Portyázó hordák – Balaton Sound 2.nap

A tegnap este elképesztően jól sikerült, minden fellépőt meghallgattunk, akit valamiért érdekesnek találtunk, ám mielőtt részletezném, essen pár szó a fesztiválról. Második napunk a hajtás után.

balaton_sound_slider

Azon kívül, hogy rengetegen vannak és nem tudunk úgy öt lépést tenni, hogy egy izomagy-cica baba párosba, vagy kevés ruházatú lányok halmazába ne botlanánk, nagyon jó a hangulat, és ennél jobb szervezést nem is kívánhattunk volna. A security-sok – akik szerintünk összehúzott szemöldökkel születtek – nagyon jófejek, a PayPass-os hostess lányok és fiúk folyamatosan invitálnak mindenkit az óránkénti nyereményekre, így minden nap más színű napszemüveggel távozunk. Ahogy várható volt, nem a fesztiválon vásárolt sörtől fogunk illuminált állapotba kerülni, hiszen egy kisebb fizetés menne rá: 4 dl csapolt (kissé vizezett) sör = 550 HUF, ami azért elég húzós, nem beszélve arról, hogy +200 HUF-ért a poharat is meg kellett vennünk első alkalommal. Vannak visszaváltó standok, ahol 200 HUF-ért be lehet váltani, nem kevesen ebből tartják fent magukat itt a fesztiválon…

Sör ide, sör oda, a napunk egyik legnagyobb örömére Cee Lo Green ment, Afrojack jött! A holland dj hatalmas bulit csapott a MasterCard nagyszínpadán, droppjaival jól felpörgetett minket az este további “koncertjeire”.

Őt követte Armin van Buuren, aki 2010-ben is a világhálóról beérkező szavazatok alapján megkapta a világ legjobb DJ-jének járó címet, a brit DJ Mag magazin Top 100 DJ szavazásán. A hepajt csak oldalról hallgattuk, és közben felkészültünk, hogy a következő cca. 6 órát az Arénában töltsük, ahol elsőként a Nervo lépett fel.

A lányok azonkívül, hogy aranyosak és jól néznek ki, eszméletlen tehetségesek, szerintünk első nap Avicii helyére kellett volna őket tenni. Jók voltak az átkeverések, végig tombolt a nép, erre estünk volna szét egész este.

Utánuk Hardwell szettjére zúztunk tovább, alig érezve végtagjainkat, ugyanis annyian gyűltek össze az Arénában, hogy moccanni sem lehetett. Sokan a következő fellépőre jöttek be, és volt is balhé a tömegben, de ez nem zavart senkit a szeletelésben.

Végül 3:00-kor kezdődött a Dada Life. A két skandináv kopasz fickó őrült electo house “zenéjére” már nagyon régóta szerettünk volna élőben tombolni, és nem csalódtunk. A vizuális megjelenítésben is bizarr produkció tökéletes zárása volt esténknek (addigra már reggelünknek), reméljük még eljutunk egyszer egy fellépésükre.

 

A harmadik napot Steve Aoki-al kezdjük, átnézünk Karányihoz, meglessük a The Podigy-t majd Ludmillát, ha minden igaz, és még egyben marad a testünk, Axwell szettjével zárunk. Holnap mindenről beszámolunk.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Az év 18 pillanata a fesztblog szerint – 1.rész Hosszú év volt 2014. Mondjuk annyira nem, mint 2012, de ezt most hagyjuk. Volt idén is rengeteg dolog, amire érdemes emlékezni, legyenek azok jók vagy rosszak. Összeszedtük nektek, hogy nekünk mik voltak idén a meghatározó dolgok, hogy esetleg legköz...
Uprising forever a szigorúan vett fesztivál szezont évek óta az Uprisinggal zárjuk. persze utána is van még egy-egy nap, amit különféle feszteken töltünk, de lássuk be, egy igazi fesztiválhoz azért egy napnál több kell. Uprising 2018 (fotó fesztblog) mondjuk k...
Gyógykezelés – The Cure koncertbeszámoló Nem érdekel, ha szomorú a hétfő, a kedd szürke — a szerda szintén — de nem érdekel, mert csütörtökön jött a the Cure. Cureva jó volt, ha valami menő bulvár portálra írnánk a beszámolót — már le is írtuk vazz —, de még egy kicsit bennünk van a hangul...