Best of 2013, avagy kedvenc lemezeink idén (II. rész)

Folytatódik idei kedvenc lemezeinket felvonultató összeállításunk, kezd élesedni helyzet, hiszen a múltkori 20.-10. helyezettek után most a mezőny első felét mutatjuk be, vagyis az év (szerintünk) legjobb 9 albumát. (Nyilván esztétikusabb lett volna, ha tíz-tíz lemezre felosztva tesszük közzé a listát, de sokkal hipszeterebb 11-9 arányban, és igazából matekból sem vagyunk/voltunk túl jók.) A türelmetlenebbeknek itt egy kis spoiler az első helyezettről: megelőzte a másodikat.

9. Babyshambles – Sequel To A Prequel

Hogy egy „klasszikus” film címét idézzük: Pete Doherty halott, és élvezi. Na jó, ez nem teljesen igaz, ami azt illeti ezen az albumon hallatszik legkevésbé szétesettnek a forma, és ez bizony előnyére válik az anyagnak. Remek dalokat sikerült összehoznia a britek kedvenc tékozló fiújának, a banda többi tagja becsülettel teszi a dolgát, én pedig már-már azon törtem az agyam, hogy élőben is csekkolni kéne a Babyshambles-t. Aztán megnéztem pár koncertfelvételt és elbizonytalanodtam: Doherty még messze van attól, hogy glóriát akasszunk a fejére, de amíg olyan dalokat rak össze, mint a Cuckoo, a Penguins vagy a Fall From Grace, addig azzal kaszálja magát, amivel akarja.
Kedvenc Track: Fall From Grace

8. Elefánt – Vérkeringő

Íme egy újabb bizonyíték arra, hogy mi magyarok szeretünk szomorkodni, melankolikus vagy éppen szívszorító dalszövegeket az éjszakába üvölteni, vagy csendben elsuttogni. A szombathelyi gyökerű Elefánt zenekar egyre népszerűbb, ami nem véletlen: néhány túlhajtástól eltekintve remek szövegekkel és táncolható (persze kivételek vannak) zenével operáló úriemberek bemutatkozó lemeze megérdemli a figyelmet. Szendrői Csaba énekesben sokat az új Lovasit látják, de ő inkább maradjon Szendrői Csaba a flegma énekstílusával és szúrós soraival.
Kedvenc Track: Kedvenc felhőmnek

7. Franz Ferdinand – Right Thoughts, Right Words, Right Action

A skót Franz Ferdinand zenekar nagyon sokat molyolt negyedik lemezével, még feloszlásról is szó volt, alkotói válság kötötte meg Alex Kapranosék kezét több évre. De –hála az égnek- visszatértek, méghozzá nem egy stílusos betoppanással, hanem az ajtó berúgásával. Persze nem arról van szó, hogy death metálba mentek át a srácok, hanem szimplán csak annyi a helyzet, hogy összehoztak egy fasza rock and roll lemezt azokból az összetevőkből, amikből már karrierjük elején is főztek. Igazi back to basics lemez ez, néhány instant slágerrel, néhány izgalmas tétellel egy csúcsformáját mutató zenekartól. Értékelésüknél nem tudtuk figyelmen kívül hagyni, hogy ők adták az idei Sziget egyik legjobb koncertjét, szóval megérdemelt a hetedik hely még úgy is, hogy a RT,RW,RA tulajdonképpen semmi újat nem mutat, csak felmondja a régi leckét. Igaz, azt hibátlanul.

a0992459072_106. Szabó Benedek – Kapuzárási Piknik

Most tényleg egy szinte egyszálgitáros, öregedésről már másnapos délelőttökről szóló szerzői lemez lett az idei év legjobb magyar albuma? Tényleg érdekel minket, hogy valaki azon búsul, hogy 25 évesen nem tudja mit akar, és parázik, hátha több nővel volt együtt, mint amennyivel lesz? Tényleg. A Kapuzárási Piknik egy olyan lemez, amire igazából már nagyon régóta vártunk, Szabó Benedek pedig egy olyan zenész, akit sokat kerestünk már romkocsmák félhomályában egymagukban gitározgató, vagy fesztiválokon délelőtt 11-kor koncertet adó előadók között. Most megtaláltuk, várjuk a folytatást.
Kedvenc Track: Hőlégballonok Budapest felett

