Ezt is elviszem magammal – Rájátszás beszámoló a Gozsdu Manóból

Mi hirdettük, ajánlottuk így hát elmentünk. Engem nem kellett nagyon noszogatni, de barátaimat sem. A névsor simán eladta magát. Van egy magyar kortárs költőkből álló társaság, akik ismert fesztiválzenekarok számaira új szöveget írnak, és fordítva. A frontemberekből verbuválódott csapat zenét szerez versekhez. Egyfajta Budapest Bár feelingje van a hallgatónak. Csak a roma zenészek helyett költők állnak a színpadon, a fellépők itt is számonként cserélődnek. Sőt még közös többszörösöket is találunk a két együttes között, Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven) és Kollár-Klemencz László (Kistehén) személyében.

A népes felhozatalt muszáj felsorolni. Nézzük először a poétákat: Grecsó Krisztián, Karafiáth Orsolya, Szálinger Balázs, Kemény istván, Erdős Virág, Háy János. Most meg a további zenészeket: Takáts Eszter, Beck Zoli (30Y, Beckek) Egyedi Péter (Amber Smith, Isten Háta Mögött, Óriás), Kardos-Horváth Janó (Kaukázus és a többi), Bérczesi Robi (ex-Hiperkarma, Biorobot) bár ő mostanában sajnos nincs a színpad közelében, nem jókat hallani róla, és Másik János (A Balaton és az Európa Kiadó egykori tagja és Cseh Tamás egykori harcostársa).  Nem rossz, ugye?

Megérkeztünk időben a helyre, a Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik eseményére. Még egy fröccs és cigi belefér – gondoltam. Ja, csak mire visszamentünk a pincelejáróhoz a számláló – beengedő ember elnézések közepette jelképesen kitette a megtelt táblát. Javaslatára megkerestem, a tulajt, akinek miután kétségbeesett, zavart tekintettel és az elutasítástól félve, kábé a következő zagyva, szabad verset makogtam: – Elnézést, én nikotin Fesztblog, Rájátszás függőség, lemenni, bemenni. A hölgy bólintott és mindössze annyit mondott: – Gyere utánam! Szóval innen is köszönjük a Gozsdunak, hogy folytatni tudom a beszámolót.

fotó: ann

Sok jó ember, kis helyen is otthonos a légkör, aprócska színpad és messze kiváló hangosítás fogadott. Az első perctől az utolsóig ugratták egymást a szereplők. Beck Zoli az Aktmodell című szám közben körbenézett, és azt mondja: Szűcs merre vagy a Te basszusszólód következik. És akkor az igencsak fan club közönség együtt énekelte „milyen jó lehet festőnek, b@zd meg de jó, és a földre köpnek”. Mikor vége lett a számnak Beck újra szájára vette Szűcsöt. Ránéz a társaira és kérdezi tőlük: Már megint hova megy a Szűcs b@zd meg?  Utána még pár bazmeges poénnal elszórakoztak egy darabig. Egy számmal odébb Szűcs „Dr. Becket” szólítja a színpadra, erre Egyedi Péter kommentálja: – De ő nem jön b@zmeg. Nem lehet nem nevetni. Majd Egyedi alázatosan megköszöni Grecsónak, hogy dalaira szövegeket írt. – Persze, mert Óriás számok nem elég jók –válaszolja Grecsó. Folyamatosan mindenki egymást zrikálta vagy saját magát figurázta ki.

Nézzük egy olyan példát, amikor mindenki számára kiderül, voltaképp hogyan formálnak át egy ismert alter számot. Ha a kedves olvasónak megvan az Azt hittem érdemes című igen befordulós 30Y szám, a maga fájdító történetével, akkor képzeljél el, hogy Erdős Virág olyan sorokat írt hozzá, amiben csak alig-alig van állítmány. Az eredeti szöveg hallgatása közben is megáll a levegő, nemhogy ennél:  „…se dorka se totó/ se dia se fotó/ se  panda se grizli/ se élő se disney/ se dobrüj gyéduska/ se nyúl se jézuska… egyszer-volt de-már-nincs/ se a zsák se a kincs/ se ásó se kapa/ se anya se apa/ se bársony takaró/ se bögre kakaó/ föle se leve se/ se puszi se mese.”

Aztán Grecsó verset szavalt, mert ilyen is van a Rájátszáson és a közönség csendben végig is hallgatta, majd megtapsolta a szavalót. Majd Grecsó gitárt vett kezébe – mert ő is játszik ám – és zavartságát a következőkkel ütötte el: – Gyertek már, ezek tapsolnak! Az én nagy kedvencem is elhangzott, amit Erdős-Kollár páros jegyez, a Pápa nyugodj békében: „tüntesd fel az adószámod, jöjjön el a te országod, küzdve küzdj és bízva bízzál, vigyázz nehogy visszahízzál.” Aztán jöttek a slágerek A szív, ha üt magyar, az Exobolygó és az örök finálé az Ezt is elviszem magammal.  Minden számba belenyúlnak a tagok, mégis mindenki előadói stílusában marad olyan amilyenek megismertük őket. Beck lírai, Szűcs pop hatású, Kollár-Klemencz meg maga a nyers erő. A valóban díszes társaságból azonban nem volt mindenki jelen (Szálinger vidéki focimeccsen, Háy meg külföldön), de még nem is hallottam olyat hogy a fenti névsorból mindahánya egyszerre léptek volna fel. Legközelebbi koncertjükön is csak ketten-ketten lesznek jelen. A láthatóan baráti összejövetelű produkciónak  nincs valódi vezetője, mégis egyben volt mindvégig. Dalaik tele voltak vidámsággal, bánattal, élettel vagy halállal, dallammal de főleg akusztikával. Ennek a majd négy éves alkotói munkának, mely a facebook-on valamivel több, mint kétezer rajongót számlál, van még hova gyarapodnia. De nem aggódom emiatt, ők adják, mi meg vesszük a lapot, így nálam az este tízből tízes volt.

A soron következő páros-duós kis Rájátszás események:

https://www.facebook.com/events/233293110207884/?ref=5

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

ligeti élmények kis gmk-s betüremkedéssel nem volt tele, pedig azt hittem tele lesz. a pénztár környékén csodálkozó fiatalok, arra ők sem számítottak, hogy feleslegessé váló jegyüket nem lesz kinek eladni. mióta nem elég a Quimby neve arra, hogy megtöltse a Pecsát? nem volt tele, éppen ezér...
Quo Vadis? és most már azt sem bánom… – 30Y az Akvárium... Nyilvánvalóan hálás újságírói feladat olyan külföldi zenekarok koncertjéről cikket írni, akik csak nagyon ritkán, vagy csupán egy alkalommal lépnek fel Magyarországon. Az újdonság varázsa és a hasonló közhelyek... (Bár mondjuk például az elmúlt évekb...
A kísérlet félresikerült – Kiscsillag + MR Szimfonikusok a MüPában... Nagy dolog, ha egy zenekar eljut a nemzet hangversenytermébe, általában csak a legnépszerűbb előadók számára adatik meg a lehetőség. Persze a Művészetek Palotájában játszani akkor is óriási dolog, ha „csak” a Fesztiválszínház terme áll a rendelkezésr...