A legcikibb fesztivál – FEZEN 2. napi beszámoló

Tegnap életünkben először jutottunk el a székesfehérvári FEZEN fesztiválra. Túl sok reményt amúgy sem fűztünk hozzá, hiszen mit is várhattunk egy metálfesztiváltól a focipálya közepén, de még ezt a csekély elvárásunkat is sikerült alulmúlni, nem is kicsit. 

Indulás előtt gondosan utána néztünk, hogy a vasútállomásról hogyan lehet eljutni a fesztiválra, hol tudjuk majd átvenni a sajtós jegyeinket ( előre bocsátom, hogy nem kell minket sajnálni a sajtós jegy miatt, itt nem ez a lényeg). Mivel a szervező kollégáktól más információt nem kaptunk, hogy hol kell átvennünk a jegyünket, ezért követtük a honlapon a közlekedésnél leírtakat: „A FEZEN fesztivál a székesfehérvári vasútállomás tőszomszédságában található. Amint kilépsz az állomás épületéből a főbejáraton, fordulj jobbra, és a Mártírok útján egy laza, 5-6 perces séta után érkezel meg a bejárathoz. A pénztárak az út jobb oldalán várnak, a fesztivál területére pedig a sínek fölötti gyalogos hídon át juthatsz be.” Oké, mi így is cselekedtünk. El is jutottunk a bejáratig, ahol az arcunkba mosolyogtak a kedves hostesslányok, miszerint a sajtósjegyet, jaaa, azt a fesztivál másik oldalán kell átvenni, három kilométert kell még gyalogolni, megkerülve fél Fehérvárt! Ezt most nem mondod komolyan! Kinek fájt volna, ha még egy konténert odatesznek a jegyárus bódé mellé, és nem szívatják meg a sajtósokat ( a csajszi elmondása alapján nem mi voltunk az elsők, akik ezt benéztük). Oké, egy laza sétával átmentünk a fesztivál túloldalára a tűző napon, ahol egy igen kicsi faházból oda is adták a jegyeinket. Ez tényleg nem fért volna el a másik oldalon? De. Sebaj, így legalább már délután, még a bejutás előtt remek hangulatunk kerekedett. CIKI.

Belül tényleg egy focipályán és a FEZEN klubban rendezik a fesztivált, mi először a Nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol a brit Dragonface zúzott. Ha láttatok már olyan metálkoncertet, ahol az egész közönség áll egy helyben és csak páran rázzák a fejüket, akkor az csakis ez lehetett. Pedig nem különbözött semmiben egy sima metál tucatzenekartól, szóval nem értettük a közönség passzivitását. Minden esetre ez a tombolás metálzenére CIKI.

Az ez után következő Fear Factoryban már több élet volt (mármint a közönségben is), az a buli sokkal jobban működött, egészen szépen megtelt a nézőtér. Kár, hogy a dobokat előtte annyira tökéletesre akarták hangolni, hogy ezzel sikerült két roadnak egy jó fél órán keresztül elszöszmötölni (legalábbis mi ennyi késés után hagytuk ott az egészet). CIKI.

Viszont essen szó a nap két vállalható koncertjéről is: az egyik az általunk már az EFOTTon is megtekintett NOHA volt, akik ismét jó bulit csaptak mind annak a pár száz embernek, aki a hőség ellenére bemerészkedett a sátorba. Mondjuk azt mi sem gondoltuk volna, hogy a hőséget még lehet fokozni, de aztán beléptünk a FEZEN Klub helyszínére. Ha volt már valaki teltházas bulin a PeCsában, el tudja képzelni, hogy itt milyen meleg lehetett, ha azt az élményt megszorozza kettővel. Nem is bírtuk sokáig a Picsa koncertjét sem, pedig szeretjük a megbízható minőséget.

Inkább Ákos felé vettük az irányt, aki ekkor kezdett a nagyszínpadon. A show, de még az összekötő szövegek is ugyan azok voltak a buli elején mint a VOLTon (jól bevált formán ne változtass), viszont az egyetlen pozitívum ebben a koncertben a hosszúsága volt: az igazi rajongók egy majdnem két órás műsort láthattak, így az első sorokban Ákosos molinóval könnyeiket törölgető Ákos pólós meglett férfiak is bőven kaptak maguknak a Nemzet Ákosából.

A kijutás megint csak kaotikusra sikerült, ugyanis a vasút felett átívelő hídra (csak ezen lehet kijutni a vasútállomás felé) egyszerre csak kevés embert engedhetnek fel (gondoljuk nem jó kedvükből) a biztonsági emberek. Ezt meg lehet érteni, de kíváncsiak leszünk, hogy ha tegnap éjjel fél egykor kifejezetten nagy tömeg volt a kijutásnál, akkor vajon ma este, a Deep Purple után hányan akarnak majd egyszerre kimenni azon a kis hídon. Vigyázzatok magatokra, reméljük, a mai este sokkal jobb lesz!