A kirakós összeállt – gondolatok a Vad Fruttik új lemezéről + JÁTÉK

A 3 éve megjelent Fénystopposokkal a Vad Fruttik nagyon sok olyan zenei motívumot és hatást maga mögött hagyott, amelyek egy-egy dalt hallgatva még bájosnak, játékosnak tűntek, hosszú távon (mondjuk egy lemezt egyhuzamban végigpörgetve) azonban fárasztották az embert. Ezt érezték Likó Marcellék is, így a bohókásabb, az többségében azért komor dalszövegeket ellensúlyozó nóták még meg-megjelentek a 2010-es albumon, ám a frontember már nem sokkal az album megjelenése után, egy interjúban mesélt nekünk arról, hogyan képzeli a következő anyagot. Semmi boroskóla, béke presszó, sárga zsiguli, tánc, hanem jön a darkosabb, hidegebb, zeneileg is magukba forduló dalok korszaka. Mi pedig nem próbáltuk visszarántani Marcit az élet napos oldalára, inkább elégedetten mosolyogtunk. És vártunk.

Ugyanis tudtuk, hogy ez az a hangzás- és szövegvilág, ami a srácoknak a legjobban áll. Sokat kellett várni az új lemezre, és ennek a három évnek a legnagyobb kérdése az volt, hogy vajon vissza tudja-e adni ez az 5 ember lemezen is azt a zenét, ami a fejükben szól. Volt bennünk (és biztosan bennük is) nem kevés félsz, hogy esetleg erős lesz a kísértés, és elcsábulnak egy-egy dal erejéig a régi recept, a poposabb hangzás irányába, esetleg nem sikerül zökkenőmentesen az irányváltás befejező szakasza. Nos, félelmeink alaptalanok voltak, a küldetés teljesítése a tökéletesség szintjét súrolja.

A Darabok –nevével ellentétben- a zenekar legegységesebb albuma, ha már mindenképp utazni szeretnék a címadásra, inkább azt mondanám: mostanra összeálltak azok a mozaikdarabok, amelyek kiteszik a Fruttiknak legjobban fekvő hangzást. A nyitódal Darabokban még kicsit megijesztett, a szöveg néhol már túlságosan konkrétnak tűnik, a szétnyitott mellkassal a konyhaasztalon fekvő énekes képe nem az, ami feltétlenül be kellene villanjon a legelső tracket hallgatva, de szerencsére a következő számokban nem feszegetjük túlságosan a könnyűzene és az orvostudomány között húzódó, első látásra elég erősen meghúzott vonalat. Majd jön a Válaszok nélkül, amely már régóta hódít a rádiókban, nem véletlenül, főleg a monoton, ámde valahogy mégis szenvtelenül bekúszó ének egyből berántja a hallgatót, és slágerré teszi, az amúgy első teljesen anti-slágernek tűnő dalt.

A Szemben a nappal az eddig még nem ismert számok közül talán a legerősebb, refrénje pedig arra predesztinálja, hogy hamarosan koncertkedvenc legyen. A Sebekben Marcell végig a magasabb tartományban marad énekhangjával, és nekünk minden apró rezdülésre van időnk odafigyelni, mert a szöveg végig fenntartja az érdeklődésünket, annyira remekül össze lett rakva.

Majd következik a teljes megsemmisülés, egy fej leszakító, savas ámokfutás, a Másodpercek és decibelek. Még sohasem volt ennyire kemény a Fruttik, még sok ilyet!

Ezen a ponton egy kicsit megtörik a lendület. Jön a Pipacs, amely zeneileg teljesen rendben van, de a szöveg, főleg a sorok és szavak túlzott ismételgetése egy idő után fárasztóvá válnak (Csak menni, menni, menni; Ízlelem a bort, élvezem a csendet), így el is érkezünk a Darabok leggyengébb pillanatához. Az ezt követő Éjszaka a kezdő sorokkal még próbál egyet lazítani a derékszíjon, előjönnek a régebbi témák (kocsma, pisa), de szerencsére csak a felütésben, utána ez is egy tisztességesen kibontott szöveggé alakul, amely talán a kelleténél nagyobb gondolatokat fogalmaz meg időről, univerzumról.

