FOO 2014 – még egyszer

tartozom még egy FOO beszámolóval, értékelővel, szigorúan szubjektíven.
először egy vallomás: nekem ez volt az első. mármint teljes, az elejétől a végéig tartó. és élveztem, nagyon.
aki ezek után, hogy lelőttem a poént, még kíváncsi a részletekre is, az lapozzon kicsit lejjebb.

az érkezést tökéletesen időzítettük. tömeg a bejáratnál sehol, még parkolót is találtunk, sőt, minden nap találtunk, szabályost, közelit, áldás volt rajtunk, vagy mi.
én nem sátraztam, Abaligeten laktunk páran a turistaházban. kedves, de ritka lepukkant hely. az állapotához képest meg még drága is. igen, van olyan romos hely, amiért napi 2.700 forint kissé túlmért ár. de a személyzet tényleg tündér, rájuk egy szavam nem lehet.
mint ahogy nem lehet Orfű népére sem. a tokaji emberekhez tudnám őket hasonlítani, türelemben, barátságosságban nekik nincs párjuk. mondjuk Orfű terhelése nagyságrendekkel kisebb, mint Tokajé a Hegy’ alatt – amiről remélem küldhetünk jövőre újra tudósítást -, a FOO közönsége oly békés, mint egy napközis tábor egy tikkasztó augusztusi délutánon. de béke ide, nyugalom oda, azt azért sosem fogom megérteni, hogy babakocsis apróságokat minek fesztiválra hordani? kinek élvezet ez? az anyának, a babának, vagy netán a papának? esetleg a nagyinak, akinek így van egy fix szabad hétvégéje? magyarázatot szeretnék, de valaki olyantól, aki fesztiválozott már aprósággal.

zeneileg, a nulladik napi Kispál kivételével, tulajdonképpen az egész felhozatal hidegen hagyott. a letlive. még érdekelt, aztán ennyi. viszont a Kispál hozta minden várakozásom. rövid, pörgős számok, a színpadon boldog és hülyéskedő Kispi, színjózan Lovasi, aki maga is hányt egy cigánykereket, mégsem lehet, hogy Kispi ellopja a bulit a maga esetlen próbálkozásával. és még ez a kamaszos ‘farok méricskélés’ is baromira rendben volt! olyannyira rendben, hogy én továbbra is reménykedem az újbóli összeállásban.

Kispálról Európa Kiadóra mentünk át. úgy látszik mindig lesz új ember a koncerteken, aki nem állja meg, hogy az általa ismert egyetlen EK számot követelje Jenőtől, alkalmat adva neki arra, hogy pár percben megint elmondja a közönségnek, hogy az EK nem az a zenekar, akitől csak úgy kérni, követelni lehet. aki ezt nem tudta, az Orfűn most megtanulta (megint).

a letlive. buliról értekeztek már a többiek, a magam részéről csak annyit, hogy haragszom mindenkire, amiért nem voltunk jelen az első pillanattól. na, persze lehet mondani, mit ér ez a teljesen kihagyott Odett koncerthez képesT? (bennfentes poén, én kérek miatta elnézést.)

viszont, ha már koncertekről nem akarok tovább értekezni, akkor jöjjön a pia és a kaja. pia részemről bor, rosé, Tiffán. a Rosé on Orfű a fesztiválok legkorrektebb bora. ha mindegyiken ebből kapnám a fröccsöt, akkor sosem nyígnék. Orfűn, ráadásul, esténként még hideg is van, márpedig Tiffánéknak vannak igen finom vörös boraik is. az ő bódéjuk rögtön a borfalu elején volt – csak hogy a francba lehetett az egész falut a kemping legtetejére költöztetni, hogy minden fröccspótlás egy komplett hegymászással ért fel?!?! -, a többit meg sem néztem.
a kaja pedig kecskesajt, grillezve a Kaba farmról. velük csak egy gond volt, hogy kicsit alul mérték az érdeklődést, így mindig nagy volt a sorban állás, utolsó nap meg az izgulás is, hogy vajon kinek marad még a grillezett csodából, és kinek kell üres kézzel távoznia? én kaptam. nem kérdés.

összefoglalva: a FOO – jelenleg – az ország legjobb fesztiválja, feltéve, hogy rá vagy állva a magyar zenékre, vagy nem érdekel, ki zajong a színpadon, mert csak a hangulat érdekel.

tettünk még fel pár képet, itt találod őket.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Tíz év után visszatér az A38-ra a Hatebreed Tíz év után ismét az A38 Hajó fedélzetére tér vissza Jamey Jasta zenekara, a connecticuti Hatebreed! Az ezredforduló egyik legmeghatározóbb metalos hardcore erőműve az utóbbi években többször is visszatérhetett Magyarországra, ám az aktuális nyári tu...
Lovasi – könyvajánló, beszámoló Névelővel vagy névelő nélkül, zenei portálon vagy anélkül ugyanazt jelenti: Lovit, Bandit, Andrást, Lovasi Andrást. Nem kell nagyon magyarázni. Akik munkásságát nem nagyon ismerik, azok is annyit azért visszakérdeznek: Kispál, nem? De, az is. Meg Kis...
Nick Cave mögül a reflektorfénybe: a Gallon Drunk az A38-on A zenekar-alapító frontember és majdnem mindenes James Johnston játszott a Nick Cave and the Bad Seeds-ben, a Faust-ban, Lydia Lunch Big Sexy Noise-ában, azonban most a legütősebb, a saját formációjával, a Gallon Drunk-kal jön vadonatúj lemezét bemut...