“Mintha mindig így lett volna ez a felállás” – interjú Sidivel (Tankcsapda)

Vannak olyan emberek, akiket bármikor élmény nézni, ahogyan a színpadon játszanak. Mostani interjúalanyunk is egy ilyen figura, akit zenekarváltásáról, terveiről kérdeztünk még márciusban, és eközben az is kiderült, hogy Debrecen nincs is annyira messze Budapesttől. A Tankcsapda gitárosával, Sidivel beszélgettünk.

Fesztblog: Nagyjából egy éve csatlakoztál a Tankcsapdához, hogyan értékeled az első közös évet? Ilyenre számítottál, vagy húzósabb esetleg könnyebb volt?

Sidi: Meló szempontjából húzósabb volt, mondjuk eleve egy elég aktív év áll mögöttünk. Ha belegondolunk, hogy csináltunk egy nagyon sűrű turnét egy év alatt, közben négy videoklipet, egy új nagylemezt, akkor azt kell mondjam, hogy sűrűbb volt, mint amire számítottam. Nagyon-nagyon belehúztunk, de végül is ez így volt eltervezve, nem igazán ad-hoc módon történtek a dolgok, tartottuk a saját ütemtervünket. Lényeg a lényeg, hogy egy átlagos rockzenekari évnél is húzósabbra sikerült a tavalyi év. Hogy hogyan értékelem? Jó, persze, interjúban illik azt mondani, hogy minden fasza, minden tök jó, de igazából tényleg csak ezt tudom elmondani. A koncertek nagyon jól sikerültek, valamint nekem az emberi és szakmai beilleszkedés is  – a többiekkel úgy szoktuk mondani, hogy ilyen nem is történt, mert tényleg szó szerint az első próba után úgy mentünk haza, hogy a kocsiban arról dumáltunk, hogy mintha mindig így lett volna ez a felállás. Ebben persze nagy segítség volt az, hogy a csatlakozásom előtt egy jó tíz évvel is már ismertük egymást, tehát nem vadidegen emberek ismerkedtek a próbahelyen meg a turnébuszban, hanem egyébként civilben is nagyon sokat utaztunk, nyaraltunk együtt családdal vagy anélkül, tehát ilyen szinten már nem volt zsákbamacska, hogy mit veszünk a másikkal.

Fb: Tehát a baráti kapcsolat átalakult baráti és munkakapcsolattá?

Sidi: Így van!

Fb: És ezek megférnek egymás mellett?

Sidi:  Igen, sőt! Én azt gondolom, hogy igazából nélkülözhetetlen, hogy baráti kapcsolat is legyen, mert egy ideig-óráig (láttunk már ilyet), lehet zenekart csinálni úgy, hogy csak szakmai kapcsolat van, de abból igazi kreativitás véleményem szerint nem lehet.

DSC_0490_1

Fb: Erre mondta Lukács még a gitáros csere idején, hogy ez olyan, mint egy házasság. Akkor az első év az úgy sikerült, ahogy elterveztétek az esküvőn?

Sidi: Abszolút! Ez amúgy egy nagyon jó példa, mert tényleg olyan, mint egy házasság, mert ha belegondolok, hogy idén már volt valamennyi koncertünk és január elseje óta fizikálisan többet voltam Lacival és Tamással, mint a családommal… Nyilván azért, mert ilyen a tempó és nem csak a koncertek léteznek, de ezért is jó példa.

Fb: És otthon hogyan viselik, hogy van most egy másik családod?

Sidi: Azért nekik ez nem teljesen idegen. Annak idején a Zanzibárral is rengeteget voltunk úton, nyilván itt most annyival nehezebb, hogy kétlaki életet élek, tehát Debrecen és Budapest között ingázom. Ebből kifolyólag sok olyan éjszaka van, amikor nem otthon alszom, de a feleségem tudja és átlátja, hogy ez a szakma ezzel jár, olyan, mint a kamionsofőröknek.

Fb: Járnak koncertre a családtagjaid is?

Sidi: Amúgy járnak, csak most pont másfél éves a kislányom és közben a feleségem terhes, már a hetedik hónapban van, így most ezek miatt nem nagyon tudott jönni. De azért a nagyobb pesti koncertekre eljött természetesen.

Fb: A közönséggel hogyan sikerült az első év alatt kialakítani a kapcsolatot?

