A kirakós összeállt – gondolatok a Vad Fruttik új lemezéről + JÁTÉK

A 3 éve megjelent Fénystopposokkal a Vad Fruttik nagyon sok olyan zenei motívumot és hatást maga mögött hagyott, amelyek egy-egy dalt hallgatva még bájosnak, játékosnak tűntek, hosszú távon (mondjuk egy lemezt egyhuzamban végigpörgetve) azonban fárasztották az embert. Ezt érezték Likó Marcellék is, így a bohókásabb, az többségében azért komor dalszövegeket ellensúlyozó nóták még meg-megjelentek a 2010-es albumon, ám a frontember már nem sokkal az album megjelenése után, egy interjúban mesélt nekünk arról, hogyan képzeli a következő anyagot. Semmi boroskóla, béke presszó, sárga zsiguli, tánc, hanem jön a darkosabb, hidegebb, zeneileg is magukba forduló dalok korszaka. Mi pedig nem próbáltuk visszarántani Marcit az élet napos oldalára, inkább elégedetten mosolyogtunk. És vártunk.

Ugyanis tudtuk, hogy ez az a hangzás- és szövegvilág, ami a srácoknak a legjobban áll. Sokat kellett várni az új lemezre, és ennek a három évnek a legnagyobb kérdése az volt, hogy vajon vissza tudja-e adni ez az 5 ember lemezen is azt a zenét, ami a fejükben szól. Volt bennünk (és biztosan bennük is) nem kevés félsz, hogy esetleg erős lesz a kísértés, és elcsábulnak egy-egy dal erejéig a régi recept, a poposabb hangzás irányába, esetleg nem sikerül zökkenőmentesen az irányváltás befejező szakasza. Nos, félelmeink alaptalanok voltak, a küldetés teljesítése a tökéletesség szintjét súrolja.

A Darabok –nevével ellentétben- a zenekar legegységesebb albuma, ha már mindenképp utazni szeretnék a címadásra, inkább azt mondanám: mostanra összeálltak azok a mozaikdarabok, amelyek kiteszik a Fruttiknak legjobban fekvő hangzást. A nyitódal Darabokban még kicsit megijesztett, a szöveg néhol már túlságosan konkrétnak tűnik, a szétnyitott mellkassal a konyhaasztalon fekvő énekes képe nem az, ami feltétlenül be kellene villanjon a legelső tracket hallgatva, de szerencsére a következő számokban nem feszegetjük túlságosan a könnyűzene és az orvostudomány között húzódó, első látásra elég erősen meghúzott vonalat. Majd jön a Válaszok nélkül, amely már régóta hódít a rádiókban, nem véletlenül, főleg a monoton, ámde valahogy mégis szenvtelenül bekúszó ének egyből berántja a hallgatót, és slágerré teszi, az amúgy első teljesen anti-slágernek tűnő dalt.

A Szemben a nappal az eddig még nem ismert számok közül talán a legerősebb, refrénje pedig arra predesztinálja, hogy hamarosan koncertkedvenc legyen. A Sebekben Marcell végig a magasabb tartományban marad énekhangjával, és nekünk minden apró rezdülésre van időnk odafigyelni, mert a szöveg végig fenntartja az érdeklődésünket, annyira remekül össze lett rakva.

Majd következik a teljes megsemmisülés, egy fej leszakító, savas ámokfutás, a Másodpercek és decibelek. Még sohasem volt ennyire kemény a Fruttik, még sok ilyet!

Ezen a ponton egy kicsit megtörik a lendület. Jön a Pipacs, amely zeneileg teljesen rendben van, de a szöveg, főleg a sorok és szavak túlzott ismételgetése egy idő után fárasztóvá válnak (Csak menni, menni, menni; Ízlelem a bort, élvezem a csendet), így el is érkezünk a Darabok leggyengébb pillanatához. Az ezt követő Éjszaka a kezdő sorokkal még próbál egyet lazítani a derékszíjon, előjönnek a régebbi témák (kocsma, pisa), de szerencsére csak a felütésben, utána ez is egy tisztességesen kibontott szöveggé alakul, amely talán a kelleténél nagyobb gondolatokat fogalmaz meg időről, univerzumról.

A lemez utolsó harmada még tartogat kellemes meglepetéseket: a Kollázs valamiért nekem a Városlakót  és az Embergépet juttatja eszembe, ez akár lehetne a Likó-féle „város-trilógia” befejező darabja. Már ha lenne ilyen.

Na és az Orgonák… Vigyázat, most nagy szavak jönnek: szerintem ez a legjobb szöveg, amit Marci valaha írt, a legkomplexebb, legszebben kifejtett metafora-csokor, ami már-már annyira a költészet határát súrolja, hogyha szerzője ezt elolvasná, biztos belepirulna. Zeneileg is egy újabb arcát mutatja meg a zenekarnak a lágy zongorafutammal és a beúszó háttérvokálokkal.

A záródal, az Egy napra kellően visszafogottan kezdődik, kellően monumentális a legvégső pillanatban, és pont úgy zárja le lemezt, hogy mi egyszerre keressük a repeat gombot és kutassunk a naptárban a következő Vad Fruttik koncert után.

!!! NYEREMÉNYJÁTÉK!!!

Kedvet kaptál a lemezhez, de hiába fordultál a Télapó-Jézuska duóhoz? No para, mi segítünk! Most megnyerheted a Fesztbloggal a Vad Fruttik legújabb, Darabok című lemezét! Hogy mi a teendő?

1,  Lájkold a Fesztblog Facebook oldalát,

2, Oszd meg EZT a bejegyzést (ügyelj arra, hogy nyilvános legyen, mert csak akkor látjuk, hogy megosztottad!),

3,  Izgulj, hogy rád mosolyogjon a szerencse, Fortuna és egy kéményt seprő fekete macska!

A játék december 25. éjfélig tart, az eredményhirdetést másnap tartjuk a Facebookon.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Nagyszínpad, feszültség, Telecaster: Likó Marcell (Vad Fruttik) a VO... Likó Marcell, a Vad Fruttik énekese nagyjából olyan, mint egy rajzfilmfigura, irgalmatlan arcokat vág, irgalmatlan mozdulatokkal közlekedik színpadon és azon kívül is, és Geszti Péter által szinkronizált rajzolt sztárokat megszégyenítően viccesen bes...
Megjelent az első Middlemist Red nagylemez Alig egy évvel bemutatkozó kislemezük után, máris itt a Middlemist Red első nagylemeze, a Supersonic Overdrive. A négytagú neo-psych rock formációt már az As If You Could Mess This Up című debütálásukkor is jó szívvel fogadta a zenei sajtó, az elmúlt...
…és akkor ott ült mögöttem Elvis – koncertbeszámoló a Mü... Na persze, nem az az Elvis! Ő "csak" Elvis Costello volt, aki minden túlzás nélkül csodálatos több, mint két órát adott nekünk a MüPában. Beszámoló a 14. sor 3-4 székéről. Bevallom, először nekem is utána kellett néznem, pontosan ki is az az Elvis...