Best of 2013, avagy kedvenc lemezeink az idén (I. rész)

Pár hete bemutattuk, a mértékadó nyugati zenei sajtótermékek miképp értékelték a 2013-as évet, mely lemezeket tartották a legjobbnak. Most eljött az ideje, hogy mi is elmondjuk, mely 10 albumot pörgettük a legtöbbet idén. Az összegző cikk első része következik, a huszadiktól a tizedik helyezettig, a folytatás jövő héten érkezik a mezőny első felével. Előre szólunk, Kanye West kimaradt, és igyekeztük az indokolatlan zenebuziskodást is elkerülni.

20. Irie Maffia – Nagyon jó lesz

Az Irie idei lemezével kapcsolatban elkerülhetetlen volt, hogy az előtte nem sokkal kijövő Sena szólóalbummal hasonlítgassák össze. Az általános vélekedés az volt, hogy az bizony jobban sikerült. Nos, ezzel akár még egyet is érthetnénk, csak éppen ne felejtsük el, hogy míg az egy hosszú évek óta (szólóban természetesen) hallgató előadó kvázi visszatérő albuma, addig a Nagyon jó lesz egy olyan zenekar legújabb anyaga, akik folyamatosan jelen vannak a magyar zenei palettán és 2-3 éves periódusokban szállítják a nagylemezeket változatlan színvonalon. Mégse untunk rájuk, és ezért sokat tettek az idei albummal, amely igazi kaleidoszkóp, stíluskavalkád, és a fesztiválszezon meghatározó slágereit tartalmazta (Livin’ It Easy, Utcára Kockák).
Kedvenc Track: See No Barrier

19. King Krule – 6 Feet Beneath The Moon

Archy Marshall aka. King Krule nem egy tipikus rocksztár alkat. 19 éves, vörhenyes feje egyszerre juttatja az ember eszébe a komplett Weasley famíliát és a La Roux androgün énekesnőjét, Elly Jacksont. Ezek alapján nem véletlenül gondolhattuk, hogy a brit sajtó által agyonhype-olt srác bizonyára nem fog kitűnni a Szigetországban rohangáló megszámlálhatatlan fiatal énekes-dalszerző közül, és csak a zenebuzik szeszélyességének köszönheti, hogy éppen őt kapták fel. A helyzet azonban -szerencsére- nem ez. Minél többet hallgatja az ember a debütlemezt, annál mélyebb rétegeit ismeri meg, és egyre jobban ráérez, mire fel is voltak odáig meg vissza a hipsterek. King Krule lemeze tipikus éjszakai lemez, de mint olyan, hibátlan.
Kedvenc Track: Baby Blue

18. Arcade Fire – Reflektor

Nagyon sok év végi listán a dobogón, vagy annak közelében kötött ki a Reflektor, de nekünk valahogy az az érzésünk vele kapcsolatban, mint a királlyal, meg annak a bizonyos új ruhájával. Szó se róla, nagyon profi és izgalmas lemez Win Butlerék 2013-as eresztése, de azért nem a rockzene forradalmasítója. A hozzá kapcsolódó promokampány és a világhálót megbolygató egészpályás letámadás lehet az oka a túlértékelésnek, úgy tűnik, kezd menővé válni az AF világszerte. Ami egyáltalán nem baj, remélhetőleg egy hazai fesztiválra is elveti már a jószerencse a zenekart. Addig is marad a Reflektor hallgatása, amely erre a 18. helyre is büszke lehet (tekintve kik kerültek elé), főleg, hogy a banda talán legerősebb anyaga a bemutatkozó lemez óta.
Kedvenc Track: Afterlife

17. Haim – Days Are Gone

Kevés szebb látvány létezik egy férfi számára, mint 3 rockzenét játszó hölgy. Ez tény, még akkor is, ha a Haim lányok nem véletlenül az NME zenei listáján végeznek előkelő helyen és nem a férfimagazinokéin. Viszont nagyon nem lenne érdemes belecsúszni valamiféle szexista fejtegetésbe velük kapcsolatban, már csak azért sem, mert debütalbumuk rendben van, elejétől a végéig. Valahol tökös rocklemez, valahol okos pop orgia, de véletlenül sem csajpop. 40 perc töményt lazulás, rajta az év egyik legnagyobb slágere, a The Wire. Soha rosszabb bemutatkozást!
Kedvenc Track: The Wire

 

16. Wavves – Afraid of Heights

Az amerikai Wavves idei albumával egy olyan, valaha szebb napokat megért stílust hozott vissza a divatba, amelyet már kezdett elfelejteni a világ. Ez a szörfrock, ami ugyan sok gondolkodásra nem késztet és kifinomult zenei megoldásoktól is általában mentes, de azért hallgatása képes elfedtetni velünk a legnagyobb szart is, amibe éppen belekeveredtünk. Az Afraid of Heigts a tetejébe még nyakon önti egy kis elektronikával a zúzást, így úgy érezhetjük magunkat, mintha egy kabrióval száguldanánk át Los Angelesen a beach felé. Vagy egy jól megbütykölt Csepellel az aligai szabadstrandra.
Kedvenc Track: Dog