Sidi: Igazából erre is csak azt tudom mondani, hogy piszok jól. Tehát én magam lepődök meg a legjobban, amikor ajándékot hoznak nekem koncerteken, vagy külön levelet írnak nekem. Erről azt gondolom, hogy ez egy borzasztóan megtisztelő dolog ennyi idő után. Nyilván volt az első két-három koncerten egy három-négy fős brancs, akik nyomták az ellenpromót és kiabáltak, hogy „Cseresznye!” meg satöbbi, ami egyébként teljesen rendben van, mert végül is tizenkilenc évig ő volt előttem, nyilván nehéz ezt megszokni, de ők körülbelül három koncert után el is tűntek, tehát ennyi volt, ami negatív volt. De ahhoz képest, amire számítottam, ez tényleg vihar volt a biliben. Az az érdekes, hogy ez egy pár hétig téma volt, aztán elsikkadt.

Fb: És azt hogyan viseled, hogy többen mennek oda hozzád az utcán, ismernek fel mint pár éve?

Sidi: Ez egy olyan dolog, – és szerintem erre Laci és Fejes is ezt mondaná,- hogy aki tényleg rockzenésznek áll, annak valahogyan ez benne van a pakliban. Meg persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyunk annyira exibichionisták, hogy ne élveznénk ezt. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember úgy van vele, hogy jajj, most inkább ne és kioson a hátsó ajtón, mert kinek ne lenne ilyen az életében. Mert most nem akarom a nagy Kozsós dumát nyomni, hogy persze a szeretet összetart minket meg minden. Hát nem, vannak olyan pillanatok, amikor nem esik jól, de azt meg ahogyan az ember megtanul profin viselkedni a színpadon, megtanulja ezt is, hogy hogyan kell kezelni ezt a dolgot. De azért ezt nem úgy kell elképzelni, mint annak idején Michal Jacksonnál, hogy sikítozó emberek rohangálnak utánuk, hanem inkább az ABC-ben, a moziban vagy bárhol odajönnek és akkor hello, egy közös kép, köszi-köszi, szia. Ez meg kinek ne esne jól. Persze, koncertek előtt és után van inkább, amikor ugye nagyobb őrület van, de erre is vannak a megfelelő formulák, a legtöbb koncerten például igyekszünk egy kis mini-dedikálást csinálni, hogy ha az időbe, energiába belefér.

Fb: Az új lemezen, a Rockmafia Debrecenen már te gitározol. Szerinted sokat változott a zenekar hangzása általad?

Sidi: Ezt nehéz dolog így bentről megítélni, és ha az ötödik közös lemezünket fogjuk majd csinálni, akkor is nehéz lesz majd megítélni, mert mi magunk követjük el a dolgokat. Én azt gondolom, hogy Laci hangja és szövegvilága annyira determinálja azt, hogy tulajdonképpen milyen lesz a Tankcsapda, hogy igazából csak fűszerezésről beszélünk nálam. Én remélem, hogy az én gitárjátékom hozott egy kis frissítést a történetbe, igyekszem is, bár nem görcsösen, de csinálni a dolgokat. Hozzáteszem, hogy én például mielőtt csatlakoztam a Tankcsapdához, a régi számokat jobban szerettem Fejesnek a dobtémáival, mint ahogy annak idején rögzítve lettek. Nyílván nekem is van egy-két dolog, amit én így fogok játszani és Cserkó nem pont így játszotta, de a nótának szerintem jól áll. Ugyanakkor vannak annyira jellemző gitártémák, amiket bűn lenne bántani. Ezért rengeteg dalnak a szólóját megtanultam, hiszen én is, mint Tankcsapda rajongó úgy szoktam meg a nótát. Az új számok pedig értelemszerűen gitártémailag már az én munkásságaimat hozzák, szerencsére nagyon pozitívak a visszajelzések egyelőre.

Fb: Szerinted az új lemez beleépül a Tankcsapda lemezek sorába, vagy miattad kicsit más irányt vett az egész?

Sidi: Ez is érdekes kérdés, mert ha például az Ember tervezt, a Minden jót-t és a Rockmafia Debrecen-t  megmutatnánk egy külföldinek, aki nem ismeri a Tankcsapdát, nem valószínű, hogy felcsattanna, hogy hú, ez a Rockmafia ez más! Inkább azt mondanám, hogy ezek a dalok ebben a formában nem születtek volna meg, ha bárki a három tag közül nincs ott.  Ami még érdekes volt az új lemezzel kapcsolatban, hogy nagyon gyorsan jöttek ki ezek a nóták, és ez azért jó, mert olyan egyszerűen a kémia a három tag között jelenleg, hogy nem kellett erőlködni. Nekünk kellett egy vonalat húzni, hogy jövő héten még van egy próba, amikor új témákat nézünk és utána viszont azokat dolgozzuk ki, mert egyszerűen egy dupla lemezre se férnénk rá.  Minden esetre már most rengeteg olyan nóta van a fiókban, ami abszolút esélyes volt az előző lemezre is, csak egyszerűen a saját korlátaink között kellett mozogni, hogy ezt a lemezt szerettük volna mindenképp kihozni, és eljött az a pont, hogy abba kellett hagyni az ötletelést és a meglévő tizenhárom-tizennégy dal közül azt a tizenkettőt ki kellett választani, amiket felveszünk.

