És ezekre fogom rázni a seggemet öt napig?! IGEN! – külföldiek a VOLTon A-tól Z-ig

Pár nap múlva néhány (tíz?)ezer enyhén és nagyon ittas úr s hölgy, majd később férfi és csaj (esetleg pár kutya) veszi majd be a VOLT Fesztivál kapuit, indul ugyanis az ország legnagyobb, leginkább a magyar közönségnek szóló fesztiválja, irány tehát Sopron, ne kelljen kétszer mondani! Ám még mielőtt összehajtanád a hálózsákodat és bevágnád a táskába, érdemes összeállítani egy programtervet, vagy legalábbis bejelölni azokat a zenekarokat, akiket meg szeretnél hallgatni. Ez a terv persze később úgyis felborul, de azért mégse árt, hátha egyszer összejön minden, amit meg akarsz nézni (nem fog). Ebben segítünk most egy kicsit, összeszedtük ugyanis A-tól Z-ig az összes külföldi fellépőt, aki csak érdekelhet titeket (a magyarokat most nem vettük figyelembe, ugyan mit írjunk már a Tankcsapdáról, amit még nem tudtok?). Szóval, íme a lista, jó szemezgetés!

Arctic Monkeys (UK)

Nos, őket talán nem kell bemutatnunk senkinek. Ám, ha mégis, íme: Alex Turner zenekara a legszédületesebb rockegyüttes, amely az elmúlt tíz évben Nagy-Britanniából indulva bekebelezte a világot. Zenéjüket, albumaikat és színpadi produkciójukat csak a legemelkedettebb jelzőkkel illetik; fenomenális, elsöprő, briliáns, minőségi, mindig friss és lehengerlő.

 

Birdy (UK)

Ragyogó előadói képességekkel, páratlan hanggal és ellenállhatatlan karizmával megáldott brit énekeső és dalszerző. És egy szó: Wings. Így sincs meg? Akkor kattints alább egyet!

 

Bring Me The Horizon (UK)

Sheffieldben született, a grindcore, death metal és emo alapokból építkező zenekar, 2014-ben Sempiternal címen megjelent negyedik albumukkal jönnek a VOLTra, ami rengeteg elektronikával és  lassúbb rock-metal ritmussal jelzi, hogy a zenekar felnőtt rock együttes lett  és ami még fontosabb,  az új nagylemez igazi slágergyűjtemény. Ehhez még ennyi a hozzáfűznivalónk: m/

 

Ed Rush (UK)

Londoni DJ-producer, a drum’n’bass sötét lovagja. A nagy igazságok zenéje az övé, ahogy egyik Scarab c. számában is van, azt mi sem tudnánk szebben mondani: “kjhfdjfndeimdemdsahakjdnfjrhr  sdhfjndsfhslakdejnw dksjdkcmdj”

 

Excision (CAN)

Kanadai DJ és producer, aki kőkemény, basszusközpontú, masszív és kíméletlen dubstep anyagaival szerzett magának hírnevet. Szóval felejtsd el, hogy ami Kanadából jött, az mind trágya (hello, Barney!), inkább tedd be az alábbi számot!

 

Foals (UK)

Oxfordiak, éteri dalokat írnak, hazájuk legerősebb koncertzenekarai között jegyzik őket és kiérdemelték a legjobb live produkciónak járó elismerést tavaly a Q Magazintól. A kevés koncertek egyike, amiért év elején a fél karunkat adtuk volna nagyszájúan, de most már nem adjuk, bibibí!

 

Hatebreed (USA)

Connecticuti hardcore óriások, akik elemi erejű, extra zúzós és megalkuvást nem ismerő, brutális metalcore őrületükkel két évtizede feszítik a húrt, borzolják a kedélyeket és lökik tele adrenalinnal a népeket. Kihagytad a februári koncertet? Mi is (sajnos), úgyhogy most itt végre szétrúghatod majd legalább két Fesztblogger seggét! Destroy everything!!

 

Hurts (UK)

Adam Anderson és Theo Hutchcraft formációja a brit szintipop és elektro pop mozgalom meghatározó alakulata. Igaz, hogy ezt az Ákos-cover bandát hallottuk már tavaly is ugyanitt, de azért idén is megnézzük újra! Amúgy jó ez a szám, amit a nemzet Ákosától nyúltak, nem?