A lemez utolsó harmada még tartogat kellemes meglepetéseket: a Kollázs valamiért nekem a Városlakót  és az Embergépet juttatja eszembe, ez akár lehetne a Likó-féle „város-trilógia” befejező darabja. Már ha lenne ilyen.

Na és az Orgonák… Vigyázat, most nagy szavak jönnek: szerintem ez a legjobb szöveg, amit Marci valaha írt, a legkomplexebb, legszebben kifejtett metafora-csokor, ami már-már annyira a költészet határát súrolja, hogyha szerzője ezt elolvasná, biztos belepirulna. Zeneileg is egy újabb arcát mutatja meg a zenekarnak a lágy zongorafutammal és a beúszó háttérvokálokkal.

A záródal, az Egy napra kellően visszafogottan kezdődik, kellően monumentális a legvégső pillanatban, és pont úgy zárja le lemezt, hogy mi egyszerre keressük a repeat gombot és kutassunk a naptárban a következő Vad Fruttik koncert után.

!!! NYEREMÉNYJÁTÉK!!!

Kedvet kaptál a lemezhez, de hiába fordultál a Télapó-Jézuska duóhoz? No para, mi segítünk! Most megnyerheted a Fesztbloggal a Vad Fruttik legújabb, Darabok című lemezét! Hogy mi a teendő?

1,  Lájkold a Fesztblog Facebook oldalát,

2, Oszd meg EZT a bejegyzést (ügyelj arra, hogy nyilvános legyen, mert csak akkor látjuk, hogy megosztottad!),

3,  Izgulj, hogy rád mosolyogjon a szerencse, Fortuna és egy kéményt seprő fekete macska!

A játék december 25. éjfélig tart, az eredményhirdetést másnap tartjuk a Facebookon.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

JÁTÉK – I.Tatai Utcazene és Művészeti Fesztivál – JÁTÉK... Most pedig következzék az ígért játék, két darab páros bérletért! Csak egy helyes válasz a kérdésre és két fesztblog kedvelő pár élvezheti három napon keresztül a tataiak vendégszeretetét. Részletek a kattintás után. A játékban való részvételhez n...
Játék! – The Cinema Tour II. a Trafóban A májusban megrendezett emlékezetes hangképzavar visszatér! Film, zene és vizuál találkozása a Toldi mozi után egy kortárs összművészeti térben: a Trafóban! A buli egyben a Realistic Crew új lemezének előzetes bemutatója is. Az első 200 érkező a bel...
Sűrű és minőségi – NAGY Sziget 2015 értékelés Vasárnap véget ért minden idők talán legsikeresebb Sziget Fesztiválja. A siker nem csak anyagi, azon túl, hogy mindenki Karcsijának, a rózsaszín rövidnadrágok legnagyobb hazai felvásárlójának, Gerendai Charlie-nak sem kell kölcsön kérnie tűzifára tél...
  • 84cst

    Az Orgonákról és a Sebekről alkotott véleménnyel teljesen egyetértek.A Pipacsról alkotott véleménnyel abszolút nem értek egyet.
    Mégis valahogy azt érzem, hogy bármikor sokkal szívesebben hallgatom (és ordítom) az Embergépet, az Úgy fájt, a Bálbant, a Goát, a Kemikáliákat, és a Lehetek én is-t.És ezek közé én felüdülésnek nagyon szeretem a Boroskolát, a Táncot, a Sárga zsigulit!!!!, és a Béke presszót is. Szóval lehet, hogy velem van a baj, de ez a zenei irány nekem összességében nem igazán jön be, és lehet, hogy ez már csak egy ex-Vad fruttik rajongó véleménye.