be egy-egy bulira. Ezzel nem lehet semmit kezdeni, a sziget nem fog máshova menni, mint a Lost című sorozatban, hozott anyagból kell főzni.

Visszatérve a Stromae-ügyhöz, még egy dolgot megjegyeznék. Ez egy fesztivál. Ahol az emberek isznak. És olyankor hajlamosak elfeledkezni a szabályokról, olyan normákról, minthogy nem lököm az előttem állót, ha ő se tud mozdulni. Én mondjuk nem tudnám olyan állapotra inni magam, hogy bármilyen koncert miatt bepréselődjek egy ilyen tömegbe, vagy másokat taszigáljak, de valószínűleg itt is az volt a probléma, hogy a „rendesek”, akik viszonylag időben érkeztek, és valóban fontos lett volna számukra bejutás, szívták meg a hátulról érkező, agresszívan bejutni igyekvő részegek miatt. A magukból kivetkőzésben meg a külföldről érkező fesztiválozók az erősebbek, szóval Magyarország- A Világ Többi Része 1:1.

Ami még engem zavart és ezzel az eddigi Szigeteken nem volt baj, az a WC-k száma. Ha már megemeljük a max. befogadóképességet, akkor ezzel bizony másokból is komolyabb mennyiséget kell biztosítani. Mert az, hogy pl. az A38 színpad mellett az utolsó napokban már nem lehetett oldalt, az amúgy fesztivál közben kialakított kijáraton kijutni, mert állt a hugyos sár, az nagyon nincs rendben. Itt is előjön, hogy persze, részegen nem viselkednek a fiúk, sorban állás helyett mindenki hugyozik amerre áll, de eddig ezzel nem volt probléma, most azonban több helyen is olyan állapotok uralkodtak, amik nem emberhez méltók. Máshol, kevésbé frekventált helyeken meg kész wc erdők voltak, lehet, hogy csak az elosztás volt béna, de nem szeretem azt, ha pocsolyába lépek és sáros lesz az új cipőm, akkor nem tudom, hogy az sima esővíz + anyaföld koktél, vagy valami sokkal undorítóbb…

Na ennyit a megfejtésekről és a magvas gondolatokról, most jöjjön a szokásos Tetszett/ Nem tetszett tengelyek mentén az értékelés:

Tetszett:

Queens of the Stone Age: Mert amellett, hogy látszólag a zenekar is élvezte a koncert minden percét, de a közönség még náluk is jobban szórakozott. Tökéletes fesztiválélmény egy ilyen bulit végigpörögni a jó értelemben megvadult tömegben.

Miles Kane: Mert 100% rock and roll volt minden pillanata, szintén remek közönséggel és kivételesen még az A38 Sátor hangosítása is megemberelte magát.

Jake Bugg: Mert jó volt végre élőben hallani ennek a zavarba ejtően tehetséges srácnak a dalait, kár, hogy a nagy tömeg miatt a koncert feléről lekéstünk.

NOFX: Mert amíg a zárónapon este 8 magasságában punkzenére rázhatom a fejem a Szigeten, addig nyugodtan alszom. Pláne ha egy csapat ilyen szórakoztató alkoholista felvezetése mellett történik mindez.

Kobo Town: Mert a Calvin Harris-féle faludiszkó elől menekülve nem is kerülhet az ember kellemesebb helyre, mint egy karibi zenét játszó kanadai zenekar koncertjére, ahol aztán a hozzá hasonló pár száz számkivetettel áldoz a hangszerekkel készített zene oltárán.

The Kooks: Mert amennyire fel voltam készülve arra, hogy félúton a koncert közben kijövök sörért, annyira váratlanul ért, hogy végig fenntartotta figyelmem a karrierje csúcsát már rég elhagyó banda.

Budapest Bár: Mert jókor voltak jó helyen és élni is tudtak a lehetőséggel. Mágnesként bevonzották a Prodigy-re(!) kilátogató magyarokat és így adhattunk egy kis leckét a külföldieknek abból, hogyan mulat a magyar.

