Sörfeszt, a harmadik

ahhoz képest, hogy nem szeretem a sört ez már a harmadik budai sörfeszt, amin ott voltam. jelenti ez azt, hogy idáig egyetlen egyet sem hagytam ki. borosként, fesztiválokon fröccsözőként – amit egyébként rettentően unok már – állíthatom, hogy a  jó sör jó, nagyon jó – de ilyeneket zenei fesztiválokon nem mérnek, sajnos -.

péntek volt, de hála az égnek nem voltak sokan. köszönhető ez talán a hétvégi ballagásoknak és biztosan a borsos áraknak. de akkor még a belépőről nem is szóltam, mert persze az is volt, megint. hogy mégis fent voltam a várban egyúttal azt is jelenti, hogy kaptam tiszteletjegyet, hisz pár éve eldöntöttem, nem megyek olyan rendezvényekre ahol több ezret kell fizetni a bejutásért és azért, hogy aztán a kapukon belül több ezret elkölthessen az ember alkoholra, szóval nem megyek ilyen rendezvényekre, hacsak nem ingyen jutok be.

belül gyorsan kiváltottuk a fesztiválkártyát – egy fél óra múlva, a mérsékelt számú látogató ellenére, ez a mutatvány már több mint fél órát igényelt -, felvettük a 4 decis korsót, majd ha már a legbelső udvarba voltunk ott is vettük meg az első korsókat. delirium red, meggyes és erős, no meg drága, ráadásul valami nem is stimmel. talán a hőmérséklet, talán az előző években megszokottnál göcsörtösebb, karamellesebb íz, nem tudom, nem vagyok én szakértő, így csak azt döntöm el, hogy ezt többet nem iszom.
másodiknak még mindig maradtunk a gyümölcsöknél, következett a spontán pirosas, szintén belga, de neve már elveszett. illata mint a tutti-frutti, színe málnaszörp, sörös jelleg nulla. szörpkedvelő, de mégis sörözni kívánó egyedeknek tökéletes választás!

a legfinomabb – érts: legkeserűbb, édes mellékíz nélküli, hideg és megfelelően buborékos – söröket nekem pénteken a csehek csapolták, no meg a miskolciak – ZIP’s, akiknek sörével már a főzdefeszten is elégedett voltam. arról nem is beszélve, hogy ezeknél a pultoknál kóstolót is adtak, hogy aztán megalapozottan dönthessek, mivel töltsék tele a korsót. szintén ezek a bódék voltak azok, amiknek többségében a 2 deci sör ára pont a fele volt a 4 deci sör árának, vagyis nem szaroztak, hogy még egy százassal lenyúlják a nagyérdeműt.

ami viszont elkeserítő: a főúton gyakorlatilag a bolti kínálat jött szembe. arany ászokot, borsodit eleve csak végső elkeseredésében iszik az ember, de egy feszten minek vásárolna valaki heinekent, sopronit, drehert, gössert, meg társait, amit simán megkap bármelyik boltban, vagy sörözőben? ráadásul olcsóbban.
a fesztivál területe is kisebb volt a tavalyinál, a Nemzeti Galéria teraszán csak az eleve odatelepült étterem foglalta  a helyet, sörbódé egy sem volt. ez engem különösen szíven ütött, mivel kerestem nagyon a tavalyi Punkokat, vágytam a sör bodzás ízére – bodzatartalom 0% -, de csalódnom kellett. idén Punk nem volt.

és ha már a rossz dolgoknál tartok, akkor még valami: minek kell az Oroszlános udvarban csutkáig nyomni a hangerőt? sörözni közepes hangzavarban a legjobb, vagyis amikor már a csapos sem hallja, hogy mit kiabálsz neki, el kell mutogatnod, hogy melyik sört mérje, akkor talán ideje lenne lejjebb venni a hangerőt. elvégre az ember a sörért ment a várba és nem koncertért. de oké, a koncert alatt legyen max hangerő. na de a zene esti sörözéshez címmel futó mérsékelt színvonalú zenei válogatásnál már igazán lehetne kicsit fülbarátabbnak lenni.
egyébként pont a zene okán mi nem is az Oroszlánosban töltöttük az időt, sokkal kellemesebb volt ücsörögni kívül, sörözni és beszélgetni. végül is ezért mentünk.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A tökéletesség határán Öt év után látogatott el hazánkba a múlt héten a Pink Floyd alapítója, Roger Waters, akit a legutóbb turnéján kétszer láthattuk  Budapesten A Fal monstre show keretein belül, most egy kvázi összegző koncertet kaptunk a Us + Them Tour magyarországi ál...
az én szigetem az én szigetem köszöni szépen, jól van. teltek az évek, változott, alakult, cserélgette a színpadokat, áthelyezte törzskocsmánkat, de a lényeg, amiért szerettem nem változott. az én szigetem otthonos, puha, barátságos, nevetős és néha sírós - kizáról...
Milyen tó? TIESTO! – Ilyen volt a SOUND 0. nap Tegnap hivatalosan is kezdetét vette a MasterCard Balaton Sound, mi pedig rögtön a 0. napon rendesen szétéltük magunkat. Nade szedjük össze az emlékeket, mint Babi néni a kőleveshez valót és nézzük, milyen volt a fesztivál 0. napja! Először is kez...