 

I Am Legion (UK)

Három kortárs elektronikus zenei nagyágyú, a Nik Roos, Martijn Sonderen és Thijs de Vlieger által irányított drum’n’bass-gépezet, a Noisia tagjainak a kétezres évek egyik legaktívabb, formabontó hip-hop brigádjával, a Foreign Beggars-szel közös, őrületes energiákat felszabadító zenei projektje.

 

Icona Pop (S)

A mai popzene korszellemét képviselő, trenddiktáló, fékezhetetlen és kikerülhetetlen, a siker sztrádáján padlógázzal száguldó svéd pop-duó. Nem az Antarktiszon élsz? Akkor van egy jó hírünk, ezt a számot tutira ismered:

 

Karnivool (AUS)

Ian Kenny öttagú bandájának megkapó, szenvedélyes, dallamos és eredeti rock zenéje az alternatív metál megfejtésekre és progresszív rockra fogékony közönségen egyaránt fogást talál: eddigi három albumuk egyaránt aranylemez lett hazájukban, a legbefolyásosabb zenei szaklapok méltatták munkáikat és jelentős szakmai díjakat nyertek. Be kell vallanunk, mi eddig nem hallottunk Ianék bandájáról, de most mindent pótolunk majd, tegyetek így ti is!

 

Kuroma (USA)

Hank Sullivant, amerikai rockzenész és producer, az MGMT alkalmi gitárosának kultikus bandája, zenéjük a hatvanas-hetvenes évek pszichedelikus rockjára emlékeztet, de nem pszichedelikus, hanem alkotóik szerint ‘transzmutiláló’ hatású. Ez a klip pedig…. hát ez…. ezt látni kell! És utána nem megijedni a bazi nagy sárkánytól a konyhában!

 

MGMT (USA)

Ben Goldwasser és Andrew VanWyngarden MGMT-jének zenéje elképesztően izgalmas zanza és egységes kavalkád: Bowie-es artpop, klasszikus Beatles-es ízek, pszichedélia, folkrock, Queen-es glamrock, és így tovább – mindez éteri hangkörnyezetbe ágyazva. 2007-2008-ban robbantották szanaszét a poppiacot bemutatkozó lemezükkel: aki nem hallotta még a Time To Pretend vagy a Kids dallamát, az átaludta a fenti két évet. Aztán a Congratulations albummal és a 2013-as MGMT lemezzel meglepő fordulattal váltak érett rockzenekarrá és megkerülhetetlen együttessé. Talán őket is kár bemutatni, ha ezt eltolják, már elégedettek leszünk, nem?

 

Milky Chance (D)

Friss, ígéretes karrier előtt álló, két ambiciózus zenész, az énekes, gitáros és dalszerző Clemens Rehbein, illetve a DJ Philipp Dautsch alkotta formáció Németországból. Ennyit fűznénk hozzá (és ez főleg a hölgyeknek szól): AZ A BAJUSZ!

 

Modestep (UK)

Zsigereket szaggató, extra zúzós, dobbal és gitárral bivalyerősre gyúrt dubstepjükre épelménket próbára tevő geometriai formákba rendeződik a közönség a küzdőtéren, bombasztikus színpadi jelenlétük egyetlen elektronikára fogékony receptorunknak sem hagy egy nyugodt másodpercet, számaik pedig kiemelkedő helyet foglalnak el a brit slágerlistákon. Az emberek évekig gondolkodnak azon, hogy hogyan legyenek (rock)sztárok. Inkább nézzétek meg a videót alant, 4 perc alatt ott van benne minden!

 

Morcheeba (UK)

Párját ritkítóan fantáziadús brit zenekar a kenti Hythe-ból: örök életű dalaikban a rockban még megbúvó erőt, a trip hop finomságát, a pszichedéliában rejlő képzelőerőt és a lounge eleganciáját egyesítik egyedi módón. A formáció agya a producer-szövegíró Paul Godfrey és a számtalan hangszeren kiválóan játszó Ross Godfrey, szíve pedig a gyönyörűséges-ellenállhatatlan Skye Edwards. Ja és csak mert kihagytuk őket tavaly a PeCsában!