Magyarok: Mert visszatértek. Igaz, hogy napijeggyel a kezükön, de végre ismét csomó magyar szót lehetett hallani a Szigeten, szerintem kábé minden harmadik látogató honfitársunk volt. Ennek köszönhetően néhanapján az eddig elég mostoha sorsú MR2-Volt Színpadon is komoly buli alakult ki. Azt pedig ne felejtsük el, hogy a pultokban csak magyarok dolgoztak, így például utolsó este én egy kis jó dumával és igéző kék szemeim bevetésével több ezer forintnyi ingyen borra tettem szert, a SzigetEye-re való felkéredzkedést meg már nem is említem.

Sziget Art Zone: Mert ezen az új helyszínen lehetett napközben jókat hesszelni, nem volt sár, és közben elég komoly műalkotások egészítették ki a látványt, no meg a Colosseumból kiszűrődő elektronikus zene.

Luminárium: Mert idén végre bejutottam, ami már csak azért is jó, mert odabent van légkondi, szürreális látvány és kellemes zene, no meg elég hely, ahol lehemperedhetünk kicsit pihenni, cserébe viszont nem volt sem sár, sem nagyon részeg emberek (őket nem engedték be).

Cirque du Sziget: Mert ide is sok év után sikerült eljutni, és a Cirque La Roux artistacsapata fél órára garantálta, hogy valóban Csodaországban érezze magát az ember. Pedig még bohócok meg fogatlan oroszlánok sem voltak.

Nem tetszett:

Macklemore & Ryan Lewis: Ez történik, hogy végre sikerül elhozni egy aktuális világsztárt: teltház, öröm, boldogság. Csak sajnos maga a koncert volt értékelhetetlen azok számára, akik nem kezdenek nyáladzásba a kivetítőn megjelenő prédikátor, Macklemore láttán, hanem valamiféle zenei élményt is várnak egy koncerttől. Ez a kép viszont baromi menő, lássuk be.

Manic Street Preachers: Mert nagyon készültem a koncertre, 2009-es Szigetes fellépésük meghatározó élmény volt számomra. Ehhez képest egy elég enervált bandát láttam és egy idegesítően fogalmatlan közönséget. (Azt még akkor még nem is tudtuk, hogy később a zenekar 22 éves fennállásának mélypontjának fogja nevezni a Budapesten töltött időt, mivel törölték másnapi járatukat, ezért két angliai fesztivált is le kellett mondaniuk. Egy darabig nem jönnek, az tuti.)

Jagwar Ma: Maradjunk annyiban, hogy a három ausztrál zenéje lemezen tök jó, élőben viszont valami értékelhetetlen híg fos, amit előadtak. És miattuk hagytuk ott az amúgy szokás szerint remekül teljesítő Madnesst.

La Roux: Egyszerűen nem éreztem szükségét, hogy utolsó este fizikai teljesítőképességem határán még bepréselődjek a La Roux szintipopjára, erre kiderült, hogy

A, nem is voltak sokan

B, jó kis koncert volt

C, Ellie Jackson iszonyat benő ballonkabátban nyomta.

Budapest éjszakai közlekedése: Mert nekem egyik nap sikerült 3 óra alatt hazaérnem Óbudáról Újbudára,nem azért mert be voltam birkázva, hanem mert mindkét buszom volt olyan kedves, és 30 másodperccel a csatlakozás érkezése előtt elment. Óriási pénzt szed be a BKK (BKV, vagy mi most a neve) a külföldiektől és a magyaroktól egyaránt jegyre, bérletre, Citypass karszalagra, de csupán arra terjed ki a fáradtsága, hogy éjszaka üzemelteti a HÉV-et és minden létező járatra ellenőröket küld. A Batyinál elengedik a kezed éjjel, juss haza, ahogy tudsz. Óránként jár arra a busz, és ugyan a Margit hídnál az éjjel is közlekedő Combino-ra lehet számítani, de ha újabb átszállás szükséges, számolhatsz további várakozásra. A se szó, se beszéd kimaradó járatokról már nem is szólva…

Színpadok átrendezése: A magyar előadókat a kijárat felé hozni kifizetődő volt, sokszor láttam külföldieket tombolni közepesen népszerű hazai együttesek koncertjeire, így viszont egy másik helyszín, nevezetesen a Colosseum került teljesen homály zónába, a sziget végére. Így persze kevesebbet kellett gyalogolni, de cserébe a déli csücsök teljesen kihalttá vált, csak a kempingezők sátrai, illetve a sportos programok voltak arra.