5. Queens of the Stone Age: … Like Clockwork

Ha jól ki lehet jönni egy váratlan műtéti komplikáció okozta halál közeli élményből, akkor azt Josh Homme idén bemutatta. A QOTSA 2013-as lemeze egy torzított gitárokkal, zúzós rockkal és seggrázós hülyéskedéssel megfestett utópisztikus rémregény, aminek mesélője Los Angeles kappan hangú fenegyereke, Mr. Homme. Az idei Volt fesztivál legkirályabb 60 percét köszönhetjük nekik, sajnáljuk is, hogy ennyire feszesre húzták a show-t, de egyrészről még így is nagyon nagy pacsi a szervezőknek az elhívásukért (ha már pár éve a PeCsás buli kútba esett…), másrészt pedig személyükben egy sanszos 2014-es Sziget fellépőről van szó, így a Jézuskának és Gerendai Karcsi bácsinak írt leveleink aljáról sem hiányozhat a Queens of the Stone Age neve. Ahogy erről a listáról sem.
Kedvenc Track: I Appear Missing

4. Vampire Weekend – Modern Vampires of the City

Ezt a albumot e sorok szerzője egy embertelen vizsgaidőszak után, jutalomként vette meg magának bakeliten, hogy aztán le se vegye a lemezjátszóról 3 hónapig. A Vampire Weekend egyike azoknak a zenekaroknak, akikről lassan teljesen bebizonyosodik: képtelenek hibázni. Harmadik lemezük is hozza a megszokott szintet és hangulatot, de most mintha szélesebbre nyitotta volna a stílusok spektrumát a banda (ami nagy szó, hiszen eddig is ott volt a törzsi doboktól kezdve a jó értelembe vett popig minden, talán csak az italo disco hatásait nem fedezhettük fel dalaikban), és ez mindenképp örömteli. Így megkaptuk a VW első borúsabb hangvételű dalát, a Hudsont és néhány dalszöveget, amit ugyan soha nem fogunk megérteni, de énekelgetjük őket magunkban és sok év múlva is.
Kedvenc Track: Ya Hey

3. Outfit – Performance

Na erre nem számított senki, igaz? A dobogó harmadik fokán egy olyan banda, akikről Magyarországon valószínűleg kb. 10 ember hallott, és a nagy zenei lapok év végi listáin sem lettek megemlítve? Igen, méghozzá azért mert egyrészt idáig tudtuk elnyomni magunkban a sznob zenebuzit, másrészt pedig mert a liverpooli Outfit bemutatkozó lemeze parádésra sikerült. A srácok mondjuk vajúdtak rajta vagy 3 évet, amit egy közös bérelt házban kábítószerezve komponálva csiszoltak tökéletesre, ezzel pedig összehozták az elmúlt évek egyik legokosabb poplemezét. Az Outfit zenéje olyan, ami tökéletesen festene alá bármilyen filmbéli álomjelenetet, de közben teljesen a fogyasztható kategórián belül marad.
Kedvenc Track: Two Islands/ Thank God I Was Dreaming (nem tudunk dönteni)

2. Daft Punk – Random Acces Memories

Erről a lemezről már szinte mindent elmondtak, minden húst lerágtak, szóval maradjunk annyiban: baromi nagy kalapemelés jár annak, aki 2013-ban egy ilyen retró albummal térdre kényszeríti a zenei világot. A Daft Punk ezt vitathatatlanul megtette, és ezen az sem változtat, hogy az embereknek már hónapok óta tele van a töke a Get Lucky-val, annyit nyomatják benzinkúttól kosárlabda meccsen át nemi beteg gondozóig mindenhol.
Kedvenc Track: Touch

1. Arctic Monekys – AM

Beálltunk mi is a sorba, és mint oly sok honlap és magazin, mi is odaadtuk a koronát Alex Turneréknek. Hogy miért? Mert ezzel a lemezzel egyrészt nagyjából a legmenőbb rockzenekarrá tették magukat a Föld nevű bolygón. Az AM a majmok legjobb albuma a bemutatkozó anyaguk óta, viszont más összehasonlítást kár végezni az eddigi munkáikkal. Éles kanyarral rátértek a srácok a fülledt rock, a herélt hangú férfi(!) háttérvokálok sztrádájára, mi pedig a seggünket vertük a földhöz az elmúlt hónapokban, hogy velük tarthattunk ezen a túrán. Élőben is megvizsgáltuk, mire fel ez a nagy hajcihő, de az igazság az, hogy koncerten is büntetett az Arctic Monkeys (még úgy is, hogy akkor még csak 3 dalt játszottak az új lemezről, tekintve, hogy még nem jelent meg). Az arany tehát Alex Turnerék nyakában, egy nagyon sűrű, és nehéz mezőnyben így is nyertek több testhosszal.
Kedvenc Track: Do I Wanna Know?