tartottam az egésztől, aggódtam előre, hogy mi lesz, de a szívem kivitt a Parkba aug. 19-én a P.Mobil koncertre. féltem az öregedő Schustertől, hogy elviszi a koncertet egy olyan irányba, egy olyan erősen magyarkodós irányba, amitől én erősen idegenkedem. villamosozva a Park felé, látva néhány utitársamat aggódásom csak erősödött, de a végén kiderült, hogy teljesen alaptalanul. Mert a Parkban tokéletes születésnapi koncertet tolt el a Mobil, a közönség előtt pedig le a kalapot!
rég láttam én ilyen egyetértésben tombolni húszast és hatvanast, nem, hogy rég, de még talán sosem. mert itt nem csak békés egymás mellett énekelgetéről szólt a móka kérem, hanem kiabálásokról, sikításokról, nyomakodásról, sörök dobálásáról. a hatvanasok már nem ugráltak akkora lelkesedéssel, de ettől eltekintve tényleg minden, de minden rendben volt. a biztiboynak már az első szám végére be kellett másznia a közönség közé, hogy rendet tegyen. móóóóbil! móóóbil! anno sosem voltam Mobil koncerten, ők is előttem voltak igazán nagyok, de a számaikat azért betéve tudtam.
kezdés 8kor, várakoztatás semmi és már az első számnál tudtam, éreztem, hogy nem lesz ezzel a koncerttel semmi baj. korrekt, jó hangzás, szép basszusok, hangsúlyos Hammond, jól szól a banda, mobilos az egész.
a legnagyobb aggódással az énekes megszólalását vártam, nem könnyű egy bandában Vikidál Gyula, Tunyogi Péter, vagy éppen Rudán Joe nyomdokaiba lépni, de Baranyi László teljesítménye igazán lenyűgöző volt. nagyszerű és erőteljes hangja van, így az első szám után már ezt a görcsöt is el lehetett engedni, maradhatott a szimpla élvezet.
ezen a koncerten nem Papp Gyula billentyűzött, de hiányzása igazolt volt, hiszen a 40 éves Skorpióval nyomult épp a Tabánban.
a Mobil játszott pár új számot – amik egyébként rendben voltak -, de a koncert jó részét a régi, nagy slágerek adták. a címben már emlegetett Bablocsai néni, meg persze Miskolcra is elnéztünk, igazi örökmozgóként, kaptunk dalt még két forintért (ha nem is bélások, de pénzek azért repkedtek rendesen, én meg csak álltam vigyorogva, örültem, hogy vannak örök hagyományok), égett az utolsó cigink (persze ennél is volt dobálás), voltunk rosszak, lettünk jók, ahogy kellett.
ez a koncert energiával és jókedvvel töltött fel minden jelenlévőt a színpadon és előtte egyaránt. nagyszerű koncert volt. arra a kérdésre meg, hogy a Schuster mint csinálja ezt az egészet, hogy sem zenélni nem tud, hangja meg még annyi sincs, de mégis ő a Mobil, lassan már nem is keresem a választ. örök rejtély, de így van jól.
képek a koncertről FB oldalunkon, erre.