A tél legnagyobb bulija Keszthelyen – koncertbeszámoló

Már csak egyet kell aludnunk, és végre itt a Karácsony, ám Keszthely már két nappal előbb megkapta a maga ajándékát. Hogy miért mondom ezt? December 22-én (tegnap) három szuper zenekar -név szerint a Blahalouisiana, a Néhai Bárány és a Grand Mexican Warlock– adott koncertet a város legkedveltebb klubjában, a Balaton parton található 512-ben.g

Nos, hol is kezdjem az élménybeszámolót. Talán induljunk rögtön az elejéről.

Izgatottan vártam a vasárnapot, tudtam, hogy nagyon jó zenekarok lesznek, és tudtam, hogy sok ismerőssel fogok találkozni. A kapunyitás este 7 órára volt írva, így aztán az egyik barátommal ¾ 7-re beszéltünk meg találkozót a Fő térre, ahonnan kényelmes sétával kevéssel 7 óra után értünk le az 512-be. Azt hittem, hogy kicsit koraiak leszünk, de egészen sokan gyűltek már ekkor az asztalok köré. Mi a pultnál foglaltunk helyet. Egy korsó sörrel később, csaknem megduplázódott az emberek száma. Egyre több lett az ismerős arc is, ez persze sok-sok „Szia, ezer éve nem láttalak, mi van veled?” kezdetű beszélgetést vont maga után.

A klub (fedett szabadtéri) kinti részén a Blahalouisiana hangolt, a kiírt 8 órás kezdéshez képest valamivel később kezdődött el a koncert. Aki ismeri és szereti az együttest, az tudta, hogy mire számítson. Azok számára, akik viszont most találkoztak velük először, feltehetően az első eljátszott szám is elegendő volt arra, hogy átigazoljanak az előbbi csoportba.

A zenekar tagjai ( Schoblocher Barbara-ének, Jancsó Gábor-basszusgitár, Juhász Ádám-dob, Mózner László-gitár, Szajkó András-gitár ) már az első pillanattól kezdve szimpatikusak. Magukkal hoztak egy vendégzenészt Novai Gábor személyében, aki zongorajátékával színesítette a dalokat. A Blahalouisiana zenéje üde, fiatalos, a ’60-as évek beat bandáit idézi, egyszerűen magával ragadja a hallgatóságot. Az idén októberben megjelent Tales of Blahalouisiana EP-n szereplő számok ( The Bluebird, In Lambaréné, My Baby Wants To Leave This City, Tonight I’ll Dress In Blue, The Wanderer ) mellett hallhattunk egy új dalt, valamint eljátszottak egy Alabama Shakes számot is. Csak az „És az utolsó dalunk következik!” mondatnál vettük észre, hogy így elment az idő. Én személy szerint még órákig el tudtam volna őket hallgatni, annyira jók. Támadt is egy remek ötletem: az orvosoknak receptre kéne felírni Blahalouisiana hallgatást és koncertre járást, a banda egyértelműen pozitív hatással van az emberekre.

A soron következő koncert kezdése előtt befutottak a (folyamatosan bővülő) kiscsapatunk hiányzó láncszemei. A pultnál még gyorsan mindenki pótolta az időközben felhörpintett folyadékot. Korsó sör (250 Ft/5 dl !) a kézben, irány az első sor! Színpadon a Néhai Bárány. Talán nem valótlan azt állítanom, hogy az este legjobban várt zenekaráról beszélünk. Az együttes keszthelyi gyökerekkel rendelkezik, így abszolút személyes, családi, baráti hangulatra készültünk. Egészen különleges dolog az, amikor ismerősök állnak a színpadon, és fordítva, ha a régi osztálytársak, cimborák, családtagok alkotják a közönséget. A zenekar játszott a 2011-ben megjelent Egyenes című albumról számokat (A Kád, Akasztós, Visszhang, Hó), hallgattuk 58 másodpercig az Egypercest, felcsendült a Plágium Zöld Egy és kaptunk új dalokat is (Emlék, Merengő), amik már most nagy kedvencek. (Ja, és készül az új lemez!)

A koncert az első másodpercétől az utolsóig rendkívül energikus volt, érezni lehetett a zenekar és a hallgatóság közti szimbiózist. A zenekartagok (Burucs Szabi-ének, dob, szöveg, Burucs Marci-szólógitár, Kárpáti Bálint-szólógitár, Jakab Attila-basszusgitár ) számára is különleges élményt jelent hazai pályán játszani. Igazán jó pillanatokat éltünk meg a koncert alatt, természetesen nem maradt el a katarzis. A bárányok nagyon nagyot szóltak! Nálam az este fénypontját ők testesítették meg.

