Könyvelés – Peter Culshaw: Clandestino – Manu Chao nyomában + JÁTÉK

Nagyon nem volt könnyű dolga az elismert világzenei újságírónak, Peter Culshawnak. Azt vette a fejébe, hogy könyvet ír Manu Chaoról. Arról az ikonról, akiről sokszor még legközelebbi hozzátartozói, barátai és zenésztársai sem tudják, hogy hol van, vagy éppen mit csinál. Egy könyvbe lehet-e foglalni az „eltűnő ember” történetét, jelenét és jövőét? Azé az emberét, aki gyakran szeretne láthatatlan maradni, míg rajongók millió őrülnek meg zenéjéért, és koncertet is egyre nehezebb ad tízezresnél kisebb hallgatóság előtt?

A szeptemberi Parkos koncert (beszámolónk) során is megbizonyosodhattunk arról, hogy a Depeche Mode mellett Manu Chao az a nemzetközi sztár, aki nemtől, kortól, és társadalmi osztálytól függetlenül óriási népszerűségnek örvend hazánkban, gyakorlatilag bárhol lép fel, bármilyen műsorral, a teltház és az őrület-közeli hangulat garantált. Pontosan emiatt furcsa az a helyzet, ami a magyar könyvpiacot jellemezte ezidáig: még nem jelent meg magyar nyelvű publikáció José-Manuel Thomas Arthur Chaoról. Ezt a hézagot a GABO Kiadó 2013. nyarán betöltötte, így most már a magyar rajongók is megismerhetik Manu különleges életútját.

Hiánypótló kiadványról van tehát szó, a kérdés most már csak az, hogy –képzavarral élve- mint olvasmány, hogyan muzsikál a könyv?

Nos, először is le kell szögezni: a Clandestino-ról nem lehet megmondani, hogy pontosan mi. Életrajznak túlságosan szubjektív, riportnak túlságosan múltba révedő (és szintén túl szubjektív), útikönyvnek túl karcsú (mivel csak a második fele szól a szerző Manuval közös utazásairól). Akkor hát mi is a pontos műfaja a könyvnek? Fogalmam sincs, de Peter Culshawnak sincs.

Ezzel azonban nincs semmi baj, magát a szöveget is ugyanaz a bohémság hatja át, ami címszereplőjét (és a néha túlságosan előtérbe helyezkedő szerzőt) jellemzi. Culshaw elkezdi felépíteni Manu Chao történetét a kezdetektől, egy nagyobb részben foglalkozik legsikeresebb zenekarával, a Mano Negrával, illetve az abban betöltött szerepéről, a frontember feloszlás utáni depresszióját is érinti, majd a szólókarrier sikerein át eljutunk a máig. Az utazás alatt elvileg meg kéne ismernünk a hőst, a sok helyütt szinte istenként imádott Manu Chao-t, aki kiáll az elesettek ellen, nagy ívben szarik a pénzre, nincs mobilja, de még karórája sem.

A probléma az, hogy Manu nem szereti a saját szobrát állítgatni, és kifejezetten visszahúzódó, mikor magáról kell nyilatkoznia. Vagy az is lehet, hogy Culshaw nem kötötte eléggé az ebet a karóhoz… A lényeg, hogy Chao keveset szólal meg a könyvben, ami főleg azért fájó, mert bár ez nem egy szellemíróval megíratott önéletrajz, de nem is egy teljesen kívülálló által készített biográfia. Itt bizony szükség lenne Manu életének sorsfordító eseményeihez rendelhető kommentárokra, ezek viszont sajnos szinte mindig elmaradnak.

Egyetlen ilyen komolyabb sztori van (hogyan változtatták meg Manu életét a tehenek). Amúgy Culshaw ül és mesél, inkább a saját benyomásaival színezi ki a történetet. Ezen a hiányosságon kívül viszont érdekes olvasmány a Clandestino – Manu Chao nyomában, külön dicséret illeti, mert a hasonló művekkel szemben nem hajlik a saját szentje felé a keze, nem festi le tökéletes emberként főhősét. A Mano Negra feloszlásáról szóló részek mögül kiolvasható, hogy Manu milyen diktatórikusan vezette a zenészeket, és hogy pont ez a hozzáállása lett legkedvesebb zenekarának a végzete, melynek megszűnéséről azóta sem beszél szívesen.

Culshaw könyve közelebb viszi az olvasót a heroizált karakterhez, megmutat valamit az emberi arcából, de ahogy a szerző, úgy mi sem kerülünk be a Manu bandájába. Maradunk kívülállók, akik csak üldögélünk kissé betépve a sorokban egy buliban, és óriási királynak érezzük magunkat, ha a legmenőbb srác odajön hozzánk lepacsizni.

Ettől még kellemes olvasmány a Clandestino – Manu Chao nyomában, minden idők egyik leglazább zárómondatával („Hát te meg mi a faszt keresel itt?”). Rajongóknak kötelező, mindenki másnak meg szimplán ajánlott.

!!! NYEREMÉNYJÁTÉK !!!

A GABO Kiadó jóvoltából a Fesztblog játékán megnyerheted Peter Culshaw: Clandestino – Manu Chao nyomában című könyvét! Hogy mit kell ehhez tenned?

1, Lájkold a Fesztblog Facebook oldalát,

2, Oszd meg EZT a bejegyzést a Facebookon (ügyelj arra, hogy nyilvános legyen, mert csak akkor látjuk, hogy megosztottad!),

3, Izgulj, hogy rád mosolyogjon a szerencse

A nyereményjáték október 25., péntek éjfélig tart, az eredményhirdetés 26-án délután lesz a Facebookon.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

JÁTÉK! Nyerj egy páros jegyet a Firkin és Maszkuráék közös koncertjé... Bár a karácsonynak már vége, nyereményesőnk a szürke januári napokban sem áll le! Íme egy ráadás kör, ezúttal Maszkuráék és a Firkin közös koncertjére nyerhettek jegyet tőlünk február 20-ra, az Akvárium klubba! A játékért kattintsatok ide!...
Legyél VIP a Moziünnepen! Mindig is szerettél volna VIP lenni, de sosem sikerült átjutni a kordonon? Hiába magyaráztad a biztonsági őrnek, hogy rajta vagy a listán? Hát akkor most itt a lehetőség! Hiszen a kedvenc blogszolgáltatótok kisorsol a helyes választ beküldők között n...
Nyerj egy páros SZIGET bérletet a fesztblogtól! Újabb nyereményjáték indul a fesztblogon, ezúttal az idei Sziget Fesztiválra nyerhettek tőlünk egy páros bérletet! A fesztiválon fellép az Arctic Monkeys, Kendrick Lamar, a Gorillaz, Dua Lipa, a Mumford & Sons és Liam Gallagher is, így te sem hiá...