Robotok a függöny mögött – koncertkritika: Crystal Stilts a Kuplungban

Bevallom őszintén: egészen addig nem tudtam a Crystal Stilts nevű amerikai zenekar létezéséről, amíg el nem kezdtem írni hétvégi programajánlónkat. A lázas kutatómunka során a Kuplung programjai között megláttam, hogy nevük után ott díszeleg az „(USA)” jelzés, máris megmozdult valami a zenebuziságért felelős agytekervényeimben: vajon miért éri meg felléptetni egy amcsi bandát a budapesti hipsterség egyik központjában, amikor sorban állnak a különböző feltörekvő magyar zenekarok egy félórás ingyen koncertért? Aztán megnéztem, milyen jelzőkkel is illetik a Crystal Stilts-t: post-punk, noise-punk, garage rock, olyan, mint az Interpol (egyáltalán nem), stb. Na jó, gondoltam akkor megérdemlik, hogy egy videóval illusztráljam a róluk szóló bekezdést a cikkben, és ha már ott voltam, meg is hallgattam a szóban forgó számot (Star Crawl).

Hé, ez kurva jó!– kiáltottam fel magamban, és el is dőlt, hogy a péntek estét a Kuplungban töltjük.

A Crystal Stilts zenéje engem valamire nagyon emlékeztet, de az elmúlt 3 napban nem jöttem rá mire. Az énekes, Brad Hargett hangja néha olyan nagyon visszafogottan Nick Cave-es, máskor Ian Curtis-re hajaz, de végső soron elég fakó. Ami tökéletesen passzol a zenekar elszállós, álmodozós zenéjéhez. Furcsa elegyet alkot a srácok muzsikája, mert benne van a ritmus, van húzás, ezért is punkozzák le őket mindenhol, de közben olyan, mintha egy függöny mögül, esetleg búra alól szólna. Na nekem pont ez tetszett meg a Crystal Stilts-ben.

És, hogy milyenek élőben? Pontosan olyanok, mint lemezen. Mondjuk én elbírtam volna sokkal több hangerőt, de lehet, hogy a Kuplung téglafalairól, esetleg a hangosító pult fölé lógatott óriásbálna seggétől visszaverődött volna és túlságosan beszorult volna a zaj a terembe, de így néha úgy éreztem, nem is koncerten vagyok, hanem rádiót hallgatok.

A legnagyobb baj az volt a koncerttel, hogy ugyan szinte tökéletesen elő lettek vezetve a dalok, az elszállósakkal el lehetett szállni behunyt szemmel, a néhány pörgősebb tételnél nem tudtad nem rázni a lábad, de összességében semmi plusz élményt nem adott ahhoz képes, mintha otthon benyomtam volna Spotify-ról valamelyik albumukat. Értem én, hogy Brad Hargett a hűvös frontember, és ha az elmúlt 10 évben nem tette, most már nem áll neki lebontani a színpadot, de még a közönséggel kommunikálnia se fog, de így konkrétan olyan érzésem volt, mintha robotok, vagy próbababák koncertjét hallgatnám. Bár lehet, hogy én vagyok túl mainstream, de a cipőbámulást is lehet úgy csinálni, hogy az ember néha azért felkapja a fejét, mert a színpadon történik valami.

Emiatt a suta színpadi viselkedésnek köszönhetően a közönség se nagyon vágta, hogyan kéne reagálni (pedig voltunk egész sokan!), az emberek 10 percenként mászkáltak ki cigizni meg piáért. Haza senki sem ment, de egyszerűen nem tudta lekötni a hallgatóság figyelmét a Crystal Stilts. Amit bánok, mert tényleg remek kis zenét játszanak a srácok (most is azt hallgatom) és kellemes élmény volt az is, hogy erősen visszafogott promóció mellett is tisztességes közönség ment el meghallgatni őket.

Szóval jó volt ez, csak unalmas.

Megérte-e az 1300 forintot a tegnap este? Igen. El fogunk menni, ha legközelebb Pesten játszanak? Talán. Emlékezni fogok a koncertre egy hét múlva? Nem.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Hollandia büszkesége jönni Akvárium! A zegyik legnagyobb holland sztárzenekar már többször fellépett az A38 Hajón, és most már ki is nőtte azt. Az otthon tízezres stadionokat megtöltő Kensington ezúttal az A38 szervezésében az Akvárum Klubba tér vissza. A vidám, laza indie-jével, sláger...
Minimum 3 hangszer egyszerre: Low Leaf a Toldiban A tavalyi Akváriumos koncertje után a Toldi Klubba tér vissza Low Leaf, a Los Angeles-i hárfás énekes-dalszerző. Az elektronikát, ütősöket és a hárfát egyszerre (!) kezelő lány egyszer már elvarázsolta a különleges zenére vágyó budapestieket, most pe...
Billy Papa soproni kalandja – Billy Talent és Papa Roach koncertkrit... A Volt Fesztivál harmadik napján a különböző „keménységű” rockzenéé volt a főszerep, mielőtt a holnapba átlépve, Martin Solveig parasztvakítós showjával eltettük magunkat az zárónapra. Az Óriás és a Supernem zenekarok koncertje nem ütötte meg az inge...