 

Nero (UK)

A két brit elektronikus zenész, illetve producer, Daniel Stephens és Joseph Ray, valamint Alana Watson énekesnő a dubstep kiszámíthatatlanságából, a drum’n’bass lendületéből és az electro house nyers erőiből építkező produkciója 2010 óta tartja lázban Európát. Jó-jó, de ha még cd-t is írnak nekem, akkor már tényleg megéri ott lenni! (oké, ez gyenge volt, bevallom)

 

Netsky (B)

Boris Daenen, DJ és producer, művésznevén Netsky, a Hospital Records aktuális sztárja, zavarba ejtően fiatal tehetség, kiben észrevehetően ott dolgozik a potenciál, hogy egyszer a világ első számú drum’n’bass császára legyen. Azért nagy szerencséje a srácnak, hogy már adnak neki alkoholt a VOLTon, ugyanis pofátlanul fiatal (én még elkérném a személyijét az üveges málnás Borsodiért)!

 

Noisia (NL)

Nik Roos, Martijn Sonderen és Thijs de Vlieger ultramodern, zajos és egyedülálló elektronikus zenei projektje, amely korunk legfrissebb e-zenei trendjeit követi. Az elején azt hiszed, hogy ez nyugis zene. Aztán megeszi az agyadat, ami mondjuk nem baj, csak szólunk.

  

Skillet (USA)

Amerika nagymúltú, termékeny, sikeres keresztény rock bandája: eddig kilenc nagylemezük jelent meg, ezekből milliókat adtak el, valamint két Grammy-jelöléssel büszkélkednek, magasztos, felemelő, dinamikus és ellenállhatatlan zenéjük ereje pedig abban rejlik, hogy nemcsak a transzcendentális hatalmak létezésében feltétel nélkül hívők gyülekezetét képes megszólítani, hanem a legkülönfélébb fémzenei stílusok és műfajok iránt elkötelezettek tömegeit is hatalmába keríti. Mi? Megint Skrillex? De hát az volt nemrég a VOLTon! Oh, wait…

 

Skindred (UK)

A kétezres évek hajnalán öntudatára ébredő walesi reggae-metál banda, amely reggae alapokon nyugvó zenéjét, punk-rock és a heavy-elemekkel vegyítve keverte keményre a nyugalom megzavarásának érdekében. Na meg, ahogy az idézet is tartja: Ha feketék játszanak rockot, az csak jó lehet (Fesztblog könyve 12.4)

 

Steve Aoki (USA)

Japán felmenőkkel rendelkező, világhírű kaliforniai elektronikus zenész, a szédületes, megállíthatatlan és minden résztvevőből a maximumot kihozó electro house partyk nagymestere. Jajj, úgy szeretnék én is az első sorban állni, hogy engem is pofán dobhasson egy nagy tortával! Ja várj csak….

 

Sunrise Avenue (FIN)

Romantikus, szenvedélyes, mégsem tolakodó és giccses pop-rock balladákat írnak, több ezer fellépésen vannak túl, de koncertjeiken most is ugyanúgy odateszik magukat, olyan átéléssel játszanak, mintha még egyetlen lemezt sem adtak volna el, munkáik milliós példányszámban keltek el az elmúlt években és hozzájuk köthető az utóbbi idők legvonzóbb rock himnusza, az egyszerre fenséges, laza és osztós Hollywood Hills. Ez jó lesz!

 

The Afghan Whigs (USA)

Greg Dulli legendás bandája, alternatív rock zenei hősök a kilencvenes évekből, sötét, borongós hangulatú, soulos rockzenében utaznak, dalszövegeiket sajátos, legjellemzőbben deviáns fekete humor szövi át. Ha meglátsz egy ilyen nevű előadót a programban, azt nem hagy-ha-tod ki!

 

The Strypes (IRL)

Négy tinédzserkorú ír tehetség: Ross Farrelly, Pete O’Hanlon, Josh McClorey és Evan Walsh alkotja a villámgyors, feszes és lendületes, klasszikus r’n’b, illetve blues zenéjével nemrégiben Nagy-Britannia kedvenceivé előlépő együttes. Észbontó színpadi produkciójuk a legnagyobb brit médiumuk érdeklődését keltette fel az utóbbi időben, zenészóriások rajonganak értük, és hasonlítják őket a stílust képviselő valaha volt legnagyobb bandákhoz. Ezalatt már úgyis a Monkeysra fogunk hangolni, de attól még hajazás lesz!

