a várost hajnalban hagytuk el

nem sokat tévedtünk beharangozónkban, az EFOTT pénteki napján jelentős nyugdíjas csapatok portyáztak a miskolci egyetemvárosban. sőt, a nagyszínpad előtt teljes mértékben átvették az uralmat, mint az előre látható volt. kijelenthetjük, minden a várakozásaink szerint alakult.

az EFOTT egy óriási játszótér, pár színpaddal tarkítva. de a játék nem veszélytelen, a gyanútlan, melegtől enyhén elpilledt, maga előtt csak fröccsöket vizionáló fotóst például majdnem végzetes találat érte egy nagy festékcsatában. természetesen a pályán kívül, a demilitarizált övezetben.
a kocsmák száma kellő mennyiségűnek tűnt, különösebb várakozás nélkül lehetett italhoz jutni. fogalmam sincs mennyi az átlagos létszám egy-egy EFOTT napon, de kifejezetten szellős volt a fesztivál, lehet, hogy mindenki a barlangfürdőben héderelt?

zeneileg Bill kapitánnyal kezdtünk, színpad előtt még mérsékeltnek sem mondható a tömeg, de a jelenlevők lelkesek. Billék viszont siethettek valahova, mert a koncert első részében kétpercenként nézegették órájukat. persze, nem könnyű napfényben játszani, és valószínűleg a Kapitány sem vállalna ennyi fellépést, ha nem lenne muszáj.
Aztán jött a Karthago, meg a roppant kellemetlen reklám a háttérben. bár szeretem a régi számaikat, de a 30 éves jubileumra írt számuk elüldözött a színpad elől. nyáltenger, rettenet.

Eddára és Attilára visszatértünk, és végre tisztes volt a létszám nagyszínpadnál. lehet, hogy nem szeretem Attilát, de egy Edda Miskolcon azért mégis csak kihagyhatatlan. tisztes koncertet adtak, a régi számokat kifejezetten imádtam, egyébként meg igyekeztem úgy helyezkedni, hogy előttem csak 180 cm feletti emberek legyenek, mivel így el tudtam kerülni, hogy Attis szexisnek szánt mozdulatait lássam. innen üzenem, nem szexi. az ajaknyalogatás pláne nem az, sőt, az már a kellemetlen kategórián is erősen túl van.

az este legjobb koncertjét a P.Mobil adta – Lóri nélkül, akinek jobbulást kívánunk! -, mérsékelt érdeklődés mellett. viszont dicséret illett minden nyugdíjast, mert többségük szépen kitartott az egész este folyamán. persze volt akiket a sör leterített, ez az este tökéletesen bebizonyította, hogy a gyakorlat nem minden, tetszik, nem tetszik, de a fiatal szervezet jobban bírja az alkoholt, mint a nem annyira fiatal.

az estében még egy nagyon fontos feladatunk volt, megtekinteni Mr. Coco Jambo-t, meghallgatni élőben??? a hallhatatlan giga slágert. és akkor jött a meglepetés, kiderült, hogy a fiatalok az Edda koncert leple alatt visszatértek állomáshelyükre, mert bizony a sátor tömve volt, nem kicsit. mindenki Mr. Presidentre és a vele lévő Sarka Kata imitátorra volt kíváncsi. volt őrjöngés rendesen, galériánkban megtekinthetők a bizonyító erejű fotók.

az estében még egy ember tudott jelentősebb tömeget bevonzani a retró sátorba, ez az ember pedig nem volt más, mint Dévényi Tibor, meg az ő ezer éves zenéi. Tibi bácsi még keveréssel sem fárasztotta magát, játszotta a számokat elejétől a végéig, meg dobálta labdáit. arról, hogy milyen volt legyen elég annyi, hogy 3,5 számig bírtam, majd muszáj volt menekülőre fognom a dolgot. viszont, látva a sikert már csak azt nem értem, hogy Korda György miként maradhatott ki a fellépők sorából?

és még valami, amiről Borsodban mindig megemlékezünk, az emberek. megint nagyon jó fej volt mindenki, de ez ezen a tájékon alapértelmezés.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Múltidézés, nem merengés! – Kispál-nap beszámoló Tegnap kezdetét vette a 2013-as Fishing On Orfű fesztivál, melynek első napján a Kispál és a borz zenekart ünnepeltük. Már megint. Mert ugye volt a búcsúkoncert, időről időre valaki leporolja egy-egy dalukat (hol zseniálisan, hol arcpirítóan gyengén)...
adnak-e még bélásért nótát? az Ifipark ugyan az én időm – vettétek észre, hogy ezt a kitételt, miszerint „az én időm” csak egy bizonyos életkor után kezdi használni az ember? -, naszóval az Ifipark ugyan az én időm előtt élte fénykorát, de azért én még azokhoz a kevesekhez tart...
Underground hangversenyek A múlt hétvégét próbáltuk tökéletesen elstartoltatni — bár messze nem a szívem csücske a Gozsdu Udvar —, úgy érzem sikerült. Két igencsak underground zenekar adott rövidke — de annál velősebb — koncertet a GMK-ban. Azaz megnéztük, mi az a buli, amir...