Langyos kezdés – Sziget 1.nap

Tegnap az első “rendes” nappal végre hivatalosan is megnyitotta kapuit az idei Sziget Fesztiválköztársaság. Nagy várakozásokkal vetettük bele magunkat a K hídon befelé hömpölygő tömegbe szerdán délután, hiszen már tegnap érkezett a nagyszínpadra az általunk egyik legjobban várt fellépő, Nick Cave. Alant beszámolunk. 

Az első dolog, ami a tegnapi napról beugrik, az az, hogy meleg volt, de nagyon. Mondjuk ebben túl sok újdonság nincs, maximum az izlandi olvasóinknak (helló!), nekik viszont üzenjük, hogy küldjetek jeget! A Sziget szervezői a hőségriadóra tekintettel enyhítettek a beléptetési szabályokon, és műanyag palackban bármennyi (természetesen nem alkoholos) italt bevihet a fesztiválozó a Sziget területére. Ezen kívül bent rengeteg párásító berendezés működik, valamint a Pop-Rock Színpad előtti teret is folyamatosan permetezik egészen naplementéig.

Miután elhelyezkedtünk egy ilyen párásító alatt a Nagyszínpad vetette árnyékban, Alex Clare koncertjébe hallgatunk bele. Túlságosan lendületesnek nem mondhatjuk a fellépést, de az vesse rá az első követ, aki a közel negyven fokban délután négykor igazán odabaszós koncertet tud adni. A hangja viszont nem semmi a csávónak, csak sajnos ez a délutáni napfényes időpont megölte a bulit, pedig ha ugyanez éjjel egykor lett volna, sokkal élettel teltebb lett volna az egész.

Sajnos a The Joy Formidable koncertről pont lekéstünk, pedig az ajánló szerinti “monumentális, viharos és szenvedélyes alternatív rock” kifejezetten izgalmasnak hangzott. Ehelyett inkább az A38 felé vettük az irányt, ahol az Everything Everything kezdett éppen. Konkrétan három számig bírtuk csak a meleget a sátorban, de ha a koncert csak feleannyira izgalmas lett volna, mint amennyire nagy volt a hőség odabent, nem érdekelt volna senkit, hogy dől rólunk a víz. Mondjuk az sem segített sokat, hogy a bal oldali hangfalakat csak a második szám közepére sikerült bekapcsolni, de üsse kő, még csak az első nap van.

Belehallgattunk inkább a La Pegatina nevű spanyol banda koncertjébe a Világzenein, ami nem volt rossz, egészen szép számú tömeg össze is gyűlt rá. Mondjuk ez a zene semmiben nem különbözik bármelyik hasonló, seggrázós zenét játszó bandától (Che Sudaka, csak hogy egyet mondjuk), de ettől még kifejezetten jó volt.

Pontban este hétkor került sor a nagyszínpad előtt a lufireptetésre, amiről írhatnánk bármit, de inkább a képeket csekkoljátok, azok beszédesebbek. A tízezer héliumos gömb után kezdődött a Die Artze koncert, amire az elején igencsak csekély számú közönség volt kíváncsi, ami a produkciót látva nem is volt csoda. A német banda tökéletesen igazolta azt az általunk vallott tényt, hogy akin fejhallgatós mikrofon van, az nem adhat jó koncertet. A zenével még nem is lett volna különösebben baj, csak a két számonként elhangzó háromperces magyarázás nem sokat segített abban, hogy a fejünk tetején pörögjünk az élvezettől.

Inkább átnéztünk a Flogging Molly koncertjére az A38 sátorba, ami csordulásig megtelt. Ennek megfelelően a klíma sem volt éppen a legkellemesebb a koncerten, így mi sem bírtuk sokáig az ír kocsmazenét, inkább elfoglaltuk helyeinket a nagyszínpad előtt, hiszen hamarosan kezdett a nap (és az egész Sziget egyik) legjobban várt koncertje, Nick Cave! Akármelyik fesztiválról olvastunk eddig beszámolót, mindenki az egekig magasztalta ezt a produkciót, így nem csoda, ha mi is nagy elvásásokkal voltunk a fél tízkor kezdődő koncert iránt. A végeredményről pedig megoszlik a szerkesztőség véleménye. Egyik felünk szerint rendben volt a buli, a másik részünk szerint viszont egy túlzottan szentimentális, már-már csendesülős koncertet adott Nick bácsi, ami nem való egy fesztiválra. Egy klubkoncertnek bármikor elmegy, azonban nem egy ilyen showt kell nyomni főfellépőként. A fickó egyébként zseniális, ez kétségtelen, és ezért még az sem tűnik nála elcsépeltnek és kínosnak, hogy a koncert felét a rajongók karjai között énekli el.

Az estét Nina Kravitz szettjével terveztük folytatni, ám a Party Arénában érkezésünkkor még Hot X-re lehetett csak szeletelni. Sajnos ezt elég hamar meguntuk, így Ninát már nem vártuk meg, inkább még belehallgattunk a fura nevű Totally Enormous Extinct Dinosaur koncertjébe. Kezdésre szépen megtelt az A38 sátor, a buli pedig remekül működött, a fickón látszott, hogy nagyon élvezi a bulit. Az első nap zárásának ez tökéletes volt, amit legjobban talán egy tál langyos vízként lehet jellemezni. Ha nagyon régóta szomjazol rá (ráadásul a hőségriadóban), akkor nem rossz, de reméljük, lesz ez még jobb is, irány a második nap!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Gyorshírek: nagyon fogyó jegyek és új nevek a Soundon! Érdemes sietni: már csak pár tucat “early bird” jegy van a MasterCard Balaton Sound - Tiesto-val és Oliver Heldens nagyszínpados fellépésével fémjelzett- nulladik napjára, miközben egyre szaporodik a fellépők száma a fesztiválra. Az újonnan bejelente...
Metál istenek a FEZENen "A Judas Priest egy Grammy-díjas brit heavy metal-zenekar" - lehet ennél unalmasabban kezdeni egy wiki bejegyzést? Mert a Judas Priest tényleg brit, tényleg metált játszik, sőt Grammyt is nyertek, na de a Judas Priest ennél jóval több, hogy mennyivel...
A lazaság eljövetele – Sziget 3. napi beszámoló A Sziget fesztivál harmadik napjáról egy dolog jutott eszembe, de az legalább 10 percenként: BLUR. Végre hozzánk is eljutott a britpop vezető csapata (tudom, hogy a háborút az Oasis nyerte, viszont Albarn-ék zenéje sokkal sokszínűbb, ezért nálam inká...