niX-faktor

bár a legtöbben húzzák a szájukat, de meg vagyok győződve róla, hogy ‘tehetségkutatókat’ még azok is néznek, akik ezt mindhalálig tagadják. mert a tehetségkutatók elől nincs menekvés, arcunkba tolják az adásokat cinikusan és kegyetlenül. na de pokolba az általánosításokkal, itt az ősz és vele az x-faktor legújabb, immár heti két napossá tett műsora, amit én, ha kicsit lemaradva is – igen, voltak részek, amiket képes voltam a neten megnézni -, de követek. illetve követtem, mert a mentor ház után gyakorlatilag érdektelenné vált az egész műsor.

X_Factor_Hungary_logo_480

egyébként minden ígéretesen indult. Alföldi szimpatikusan szarkasztikus, Szikora egész szerethető az elvarázsoltságával, csak Geszti halál unalom, és Tóth Gabi szakmai kompetenciája hiteltelen kissé, ám ezt ellensúlyozza harsánysága; akár még szórakoztató is lehet, gondoltam. aztán jöttek a számomra kellemetlen pillanatok, mikor vinnyogva röhögtek egy-egy szerencsétlenen, akin persze én is röhögtem, mint néző, és nem tudom mentség-e, hogy nem olyan hosszan, mint ők. arra pedig, hogy első körben a mentorok továbbjuttatták az aktuális mr.bikicsunájt nincs mentség.mert lehet röhögni az önkritikával nem rendelkezők vonulásán, de van amit senki nem engedhet meg magának.

mentorház. vicces felvezetések, vicces nézni, mint képzelik a műsor készítői az ítészekhez illő épületeket. az ingatlanok évadról évadra nőnek, ahogy egyre nagyobb a procc.

Geszti csalhatatlan érzékkel választotta a bulvárt. volt-e valakinek kétsége a bariköztös pincér fiú továbbjutása felől? a balhés csávót, aki kieséskor macsó létére teljesen elanyátlanodott, na őt kellett volna adásba vinni. egy figurát, akinél érdekes lett volna figyelni, hogy mint él a lehetőséggel. őt, aki öntörvényű, keményfejű, helyét a mai napig nem találó fickó. persze kiesett volna már az elején, de talán vitt volna valami izgalmat az unalomba.

Szikora kapta a csapatokat, pedig neki kellett volna adni a lányokat. és nem azért, mert Robi ért a gidákhoz, hanem azért, mert Alföldi tökéletesen idegenül hat a tinik közt.
de egyelőre még Szikora van terítéken: kiejtette a Wild Rhythm Smokerst, pedig szerintem ha valakiknek, akkor nekik tovább kellett volna jutniuk. persze a Fat Phoenix sokkal szexibb. a két srác tagadhatatlanul vonzó, ráadásul, amikor a gitáros énekel, akkor nincs bugyi, ami szárazon maradna, nincs kéz, ami a telefon felé ne nyúlna. és ez a fontos, a szavazat. így lehet elfelejteni, hogy madarink az első fellépésük alkalmával mutattak valami egyedit, azóta csak a szexi ének, a szemek és a borosta a lényeg, na meg a fogadkozás, hogy legközelebb már tényleg megmutatjuk.

és akkor Alföldi, a nagy csalódás. egy színházi ember, egy rendező, aki érti a helyzeteket, aki a színpadon feszültségeket teremt és simít el mint engedheti, hogy sablonok közé ültessék? miért erőlteti a Friderikuszos magázódást tini lányokkal, akiknek jobban a szájára áll a csókolom, mint a jó napot? idegen és mesterkélt – ilyennek írnám le a mentor és a mentoráltak közötti viszonyt.
igen, Alföldi beállt a műsor sorába, teszi, amit a gázsiért tenni kell. azzal kelti a feszültséget (?) amivel a műsor készítői akarják, dicséri azokat, akiket  kiejt, és szidja a továbbjutókat. ócska, sablonos játék, ha valakitől, hát Alfölditől azt vártam, hogy ezen túllép.

Tóth Gabi a fiúk közül kidobta az egyetlen srácot, akiben tényleg mozgott a zene. igen, Karapándzsity Kristófra gondolok. Verának – mert Gabi a nővérét hívta segítőnek (ó, hogy a segítős párbeszédeket már meg se említsem! kevés mesterkéltebb dolog van a műsorban, mint ezek a ‘szakértői’ eszmefuttatások, a maguk egyszerű forgatókönyvével) – igaza volt, a srác, ha énekel szexi. nem kicsit, hanem nagyon szexi. de Gabi kirakta. választott helyette 17 éves, érdektelen és hamis fiúkát, egy harmonikással körítve.

mire lementek a mentorházas adások kint volt az adásból mindenki, akit érdekes jelenségnek találtam volna. az első élő adás tele volt unalmas számokkal, őszintétlen mentori megnyilvánulásokkal. árulja el nekem valaki, hogy miért nem üvölt a rendező a mentorral, mikor természetellenesen mereszti a szemét, mikor erőltetetten csápol mentoráltjának, mikor rossz ripacshoz illőn tátja száját egy középszerű produkció láttán?
árulja el nekem valaki, hogy a külföldi x-faktorok mentorai miért sokkal természetesebbek (általában), mint a mieink?

egyébként azt bírom az IP tévében, hogy fel tudom venni az adást. az x-faktor ezáltal 25 perces műsorrá rövidíthető, melyben az ember szívfájdalom nélkül tekeri át az unalmas, hamis, a semmit túlspilázó előadókat, és az előadásért kötelességszerűen rajongó mentorokat. mert ez történt az első adással. felvettem, aztán csak pörgettem és pörgettem az unalmasabbnál unalmasabb produkciókat. egyedül Eckert Anikót hallgattam végig. na nem azért, mert olyan nagyszerű volt, hanem, mert volt valami nyugtalanító az előadásában, valami érdekes. ki is esett, majdnem.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Zöld Fül Tehetségkutató 2010 a Zöld Pardonban! A Zöld Pardon idén is útjára indítja Zöld Fül élőzenei tehetségkutató versenyét, amely stílustól függetlenül, kezdő zenekaroknak nyújt kiugrási lehetőséget. Az immár harmadszor induló program 2010. július 1-ig várja a lelkes amatőr zenekarok jelentke...
Én és a hegedám – Owen Pallett az A38 Hajón Több szempontból is hendikeppesen indult Owen Pallett budapesti koncertjének estéje. A hétközi 30 fokos szánsájn-dizsi-napfény után beköszöntött a takony, időjárás formájában. Ezen kívül valamilyen elgondolásból ugyanerre az estére becsúszott egy Pal...
A bakancslistám nyomában, 1. rész – Foo Fighters Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ott tudtam lenni több nagy külföldi fellépő magyarországi koncertjén is. De vannak olyan zenekarok a bakancslistámon, akik eddig nem jöttek Magyarországra, és félő volt, hogy nem is nagyon fognak talán, mert...