15.  Vad Fruttik – Darabok

Hajh, de vártuk ezt a lemezt. A Fénystopposokkal már megmutatták Likó Marciék, milyen zenei is szól a fejükben, most viszont egy egész albumon át sikerült kitartaniuk emellett. Maguk mögött hagyták a sokszor zavaró, komolyan vehetetlen számokat, és újabb lépest tettek annak irányába, hogy a Sárga Zsiguli végre kikopjon a repertoárból. Nem volt könnyű szülés a Darabok, de megérte kivárni, míg alkotórészei (darabjai…) összeálljanak. Nem tökéletes album, de attól még itt a helye a listán, ahogy nekünk is a következő időszak Vad Fruttik koncertjeinek első sorában. (Beszámolónk a lemezbemutatóról illetve bővebb gondolataink a lemezről, melyet most meg is nyerhettek!)
Kedvenc Track: Szemben A Nappal

14. Editors – The Weight Of Your Love

Tom Smithék negyedik lemeze búcsút intett az első két album hideg, fémes hangzásának és maga mögött hagyta a legutóbbi anyag elektronikus próbálkozásait. Az említett stílusjegyek helyett bejött a képbe a stadionrock, amely elsőre elég távolinak tűnt a banda eddigi hangzásvilágától, ám ha azt vesszük, az Editors írta meg az elmúlt jó pár év legjobb U2 dalát Bonoék helyett (Tons of Love), tehát nem idegen számukra az új terep. Egyébként egyenletesen jó a lemezen található 11 dal, Tom még mindig nagyon szépen tud szenvedni, de azt abszolút nem bánom, hogy angolul énekel, ugyanis ha egy magyar rockzenekar kezdene balladát írni két-szívű pókokról, valószínűleg nagyon nagy ívben elkerülném őket.
Kedvenc Track: The Phone Book

13. Manic Street Preachers – Rewind The Film

A Manics gondolt egy nagyot, és összehozott egy nyugdíjas lemezt. Ha már annyit olvasni róluk, hogy legendák, ikonok, stb. ami egyrészről hízelgő, de olyan éle is lehet a dolognak, hogy ideje visszavonulni. No szerencsére velük kapcsolatban ez még messze van (már szinte kész a következő album is). Annál is inkább, mert a Rewind The Film egy pompás lemez a giccshatárt meg sem közelítő balladákkal és középtempós rockdalokkal. Kellemes zene ez vasárnap délutáni lustálkodáshoz és hajnali, fagyos munkába menetelhez. A csúcspont a Richard Hawley (tudjátok Alex Turner „nagypapája”) közreműködésével felvett címadó dal.
Kedvenc Track: Rewind The Film

12. The Strypes – Snapshot

Az ír suhancokból (átlagéletkor 16 év!) Strypes a év legvalószínűtlenebb mértékben hype-olt zenekara. Az NME-nek köszönhetően most már az Arctic Monkeys előzenekaraként játszanak hétről-hétre a legnagyobb koncerttermekben, de a helyzet az, hogy nem lehet emiatt haragudni rájuk. Ugyanis összehoztak első nekifutásra egy tökéletes rock and roll lemezt. Semmi nagy szám nincs benne, de pont ettől remek. 12 tökös nóta, amit hallgatva nem tud az ember parancsolni a lábainak és a fejének sem, erre mozogni kell, inkább, mint egy Rubint Réka DVD-re. Az írek Ivan & The Parazolja tehát ajtóstul rontott a házba, várjuk a folytatást.
Kedvenc Track: You Can’t Judge A Book By The Cover

11. Biorobot – Biorobot

A nagy reményekkel induló Biorobot zenekar sajnos nem járta be azt a pályát, amelyet bejárhatott volna. De ez gyakorlatilag elmondható banda egyik felének, Bérczesi Róbert teljes pályafutásáról. Nem tisztem senki magánéletében vájkálni vagy ítéletet mondani, inkább a másik oldalról közelítem meg a dolgot: óriási pacsi Nemes Andrásnak (Pluto), hogy nem hagyta, hogy örökre a fiók foglyai maradjanak ezek a számok, inkább demo sávokból, önerőből összerakta ezt a 17 számos lemezt, ami így is az idei év egyik legjobbja. És még egy fájó emléke annak, milyen sokat veszített a közönség Robi sokadik „kiállásával”.
Kedvenc Track: Szárazföld

10. Halott Pénz – Szólj anyunak, hogy a városban vagyok

A pécsi rapper, Halott Pénz már régóta csodagyereke a hazai hiphop színtérnek, amely státuszt idei bemutatkozó lemezével végérvényesen felvállalt. Tudjuk, hogy az AKPH külön kategóriát képvisel ebben a mezőnyben, de rajtuk kívül HP a legizgalmasabb előadó. Kevésbé súlyos szövegek, erősen áthatja a YOLO az albumot, miközben máskor kellőképp cipőbámulós és zeneileg összetett, változatos, hol tökös, hol belazulós. A rímek néha kicsit döcögnek, de sokkal inkább jellemzők a szellemes sorvégek, részünkről pedig a replay gomb sűrű nyomkodása.
Kedvenc Track: Feltámad a tenger

Ennyi volt a lista első része, jövő héten jön 2013 legjobb 10 albuma! Kanye West nélkül.