Természetes fényben – R33

Arról már régóta tudomásunk van, hogy az elmúlt években az egykori Közvágóhíd vált a magyar könnyűzenei élet szívcsakrájává. De ezidáig még nem volt lehetőségünk személyesen ellátogatni az egykor számtalan szarvasmarha és sertés vesztőhelyeként funkcionáló, mára próbatermekkel, stúdiókkal és koncerttermekkel benépesített telepre. Ezidáig.

r33
r33

 

Természetesen nem is kezdhettünk volna máshol, mint a Közvágóhíd központjában, a –mint hamarosan kitérek rá- többfunkciós, művészeti központként (ha úgy tetszik játszótérként) funkcionáló R33-ban, amely egyszerre koncertterem, kocsma, próbaterem (pontosabban termek), stúdió, kiállítóterem és gyakorlatilag minden, amit az ember józan ésszel el tud képzelni.

Ottjártunkkor Gulyás Péter, az R33 Egyesület vezetője vezetett minket körbe, és válaszolt az útközben felmerülő kérdésekre. Mielőtt elmerülünk a különböző terek és szobák, színpadok és folyosók részletezésében, ismerjük meg gyorsan az R33 történetét!

Az egész sztori 2009. augusztus 1-ig nyúlik vissza, amikor is Perecsényi Tibor (Pernye) és Péter (akik szintén zenészek, művészek) egy helyiséget kibéreltek a Vágóhíd területén. Ebből alakítottak ki egy klubszobát, ahol lehetett próbálni, haveroknak koncertet adni, vagy simán csak elbújni a külvilág elől. Később elkezdtek „terjeszkedni” és hamarosan azon kapták magukat, hogy már jóval több termet és helyszínt lakhatnak be és használhatnak kedvükre, mint ahányat két kezükön meg tudnak számolni. Az R33 elnevezés (hiszen nekünk, hülye újságíróknak MINDIG rá kell kérdeznünk a névre) pedig onnan származik, hogy a hely elődje még a Rottenbiller utca 33. alatt működött. Azóta a központot 100%-ig magáénak érző lelkes művész brigád teljesen magáévá tette a helyet, és önerőből szépítgetik, fejlesztik fáradhatatlanul.

A barangolást kezdjük egyből a koncertteremmel, hiszen eredetileg Természetes fényben sorozatunk célja pontosan az volt, hogy megmutassa, hogyan is néznek ki nappal, közönség nélkül azok a helyek, ahol szívesen megőrülünk péntek esténként kedvenc zenekarunk bulijára. Nos, itt egy óriási teremről van szó, amely valaha a vágóhídi üzem menzája volt, innen is a díszes oszlopok és a plafonon végigfutó gipszstukkók. Természetesen mint minden rendes iskolai vagy üzemi ebédlőt, ezt a helyiséget is előszeretettel használták akkor, amikor a dolgozóknak éppen szórakozni támadt kedve, így gyakran betöltötte a bálterem funkcióját is. Most leginkább koncertek és elektronikus zenei bulik szerepelnek a programban, de itt található az R33 kocsmai részlege is, valamint a falakat az R33 holdudvarához (értsd: baráti köréhez) tartozó művészek munkái díszítik. No és itt található az általunk valaha látott legmenőbb backstage, amiben jelenleg menedéket talált az R33 könyvtára! Valamint fontos megemlítenünk, hogy november utolsó vasárnapjától heti rendszerességgel kerül itt megrendezésre az R33 Piac, amely az őstermelői- és kézműves termékek, jóféle háztájik mellett szakmai-, családi- és gyermekprogramokkal várja a kedves érdeklődőket. Nyáron a kerthelyiségben is áll egy pofás kis színpad, így akár egyszerre 2 program is futhat, vagy egy rendezvény keretében 2 tánctéren lehet mulatni. Valamint itt pihennek a fesztiválokról már ismerős Robur buszok (ROBUR SOUND SYSTEM), melyek között található kávézóként és partybuszként funkcionáló darab is. Ezek nagyjából a nagyközönség számára mindig nyitva álló terek, és most jöjjön az, ahová nem léphet be senki, csak a beavatottak, a kiválasztottak, a legszerencsésebbek. (Na jó, talán kicsit elszálltam, a lényeg, hogy mi örültünk, hogy ide is bekukkanthattunk!)