A hazai zenei élet egyik színfoltja, a Grand Mexican Warlock lépett harmadikként a színpadra. Be kell vallanom, ezt a zenekart nem annyira ismerem, ezért kíváncsian vártam a koncertjüket.

A banda rendesen belezúzott a keszthelyi éjszakába. Engem teljesen meggyőztek, és az eddigi hiányosságaimat az együttessel kapcsolatban feltétlenül pótolni fogom.

Bizonyára csoda energiabombák cikáztak fölöttünk, mert más magyarázatot nem találok arra, hogy két pörgős koncert után még úgy ráztuk a fejünket a GMW-on, hogy öröm volt nézni.

A zenekar tagjai ( Bodóczy Zoltán „Undos”-ének, Szabó László-gitár, Somló Dániel-dob, Mohácsi Mátyás-basszusgitár, Maksi Csaba-gitár, Hegyi Áron-piano, rhodes ) egy pszichedelikus világba repítették a közönséget. A zene igényes, vegyítik a különböző stílusok elemeit. A szupergrupp 2010-ben kiadott Aeons című lemeze után hamarosan megjelenteti Hell Sweet Hell néven az új albumát. A régebbi bombabiztos dalok mellett az új szerzeményekből is hallhattunk tegnap. Keszthelyt egészen biztosan meghódította a Nagy Mexikói Boszorkánymester.

Jó társaságban repül az idő, hát még a Blahalouisiana, a Néhai Bárány és a Grand Mexican Warlock társaságában. Kivételes este volt a tegnapi, ezt mindannyiunk nevében bátran ki merem jelenteni. Akik az 512 klubban töltötték az aranyvasárnapot, sejthetően szép emlékekkel tértek haza.

Én iszonyúan élveztem ezt az estét kapunyitástól (majdnem) kapuzárásig. Jut eszembe, azt még nem is említettem, hogy a belépő 500 Ft-ba került, ami szerintem abszolút pénztárcabarát összeg, ráadásul három nem is akármilyen zenekar látogatott el hozzánk, szóval egy szavunk sem lehet.

Mivel nyakig benne vagyunk a télben (bár hónak nyoma sincs), meg kell hagyni, a koncert területén nem volt melegünk, de a lelkes tömeg azt hiszem elég bizonyítékot adott arra, hogy igenis lehet télikabátban, sálban, sapkában, kesztyűben is élvezni a koncerteket.

Jó érzés volt azt is látni, hogy az éppen nem fellépő státuszban lévő zenekarok tagjait a közönség sorai közt találhattuk meg, illetve miután mindhárom koncertnek vége lett, a zenészek is maradtak még beszélgetni, szórakozni.

Csodás esténk volt. Három kitűnő zenekart láttunk és hallottunk, találkoztunk régi ismerősökkel, haverokkal, hozzánk közel álló emberekkel. Mindez Karácsony előtt két nappal, nem is kívánhattunk volna ennél jobb programot. Még sok ilyet! J

Ezek után holnap nyugodtan fejest ugorhatunk a mézeskalácsban, és bejgli-túladagolhatjuk magunkat, szaloncukor evés közben pedig próbáljunk meg azért levegőt is venni, nem fogy el az olyan hamar, vagy mégis?

Mindenkinek nagyon boldog Karácsonyt!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Jótékonykodj a Carbonfoolsszal! Egy hét múlva Karácsony. Történetesen most minden és mindenki ekörül forog. Dekorálunk, vásárolunk, sorban állunk, vásárolunk, sütünk, főzünk, vásárolunk. Az ünnepi készülődések szinte minden időnket és energiánkat felemésztik, és még az utolsó pilla...
Dalpremierek áprilisban, avagy mit fogsz hallgatni májusban Csak úgy telnek a napok, nemrég írtuk mit fogtok hallgatni áprilisban és már itt van a május. Rengeteg önjelölt sztár készül ilyenkor a TOP20 meghódítására, remélve hogy tíz perc hírnév és az egynyári sláger mindenkinek jár. De a nagy öregek közül is...
gyarapodik a család volt egy hagyomány réges rég, hogy ha jött egy új blogger, bemutatkozott. ezt folytatjuk most ezzel a csokorral. persze ne feledjük, a blogger nem a bemutatkozástól lesz feszt, hanem a posztoktól, hogy ír nektek, ti meg olvassátok. a bemutatkozást ab...