Szarból várat – Thirty Seconds to Mars koncertkritika

Annyira nem szívesen használok csúnya, hatásvadász szót egy cikk címében, de mivel van egy ilyen csodálatos kifejezés a magyarban, amely tökéletesen leírja az egész Thirty Seconds to Mars jelenséget, hogy mégis kénytelen vagyok így tenni.

Óriási várakozás előzte meg Jared Leto-ék koncertjét, elözönlötték az első napon Sopront a „törtisek” (ők így hívják magukat). Ki „törtis” tetkőval, ki pólóval, ki Jared fényképpel igyekezett kifejezésre juttatni: ő is „törtis”. Valóban megdöbbentő volt a sok fiatal lány (és fiú!) hisztériája, eszembe is jutott az az ikonikus kép, amikor angol rendőrök fogják le a megvadult tömeget az utcán, hogy ne tépjék szét élve a Beatles zenekart (elnézést ezúton mindenkitől, hogy egy „Törtiről” szóló cikkben megemlítem a Beatles nevét, méghozzá kétszer).

A koncert maga zenileg a nullához közelített. Full-bugyuta dalok, közöttük felettébb idegesítő átvezetések, két indokolatlan artista ugrabugrálását kellett néznünk 6 percig, míg a zenekar felhajtott hátul pár üveg, szigorúan bubimentes vizet a backstage-ben. Gyakorlatilag szöges ellentéte volt a tömör, sallangmentes Queens of the Stone Age koncertnek (kritika itt), ami megelőzte ezt a borzalmat a Nagyszínpadon.

Jared ellőtt minden létező koncertklisét, a magyar zászló lobogtatásától kezdve, a korlátra felkapaszkodáson át, a hangosító pultban érzelmeskedésig. A végén volt konfetti, és felfújható műanyag állatok (mint egy jobb Soerii & Poolek akción).

Gyakorlatilag a rákos, félszemű kiskutyát leszámítva minden volt, amitől meg kellett volna hatódnunk, csak éppen zene nem. Ami meg volt, bár ne lett volna.

________________________________________________________________________________________

Ilyen lesújtó véleménnyel mondtunk búcsút a „Törtinek”, de aztán nem hagytuk annyiban a dolgot, utána mentünk a kérdésnek. Látványosan „törtis” és pár „nem törtis” fiút és lányt (inkább lányt) kérdeztünk meg arról, hogy tetszett nekik a zenekar iménti műsora. Egy kivétellel mindenki el volt ájulva. Hogy látványos volt. Illetve Jared… Meg, hogy milyen jó zene ez. És Jared. És, hogy odajött a közönséghez. És volt konfetti, meg Jared.

Egy csapat lány volt csupán ellenálló, ők ekképp nyilatkoztak:

Sziasztok, tetszett, mi a véleményetek a „Törtiről”?

Az hogy szar.

És voltatok a koncerten?

Nem, mert szar zene.

De lehet, hogy élőben izgalmasabb. És volt látványos műsor is.

Attól még szar.

Mi pedig sajnos nem tudtunk velük vitatkozni. Rajtuk kívül azonban mindenki más el volt ájulva, így amellett, hogy valahol sajnálkozunk, amiért egy ilyen blöffel meg lehet csinálni a tutit, fel is bosszantottuk magunkat. Miért nem mi találtuk ki? Én még a rákos kiskutyát is bevállalnám.

Setlist:

Birth 

Night of the Hunter 

Search and Destroy 

This Is War 

Conquistador 

Do or Die 

Depuis Le Début 

End of All Days 

City of Angels 

Pyres of Varanasi 

Hurricane 

The Kill (Bury Me) 

Kings and Queens 

Closer to the Edge 

Up in the Air 

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

leszek a szexuális tárgyad nem könnyű azzal a tudattal menni egy koncertre, hogy legyen bármennyire népszerű is az előadó, neked még sincs fogalmad róla, nem, hogy a munkásságát, de egyetlen számát sem tudnád felidézni. nagy teher ez a tudósító vállán, lássuk, be, sajnáljuk ki...
Bruno, bevittél az erdőbe… – beszámoló Bruno Mars budapesti ko... Mindig érdekes látni egy aktuális világsztárt élőben. A rajongónak mondani sem kell miért, de a „kívülállóknak” is komoly tanulságokkal szolgálhat egy szuperprodukció élő tesztelése. Konkrétan arra a választ ad kérdést egy ilyen koncert, hogy hol is ...
Gyógykezelés – The Cure koncertbeszámoló Nem érdekel, ha szomorú a hétfő, a kedd szürke — a szerda szintén — de nem érdekel, mert csütörtökön jött a the Cure. Cureva jó volt, ha valami menő bulvár portálra írnánk a beszámolót — már le is írtuk vazz —, de még egy kicsit bennünk van a hangul...