Megint nem jutottam el csomó helyre: Pedig minden évben megfogadom, hogy kihasználom az időt és felfedezem a Sziget zegzugait, de otthon alvással lehetetlen 4 előtt kijutni, akkor meg már általában kezdődik valami érdekes koncert. Szóval idén ismét megfogadom, hogy jövőre több felé megyek, aztán persze úgyse lesz belőle megint semmi.

Árak: Én igazából el tudom fogadni a sör és bor árakat. Nem tetszenek, de elfogadom, mert tudom, hogy tőlünk nyugatra egy 650 forintos korsó sörön hangosan nevetnek a szórakozni járók (tavaly Wiesenben majd egy ezresért ittuk a 4 decis csapolt pisit) a fellépőket meg a technikát ugyanannyiért hozza el a Sziget, mint egy nyugat-európai fesztivál. A kajákkal sincs szerintem baj, 1300 forint körül már láttam olyan hamburgert, amitől még jól is lakott az ember, és frissen készült az orrod előtt normális alapanyagokból (szóval nem csalamádéval összeeresztett mirelit húspogácsa). Én néhány igazán pofátlan tételtől tudom felhúzni magam, akár a pultoknál, akár a bazársoron. Azt hiszem ezek közül ami igazán megnövelte a vérnyomásomat, az a 2000 forintos pármai sonkás kenyér, illetve az 1000 forintos buborékfújó.  Illetve az, hogy a Jack Daniels-nél 4 centiliter viszki 950 forintba került, de ha Jack&Coke-ként kérted 3 deci kólával, akkor már 1400 forint körüli áron adták.

Na ennyit az idei Szigetről, a Naplómban részletesebben is megtaláljátok az események pontos krónikáját. Ugyan méretei miatt a Szigetet soha nem fogom úgy a magaménak érezni, mint mondjuk a Fishinget, vagy a Voltot, viszont nem is fogom soha megunni. Itt jártam először fesztiválon még 2005-ben és azóta kisebb megszakításokkal kint voltam vagy egy-egy napra, vagy egy hétre. Rosszul sohasem éreztem magam és azt hiszem, nagyon szomorú lennék, hogy egyszer úgy fordulna a naptár augusztusra, hogy lélekben már ne az azévi Szigetre készülődnék. A Szervezők már kitanulták annyira a szakmát, hogy nagy hibát nem fognak elkövetni, most már csak ki kell tartani azok mellett a régebbi értékek mellett (világzene, civil programok, magyar színpad, szolgáltatások színvonala) amik ugyan nem feltétlenül gazdaságosak, de Szigetté teszik a Szigetet és akkor valószínűleg a 2030. augusztusa is programfüzet böngészéssel és a Hév megállóban sörözéssel fog kezdődni.

(A Macklemore-os kép az ő Instagramjáról van, a cikk melletti kis kép a Sziget360 Facebook oldaláról)

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Álljon a te szobrod a Szigeten! Állítsd fel az „álom állam” szimbólumát, tervezz szobrot, installációt, dekorációs elemet, mely színvonalas érdekessége lehet a Fesztiválköztársaságnak, pályázz egyedi projekttel, ami szép, kedves és figyelemfelkeltő! A Sziget Fesztiválköztársaság id...
A 2014-es fesztiválszezon legizgalmasabb koncertjei – második ... Folytatjuk az idei fesztiválszezon legizgalmasabbnak ígérkező koncertjeinek összegyűjtését! Az első rész sikere után (oldallátogatottsági rekordok, olvasói levelek százai) íme a második eresztés. Az egyszerűség kedvéért a Budapest Park eddigi brutál ...
Sziget értékelés – nekedirom Sziget értékelés Enni –inni; kaja –pia - 2 Azért csak kettes Pannónia Feszt a Szigethez ehhez képest filléres fesztivál. Legjobb étel: A Zing Burger idén komoly áremelésen van túl, így marad egy kis lajtos kocsi ahonnan kacsamájas bagettet árultak...