Kafkaz Maraton – Kardos-Horváth János életre-halálra

Nekem jutott a hívó meg a tiszteltetés a fesztboggerek közül, hogy egész napos munka után, este kilenctől orrvérzésig köbö 100 darab KHJ-t meghallgassak a Kaukázustól a Kafkazon át a K2-ig. Pontos a kezdés, én viszont picit késtem. Anyukám Tátrai Tibusz Syma-s koncertjének telefonos élménybeszámolóját tartotta nekem.  Aztán elindultam, érkezés a Hunnia Bisztróba.

Falépcső a pincébe, ezer forint, ötszáz leiható. Vice rozét kérek. Korrekt az ár, családias a kiszolgálás, azt hittem akciós a fröccs, de nem az, ennyi az annyi. Próbálok előre menni, mert hátul nem halottam nagyon semmit, meg hogy lássak is, de azt nem nagyon lehet, mert sokan voltunk. Ezáltal kicsinek és szűkösnek érzem a helyet, ami csurig megtelt.  Az emberek beszélgetnek, nem érdektelenségből, csak péntek este van és rég látták egymást. A szőke kölyökképű egy szál gitárral tolja saját számait, ötször ötven percig. Nem az első ilyen bemutató, szinte minden évszakban fellépet így és itt, ez a téli kollekció volt – santa claus edition.

A szerelmi blokkal kezdett a dalszerző. Szeplős váll, Szalai Éva a szokásos. Kérdem én – gondoltam, akkor hogy fog itt tartani engem a végéig, ha már az elején ennyi ismert szám lemegy. A Szalai Éván meg is lepődtem, mert rég nem hallottam tőle az elejétől a végéig. A Kaukázus legutóbbi összeállása óta kétszer hallhattam, de csak valameddig . A Parkban akusztikusan mindössze egy strófa ment le, a ZP-ben meg  az első sor, amit aztán a közönség fejezett be és a zenekar lement a színpadról. Háromnegyed óra elteltével KH megkérdezi, hogy valami kimaradt-e. Mellettem egy bokszban egy lány bekiabál: – 400 méter! A hazai pálya előnye, hogy a wurlitzer azonnal működik és nemcsak a szám kérője, hanem az egész Kardos-Horváth baráti kör kívülről énekli: „Rámerészkedtünk a tóra/ Belepisiltem a nevedet a hóba/ Picit volt csak nevetséges az egész/ Mindenki minket nézett/ Nem a Balaton-felvidéket.” Majd a szerző azzal fejezi be az első felvonást, hogy reméli mindenki megtalálta a maga igazságát. Elmegyek rágyújtani.

A második, az öko topic, már az elején Kardos-Horváth azt mondja, hogy felhívta őt egy ismert Magdi nevű énekes – gondolom a Rúzsa -, hogy írjon neki számokat. Párat át is küldött neki mp3-ban. Ezekből egyet le is játszott, a Papírsárkányt. Fülbemászó, nagyon jó a dallama volt. Egy sor, amit megjegyeztem: „a Te bajod az, hogy nem velem vagy.” Aztán volt pingvin, erdő, mező, szalagparketta, meg kommunális hulladék. Lassanként észreveszem, hogy a rajongók,  – mert csak ők lehetnek ilyen elvetemültek, hogy öt órán keresztül beköltöznek egy szórakozóhelyre – nemcsak is az ismert számokat éneklik együtt az előadóval, hanem a kevésbé rádióbarát szerzeményeket, sőt mintha ezzel jeleznék összetartozásukat. A legtöbb dalt én is ismertem, de fejből, azért nem menne ennyi. Így ez nemcsak KH egy kisebb guinness rekord, hogy hajnalig talpal a hangszerével, hanem a közönségének is. Nem volt tévesztés, kihagyott egy verzét, összecserélt két strófát vagy ilyesmi – mondjuk ez önmagában is süvegelendő.

A harmadik blokknál már mindenki teli torokból énekelte a számokat. Aki eddig a három sört műanyagpohárba mancsával, ujjacskáival úgy vitte a haveroknak, hogy elnézést sem kért, ha meglökte a másikat, most már mindenki elnéző tekintettel húzódott félre. Volt az ismert Celeb, meg az Ingatlan című számok, de a szocio etap végén kórusban mindenki a Rézcsőt követelte és meg is kapta. Majd elhangzik az egyik kedvenc Pál Utcai Fiúk számom, a Gólya. Gondoltam tisztelet van meg jófejség, vagy csak egyszerűen szereti Janó ezt a számot, biztos azért játssza. (- Szereti b.zd meg, mert ő írta! – mondom magamnak miután biztos ami ziher alapon begugliztam, hogy ki a szövegíró-dalszerző. Majd lapoztam egyet a szegénységi bizonyítványomban és elterveztem, hogy ezt én mindig is tudtam.

A szünetekben a szerzővel lehetett fotózkodni, meg csak úgy a saját kedvünkre is. A negyedik rész a Magyar tengeré, a százszázalékosan rostos életé. Egyre jobban éreztem magam fejben, de a testem már nagyon fáradt volt. Tudom nem volt célja az estének, de néha jól jött volna egy apró kis történet, hogy ne csak a dalok kövessék egymást minduntalan. Mindenestre a figyelmemet egy gitár és többórányi dal elég sokáig fenntartotta. Eleinte zavart, hogy nem tudok leülni, aztán rájöttem, hogy akkor nem lehetne olyan könnye jönni-menni a rozéért. Le volt ez már próbálva korábban kérem! A blokk végén, a cigi után már nem mentem vissza, elcsoszogtam hazafelé a hóesésben. Másnap élményeket számoltam asszonkámnak, legközelebb együtt megyünk.

 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Maszkabál az Akváriumban Maszkuráékkal A cilinderes, tangóharmonikás dalszerző Maszkura és magával ragadó, dinamikus zenekara, a Tücsökraj eklektikus zenei világa 2013-ban visszatért a gyökereihez, hogy a "Pesti nők" és a "Tiszta gyümölcs" sikerei után a legjobb SOUL / FUNK / HIP-HOP muzs...
BRBT – a legjobb a februárban anyám! mennyi ideje várok már erre a koncertre! 2013 novemberében órákat ácsorogtam többed magammal a Hunniában Nemes Andrásra, pontosabban a BioRoBot albumra várva, amit ő hozott magával. Ez egyáltalán nem erősségem, de vártam türelemmel az első és...
Augusztus a Zöld Pardon A nyár utolsó hónapján sem lassít a ZP! A zenei felhozatal változatlan, a jól megszokott ZP-s zenekarok mellett azonban ebben a hónapban lesz még Capleton (JAM), Awolnation (USA) és Front Line Assembly (CAN) is. Részletes beosztás belépőkkel alább. ...