A 30 éves Pokolgép a Barba Negrában – beszámoló

Nehéz elfogultság nélkül írni a tegnapi születésnapi Pokolgép koncertről. 30 évesek lettek. Talán apám előadásában hallottam először az Éjféli harangot, a Tökfej-et, az Az a szép-et. Egy dolog biztos 1988-ban a szimatszatyromon és a farmerdzsekimen már Pokolgép feliratok díszelegtek. Ki ne ismerné a Gép indulót, vagy a Jel-et? Tőlük tudjuk azt is, hogy ameddig a föld kerek, mindig lesznek rockerek. Azt hiszem ők a magyar metál történelem egyik legmeghatározóbb bandája. Belőlük született a kezdetekben a zenekarból kilépő Paksi Endre által alapított Ossián és a 90-ben Kalapács és Nagyfi kiválásával megalakult Omen. 

Egy vallomás: sokáig nem tudtam megbékülni Tóth Attilával de Itt és most be kell vallanom remek énekes, igazi rocker, elhiszem, hogy pitralon az arcvize. ezzel együtt vannak számok amik egyszerűen csak Kalapács szájából hangzanak őszintén. Nos, ennyit a halandzsáról, lássuk mi volt tegnap.

A hely nekem meglepetés volt. Ritka az ilyen jó hangosítás klubkoncerteken. Sokan voltunk, jó volt ennyi rockert látni együtt. 6-80 évig, bőrdzsekitől a magassarkúig, mindent láttunk. Az előzenekarok közül a Krizis még kritikát sem érdemel részemről. Untam, ahogy körülöttem mindenki. A zene még elmenne, de az énekes pályát tévesztett. Utánuk a Crossholder érkezett. Valamivel jobbak voltak, bár szerintem csak a látványelemek mentették meg őket.Egy morcos lovag nagy karddal, két nem annyira morcos lány kardokkal, pajzsokkal, kis tűz, csuklyás papok. Mondjuk, hogy egy vasárnapi ébredés után kellemesen elzümmögnének háttérzenének a reggeli palacsintasütés közben. Végül a Pokolgép is felrobbant majdnem szó szerint, rengeteg tűzzel, szikrával, motorokkal a szinpadon. Nagyon erősen kezdtek. Az első pillanattól egészen Rudán Joe érkezéséig rekedtre üvöltöttem magam. Nem tudom azt mondani, hogy a slágereket játszották, mert az elmúlt 30 évben majdnem minden számuk azzá vált. A vendégek pedig érkeztek… Először egy elképesztő dobpárbaj Szilágyi Edével és Veress Marcival, a zenekar 90-es évekbeli és jelenlegi dobosaival, aztán Jung Norbi is megérkezett és gitározott. Végül Rudán Joe is beesett a színpadra. Majdnem szó szerint. Na ő számomra egy igazi rocker fazon. Bőrgatya, bőrmellény, szakáll, hosszú haj, rock’n roll. Itt jött el a pillanat amikor kicsit szétesett a koncert. Nem nagyon tudtak mit kezdeni Joe kissé elvarázsolt világával. Néha megtalálta a szöveget, néha nem, néha volt valami hangja, néha csak sikított néha rádőlt Kukovecz Gáborra, aki alig tudott elmenekülni, néha a mikrofont dobálta. No, mindegy, ha zenélésnek nem is, előadásnak megtette. Nem volt könnyű Joe-t levinni a szinpadról, de végül sikerült. A következő 10-15 percben látszott a zavar a gépezetben. A zenészek kimentek-bejöttek, beszélgettek egymással, néha újrakezdtek egy számot. Szerencsére a végére elfelejthettük ezt a kis intermezzot és megint üvöltve énekelhettünk.

Boldog Születésnapot és ahogy felénk mondják éljetek 120 évig!

Stílutosan egy Pokolgép nóta soraival zárom ezt a rövid beszámolót:

Mondd hol van a szó,

amit nem mondta el,

amit érzek belül,

egy egyszerű, tiszta, őszinte szó!

Hát itt van:

ROCK’N ROLL!

 

További képek ERRE, szöveg: Tomer