Óramű pontossággal – Queens of the Stone Age koncertkritika

Elöljáróban engedjetek meg nekem egy kis személyeskedést, azon kívül, hogy bevallom: nagyon bírom Josh Homme-ot és az egész Queens of the Stone Age nevezetű dolgot. Arról van szó, hogy idén rám mosolygott a szerencse, annyi év szenvedés után sor kerül olyanra, amire a hozzám hasonló zenebuzi nehezen talál szavakat. Rövid 2 hónap leforgása alatt élőben láthatok 5 kedvenc zenekaromból 3-at. (Nem, nem a Kiscsillag, 30Y, Quimby, Punnany, Ganxsta Zolee és a Kartellről van szó.)

A Volton volt szerencsém a Queens of the Stone Age-hez, ezen a héten megyünk Wiesenbe egy Arctic Monkeys koncertre, a Szigetre meg érkezik ugyebár a Franz Ferdinand. Véletlenül sem szeretnék túl közel repülni a naphoz és méltatlankodni a sorsnak, de azért a jövő évi fesztiválszezonra jelezném, kedves karma: egy Vampire Weekend + Interpol kombó, és a bakancslistám ki is üresedik. Ennek a csodálatosnak ígérkező két hónapnak volt a nyitó aktusa Josh Homme-ék soproni vendégjátéka.

Ennyit a körülményekről, beszéljünk a koncertről. Milyen volt?

Rövid.

És még milyen volt?

Kurva jó.

És Josh Homme élőben is akkora király?

Nem tudom, az nem derült ki. Nem sokat beszélt. Sőt igazából csak fogta a hangszerét és zenélt.

Akkor miért volt olyan kurva jó?

Hát ezért.

 

Mi rajongók átéltük az idei Volt Fesztivál legjobb 60 percét, a közönség másik része pedig további két alcsoportra volt bontható. A rockzene kedvelői a koncert végére valószínűleg rajongóvá váltak, és elmorzsoltak egy könnycseppet, hogy egy ilyen produkció is felfért a Nagyszínpadra, a sok DJ meg magyar kedvenc közé. Az elektronikus zenén nevelkedett fiatalok pedig nagyjából a tízedik másodperc környékén futamodtak meg a Jéger bárba vigaszt keresni egy kis Skrillexre.

Akik ott maradtunk baromi jól szórakoztunk. Csúcspontokat felesleges keresni, talán egyedül ami meglepő volt, hogy a kvázi sláger My God Is The Sun nem olyan lehengerlő élőben, mint ahogy az ember gondolná a lemezt hallgatva.

Amúgy vegyes a program. Az új lemez legjobb dalai, plusz a klasszikusok. Tökéletes hangosítás,a háttérben a már ismert, agybeteg videók az új számokkal, a meglepően kerek fejű Homme, és sötétbe burkolózó brigádja, akik adják alá a dögöt. Ugyanis lássuk be: kevés dögösebb dolog van, mint jobb kezedben egy pohár whiskey-vel, jobb kezedben egy doboz sörrel, egy fesztiválon rázni a fejed egy QOTSA koncertre. Ezt valószínűleg a srácok is tudják, szóval nem tesznek semmit, csak a dolgukat végzik. De azt óramű pontossággal. És így meg is érti az ember az új lemez címválasztását.

Setlist:

Feel Good Hit of the Summer 

You Think I Ain’t Worth a Dollar, but I Feel Like a Millionaire 

No One Knows 

My God Is the Sun 

Burn the Witch 

Sick, Sick, Sick 

The Vampyre of Time and Memory 

If I Had a Tail 

Little Sister 

First It Giveth 

Make It Wit Chu 

The Lost Art of Keeping a Secret 

Go with the Flow 

A Song for the Dead

Képeink a Volt Fesztivál első napjáról errefelé bujkálnak. A többi pedig ezek mellett, szintén a Facebookon.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Tangó az Isten Háta Mögött A Trafóba Bár Tangóba áthelyezett Tues-DIE sorozat eddigi legnagyobb dobására, és ezáltal az eddig legtöbb érdeklődőt vonzó előadásra került sor kedd este. Az új lemezén dolgozó Isten Háta Mögött tavaszi "turnéja" keretében emlékeztetőül előadta eddi...
Ma este Wellhello-ra megyek és nagyon kíváncsi vagyok rá! Tavaly tört be a köztudatba Fluor és Diaz új projektje, a Wellhello. Több számukat is agyonjátszotta az MR2, nemrég pedig elindult első turnéjuk, melynek következő állomása ma este az Akvárium Klubban lesz. És én is ott leszek! Najó, nem teljesen...
Tiprás a Liliomban Szűzi ártatlanságunknak a Tues-DIE Reboot második estéjén három lelkes banda vetett véget. Erőszaktétel és liliomtiprás azonban a címmel ellentétben mégsem történt, felnőtt korú hallójáratainkat önszántunkból fordítottuk a Certain Treatshot, a the pf...