Szintén a földszinten található a koncertterem mögött jó pár próbaterem, illetve a már említett régi klubszoba (ahonnan az egész történet indult), ami most mozgásstúdióként üzemel (Freak Fusion Cabaret, InspiRál), ide nehezen tudtunk csak bekukkantani, mert Bagira kutya kötelességtudóan őrizte.

Ezután az emeltre vezetett az utunk, ahol további próbatermeket találtunk, illetve az R33 stúdióját, ami igen népszerű a zenekarok körében. Készített már itt felvételt a Nemjuci, a Grand Mexican Warlock vagy éppen a ColorStar és Óperentzia. Péter szavaival élve „itt születik a csoda”, és valóban, komoly atmoszférája van a helynek, ezt idegenvezetőnk szerint több itt stúdiózó banda is megjegyezte.

A már említett számtalan dolog mellett foglalkozik merchandisinggal is a hely, van saját rádiójuk is. Az R33 célja, hogy segíteni tudjon kezdő zenekaroknak, a próbaterem biztosításától kezdve, a stúdión át a turnészervezésig (booking ügynökségük is van, nem említettem?) és a pólógyártásig. Mit ne mondjak, ambiciózus tervek. De ez a végén már egyáltalán nem lepett meg minket, mert hamar egyértelművé vált: az R33 csapata nagyban gondolkodik, nem is mondhatni rájuk, hogy szeretik feszegetni a határokat, sokkal találóbb úgy fogalmazni, hogy nem ismerik a határokat.

Mindazok mellett, hogy az R33 egy olyan szerteágazó portfólióval rendelkező művészeti központ, aminek funkciót fejben tartani sem egyszerű, ne feledkezzünk meg két fontos dologról! Egyrészt, hogy az itt működő R33 Egyesület nagyon sok fiatal művésznek segít az elindulásban. Idén második alkalommal szervezték meg zenei tehetségkutatójukat, amit óriási érdeklődés övezett (mind a jelentkezők, mind a hallgatóság részéről). Az első helyezett használhatta az emeleten található professzionális körülményeket biztosító stúdiót. A képzeletbeli dobogó első fokára első alkalommal a The Runaway Dogs, idén pedig a Junkie Jack Flash állhatott fel. Másrészt pedig mindezeken felül ne feledjük el a legtriviálisabb dolgot: az R33 egy baromi hangulatos koncerthelyszín (több, mint szimpatikus italárakkal), amit olyan lelkesedéssel csinálnak „dolgozói”, ami előtt meg kell emelni a kalapunkat. Sajnos még élesben nem tudtuk tesztelni, hogyan is néz ki, mikor az élő zene találkozik ezzel a nem mindennapi miliővel, de igyekszünk mielőbb pótolni az elmaradást, ugyanis azt már a mostani látogatásunk alkalmával is megállapítottuk, hogy az R33 még egy érv amellett, hogy Budapest igenis egy kurva jó város, tele baromi menő helyekkel.

Képeink a helyről itt érhetőek el!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sorozatunk folytatódik: PeCsa – Természetes fényben Természetes fényben című sorozatunkban budapesti klubokat, koncerttermeket keresünk fel és belesünk minden olyan helyre, ahova egyszerű „halandó” nem juthat. Mindezt tesszük egy fényképezővel a nyakunkban, hogy aztán fotókkal alátámasztva mesélhessün...
Visszatér a Piros Ló Zenekar! – exkluzív riport 1. rész Sok zenekarral kapcsolatban szokás a legendás, vagy kultikus jelzőt használni, azonban ez a legtöbb esetben indokolatlan szócséplés. Nem úgy a Piros Ló Zenekar (aka Piros Ló Band, aka PLB, aka RHFuckerz) esetében, akik a 2000-es évek közepén valóban ...
Természetes fényben – Showbarlang Folytatjuk barangolásunkat a múltkor a magyar zenei élet szívcsakrájának kikiáltott egykori Vágóhíd területén! Vizsgálódásunk aktuális tárgya a Showbarlang, amely nem csak egy szellemesen elnevezett koncerthelyszín, hanem egy, már berendezésében is k...