 

Thirty Seconds To Mars (USA)

Milliós rajongótáborral rendelkező rock zenekar, akik elementáris és szenvedélyes színpadi produkciójukról híresek, és évről-évre mindig az élmezőnyben szerepelnek a fesztiválok kívánságlistáin. A törti az törti, még ha tavaly borzasztóan giccses is volt. Idén ígérjük, megpróbáljuk nem lehúzni, de nem hiszem, hogy ez sikerülni fog:( Bár Jared Leto év közben belopta magát a szívünkbe a Mielőtt Meghaltammal, szóval ha úgy vesszük, nem esélytelen a dolog!

 

Tricot (J)

Három imádnivaló és krézi csaj, Ikkyu, Motoko és Hiromi, valamint egy eszeveszetten technikás dobos, Kazutaka Komaki energikus, életteli és karakán produkciója: zenéik ritmusának komplexitása a math rockkal, míg dallamrendezése a posztrockkal hozza kapcsolatba profiljukat, amely végtelenül eredeti, különleges és rendkívüli. Csajzenekar. Ez a szó még akkor is megvesz, ha a taktaharkányi falunapon lép fel egy lányokból álló együttes, szóval találkozunk az első sorban! Ugyanitt: lányok, írjatok!

 

Volbeat (DK)

Michael Poulsen Grammy-jelöléssel büszkélkedő, Európa-szerte rendszeresen tízezres tömeg előtt fellépő bandája, zenéjük változatos egyvelege a punk harapósságának, a country,- valamint a rock’n’roll érzés (és egyben dallam) világának, valamin a mély tónusú, gitárorientált metál hangzásnak. Meghallgattam az alábbi számot és azt mondom: legyen!

 

Woodkid (F)

Yoann Lemoine, művésznevén Woodkid lassú-középtempós, eklektikus, melodramatikus és értő közönséget feltételező dalokat ír, zenéje patinás fényű és hangulatú szecessziós pop, bemutatkozó albuma, a The Golden Age tavaly márciusban jelent meg és bearanyozta Woodkid eddigi rövid, de annál tartalmasabb karrierjét. Na, ez elég érdekesnek hangzik, bár a szám címéből először azt hittem, hogy ez egy Kállay-Saunders feldolgozás lesz, de ez legyen az én szegénységi bizonyítványom.

 

You Me At Six (UK)

Eladások és szakmai visszajelzések keretezte sikeres albumok, figyelemreméltó nemzetközi listás helyezéseket elért tucatnyi sláger, díjak, emlékezetes turnék és ötletes világsláger-feldolgozások köthetőek az öttagú weybridge-i rock banda nevéhez. Ha hatkor játszanak majd a lemenő nap fényében, még jó is lehet egy fröccs mellett. Ha nem hatkor játszanak, akkor viszont az disznóság, ha már egyszer ez a nevük!

 

Találkozunk pár nap múlva Sopronban, keressetek minket a borfaluban / Méhek koncerten / a sátrunk alatt / egy nagy kupac Fesztblog matrica között, és ne érezzétek magatokat kellemetlenül, nyugodtan hívjatok meg minket egy sörre! Zárásképp álljon még itt az idei fesztivál TV spot-ja, viszlát Sopronban!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A nejlon poncho reneszánsza – Értékeljük hát az idei fesztivál... Amint elhagyták az utolsó kapatos fesztiválozók az idei SZIN és Alfa Fesztivál területét, hivatalosan is véget ért az idei nyári fesztiválszezon. Ez mindig szomorú esemény, de a pénztárcánkba (bankszámlánkra) pillantva, illetve az összes, saját testü...
Marad Velencén az EFOTT 2017-ben is A 2017-es EFOTT-ot a szervezők a 650 éves Pécsi Tudományegyetem hallgatóival karöltve készítik elő. A fesztivál a vizsgaidőszakok után, július 11-17. között lesz, a helyszín pedig ismét a Velencei-tó partja. Ám a buli idén egy nappal hosszabb lesz, m...
Tökéletes Tabán a sógoroknál – Harvest Of Art fesztivál beszám... A hétvégén rendezték meg Wiesenben (az osztrák-magyar határtól autóval húsz percre) a Harvest Of Art fesztivált. Talán ez így többeknek nem mond túl sokat, mi is így voltunk ezzel, de amint meghallottuk, hogy fellép az Arctic Monkeys is, nem volt kér...