az én szigetem

az én szigetem köszöni szépen, jól van. teltek az évek, változott, alakult, cserélgette a színpadokat, áthelyezte törzskocsmánkat, de a lényeg, amiért szerettem nem változott. az én szigetem otthonos, puha, barátságos, nevetős és néha sírós – kizárólag csillagos ég alatt -, ismerkedős, beszélgetős, táncolós és sokat, nagyon sokat gyaloglós.
az én szigetem nem fesztiválköztársaság.

egy dolog biztos: hülyeség azon nyafogni, hogy ez a sziget már nem az a sziget, hogy régen minden jobb/olcsóbb/szabadabb/stb volt. persze óhatatlanul kicsúszik pár ilyen mondat az ember szájából, de folyamatosan ezen pörögni, szidni a jelenlegi szigetet tök fölösleges. mert, ha valakinek ennyire nem tetszik amit kap, akkor az ne menjen. elvégre senkit nem toloncoltak még be a fesztiválköztársaságba.

le lehet szokni a szigetről drasztikusan, egyik évről a másikra, de én a kevésbé drasztikus leszokást választottam, idén a teljes hét helyett csak két napot töltöttem kint, a szerdát és a vasárnapot. mindkét napot gondosan választottam meg.

a szerdára azért esett a választás, mert aznap játszott az Antilop Horror. hogy sosem hallottatok még a bandáról? hogy egy számukat sem ismeritek? ez nem lep meg. fogalmam sincs, hogy létezik-e ténylegesen a banda, én csak annyit tudok, hogy a VOLT után a szigeten sem volt Antilop Horror koncert. helyette lett Random Trip, magyarázat a változásra semmi, mintha az meg sem történt volna. a némaságra nem indok, hogy talán én voltam az egyetlen ember az egész szigeten, akit a komplett felhozatalból ez az egy produkció érdekelt igazán.
nem akarok a szerdai koncertekről írni, semmit nem hallgattam végig, kerengtem csak körbe középen, szörnyülködtem a zsúfoltság miatt, nem találtam a helyem. nemtom mitől nőtt meg hirtelen a sziget befogadóképessége, de engem az a +15-20 ezer ember kifejezetten zavart.
azért volt egy hely, ami beszippantott újra, szinte ugyanazzal a módszerrel, mint az elmúlt évben. az ember gyanútlanul és céltalanul sétálgatva betéved az opera sátorba, ahol, örülve, hogy szabad helyeket lát, megpihen egy pillanatra. aztán szedné a sátorfáját, fel is áll, de a padtól eltávolodni nem nem tud, leül újra, mert a produkció fogva tartja, annyira vidám, annyira őszinte, annyira emberi.

a másik gondosan választott nap a vasárnap, mint sziget zárás. végre nem késtem le a napi produkciót, ami szerpentinezés volt, a vártnál kevésbé látványosan. jövőre talán kerül a tömegbe pár konfetti ágyú is, sztem az sokat dobna az élvezeten.
az este nagy durranásának megint az end-show-t ígérték a szervezők, ezúttal Calvin Harris közreműködésével. hogy jobb volt-e, mint tavaly Guetta? rossz a kérdés. ilyen szintű parasztvakítás kapcsán a jóság eleve nem képezheti kérdés tárgyát. a koncert végén és azt követően okozott kisebb kavarodást, hogy a tűzijáték, meg az esetlegesen fel nem robbant töltetek miatt egyes utakat lezártak, illetve egyirányúsítottak, de legalább ez gondoskodott arról, hogy a koncertet követő órában még szóba kerüljön egyáltalán az end-show, mert más, érdemleges emlék, élmény senkiben nem maradt. szerintem, persze.

a keresett élményt, emléket a záró napon a Blues színpad és az Oláh Andor emlékére szervezett jam szolgáltatta. nagyszerű zenészek, arcukon őszinte mosollyal játszottak, olyan öröm áradt a színpadról, amit a nagyszínpad környékén nagyítóval keresve sem lehetett találni.

nem bántam meg, hogy idén egy hét helyett nekem két nap együttlét lett a sziget. jövőre a kettőből egy lesz, de az is csak akkor, ha találok valami igazán vonzót is a napi programban. ha mást nem, akkor egy kis Antilop Horrort, hátha egy év alatt sikerül kitalálni, hogy mit is játszanak a színpadon.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A lazaság eljövetele – Sziget 3. napi beszámoló A Sziget fesztivál harmadik napjáról egy dolog jutott eszembe, de az legalább 10 percenként: BLUR. Végre hozzánk is eljutott a britpop vezető csapata (tudom, hogy a háborút az Oasis nyerte, viszont Albarn-ék zenéje sokkal sokszínűbb, ezért nálam inká...
jó borhoz jó fesztivál dukál mitől fesztivál egy fesztivál? több napig tart, van zene, kaja is akad, inni is lehet, van belépő, meg karszalag, toitoi hegyek, ha pedig 2014-es fesztivál, akkor esik és sár is van. lesz idén egy fesztivál, amelyen garantálni tudom, hogy ha lesz is ...
Ez az élet, Babolcsai néni! tartottam az egésztől, aggódtam előre, hogy mi lesz, de a szívem kivitt a Parkba aug. 19-én a P.Mobil koncertre. féltem az öregedő Schustertől, hogy elviszi a koncertet egy olyan irányba, egy olyan erősen magyarkodós irányba, amitől én erősen idegenk...