Portyázó hordák – Balaton Sound 2.nap

A tegnap este elképesztően jól sikerült, minden fellépőt meghallgattunk, akit valamiért érdekesnek találtunk, ám mielőtt részletezném, essen pár szó a fesztiválról. Második napunk a hajtás után.

balaton_sound_slider

Azon kívül, hogy rengetegen vannak és nem tudunk úgy öt lépést tenni, hogy egy izomagy-cica baba párosba, vagy kevés ruházatú lányok halmazába ne botlanánk, nagyon jó a hangulat, és ennél jobb szervezést nem is kívánhattunk volna. A security-sok – akik szerintünk összehúzott szemöldökkel születtek – nagyon jófejek, a PayPass-os hostess lányok és fiúk folyamatosan invitálnak mindenkit az óránkénti nyereményekre, így minden nap más színű napszemüveggel távozunk. Ahogy várható volt, nem a fesztiválon vásárolt sörtől fogunk illuminált állapotba kerülni, hiszen egy kisebb fizetés menne rá: 4 dl csapolt (kissé vizezett) sör = 550 HUF, ami azért elég húzós, nem beszélve arról, hogy +200 HUF-ért a poharat is meg kellett vennünk első alkalommal. Vannak visszaváltó standok, ahol 200 HUF-ért be lehet váltani, nem kevesen ebből tartják fent magukat itt a fesztiválon…

Sör ide, sör oda, a napunk egyik legnagyobb örömére Cee Lo Green ment, Afrojack jött! A holland dj hatalmas bulit csapott a MasterCard nagyszínpadán, droppjaival jól felpörgetett minket az este további “koncertjeire”.

Őt követte Armin van Buuren, aki 2010-ben is a világhálóról beérkező szavazatok alapján megkapta a világ legjobb DJ-jének járó címet, a brit DJ Mag magazin Top 100 DJ szavazásán. A hepajt csak oldalról hallgattuk, és közben felkészültünk, hogy a következő cca. 6 órát az Arénában töltsük, ahol elsőként a Nervo lépett fel.

A lányok azonkívül, hogy aranyosak és jól néznek ki, eszméletlen tehetségesek, szerintünk első nap Avicii helyére kellett volna őket tenni. Jók voltak az átkeverések, végig tombolt a nép, erre estünk volna szét egész este.

Utánuk Hardwell szettjére zúztunk tovább, alig érezve végtagjainkat, ugyanis annyian gyűltek össze az Arénában, hogy moccanni sem lehetett. Sokan a következő fellépőre jöttek be, és volt is balhé a tömegben, de ez nem zavart senkit a szeletelésben.

Végül 3:00-kor kezdődött a Dada Life. A két skandináv kopasz fickó őrült electo house “zenéjére” már nagyon régóta szerettünk volna élőben tombolni, és nem csalódtunk. A vizuális megjelenítésben is bizarr produkció tökéletes zárása volt esténknek (addigra már reggelünknek), reméljük még eljutunk egyszer egy fellépésükre.

 

A harmadik napot Steve Aoki-al kezdjük, átnézünk Karányihoz, meglessük a The Podigy-t majd Ludmillát, ha minden igaz, és még egyben marad a testünk, Axwell szettjével zárunk. Holnap mindenről beszámolunk.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Rájátszottunk A múlt héten több fórumon, honlapon, neves és kevésbé nívós lapban felmerült a téma, mi alapján kapott Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat? Pro és kontra, magas művészet-e a zene? Ebben én nem tudok (és nem is akarok) dönteni, de ilyen gondolatokkal is sé...
az én szigetem az én szigetem köszöni szépen, jól van. teltek az évek, változott, alakult, cserélgette a színpadokat, áthelyezte törzskocsmánkat, de a lényeg, amiért szerettem nem változott. az én szigetem otthonos, puha, barátságos, nevetős és néha sírós - kizáról...
Járkált a nyár Zánkán – EFOTT beszámoló második rész + értékel... Az idei EFOTT utolsó két napjára megérkezett a várva várt jó idő, dél körül már művészet volt helyet találni a strandon, és komoly harcot vívtak a kapatos tinédzserek az összes létező ingyen cuccért, legyen az HAWAIANAS felfújható óriáspapucs (talán ...