Fb: El tudod már játszani az összes Tankcsapda számot?

Sidi: Ha az összeset nem is, de most már a hetven-nyolcvan százalékát biztosan.  Azért volt könnyebb dolgom, mert én mint úgymond TCS rajongó orrba-szájba hallgattam az összes lemezt és még ha konkrétan nem is tudtam, hogy na ez a nóta D-A-C-G-H-F az akkordjai, ettől függetlenül a fejemben volt, hogy itt hány refrén van, hol lesz a szóló rész. Megtanulnom meg kellett persze a számokat, de a szerkezeteket alig kellett átbeszélni, mert azok rögtön megvoltak.  Sok nótája van a Tankcsapdának, ezért sem sikerült még mindet megtanulnom, de most már nem fáznék meg, ha arról lenne szó, hogy ki mennyit bír gitározni a Tankcsapdától.

Fb: Az nem jelent gondot, hogy te pesti vagy, míg a zenekar debreceni?

Sidi: Nem, nem jelent gondot, szoktunk is röhögni, hogyha beindítom az autót, akkor az magától elindul Debrecenbe, aztán ha nem oda akarok éppen menni, akkor kormányozok. De ezzel nincs gond, mert vezetni szeretek, ugye most már van autópálya végig Debrecenig, a MOL a szponzorunk… (nevet). Viccen kívül jól jön egyébként! A másik fele pedig az a dolognak, hogy igyekszünk ésszel tervezni a próbákat illetően, vagyis három-négy napot tolunk egyben és akkor megcsináljuk a próbákat és utána két-három napig itthon vagyok. Debrecenben Fejes Tominál lakom, ott őt boldogítom. Koncertek alkalmával pedig általában Debrecenből indulunk, mivel előtte mindig próbálunk, aztán pedig ha jövünk haza például a Dunántúlról, akkor én éjszaka kipattanok Pesten a buszból. Szoktunk is rajta röhögni, hogy ilyenkor én még otthon szolidaritásból felülök a mosógépre egy kicsit zötykölődni amíg a többiek haza nem érnek. De igazából egy olyan országról beszélünk, ahol egy fröccsel el lehet menni egyik végéből a másikba, tehát nem olyan vészes ez a történet.

Fb: Volt már olyan, hogy útközben eszedbe jutott valami téma és akkor visszafordultál Debrecenbe, hogy hú srácok, ezt még próbáljuk el?

Sidi: Ilyen speciel még nem volt, de azt szoktuk csinálni a srácokkal, hogy dudorászunk a telefonunkra. Ez nem túl Kőbányai Zenesulis megoldás, de egyszerűen volt olyan például, hogy álltam a pirosnál és eszembe jutott egy ötlet és akkor elő a telefont, és rádúdoltam ami éppen eszembe jutott. Utána persze otthon amikor meghallgatom röhögök, hogy milyen hülyén szól, de onnan már általában beugrik, hogy mit akartam. Lacinak és Tominak is ugyanígy tele van a telefonja dudorászásokkal és szövegfoszlányokkal. Megdöbbentően sok nóta születik egyébként ezek alapján.

DSC_0487_1

Fb: Az új lemezetek egészen hamar platinalemez lett. Bejött ez a MOL-kutas kilencszázkilencven forintos terjesztés?

Sidi: Abszolút. Mi magunk se gondoltuk volna, hogy ennyire bejön. Eleve az első körben csak ötezer darabot gyártattunk a lemezből, és most már elhagyta a húszat is az eladások száma. Azért is volt egy kis fennakadás karácsony előtt, mert pont akkor kellett újra gyártatni egy adagot, mert annyira fogyott a lemez. Ha kicsit bátrabbak vagyunk, akkor ezt a húszezres számot hamarabb is elérhettük volna, de mint kiderült, körülbelül ez az, ami reális. Egyébként pedig azt gondolom, hogy a mai világban, Magyarországon kilenckilencven egy reális ár egy cd-ért. Ez az az ár, amiért még megéri cd-t venni, úgy, hogy közben korrekt kis füzettel, normális tokban adjuk azt. Tehát látszik, hogy van igény a cd-re, nem kell még temetni, csak egyszerűen három-négy-ötezerért csak a nagyon fanatikusak fogják megvenni. Nekünk pedig nem az az érdekünk, hogy nagyot akasszunk a dolgon, hanem az, hogy mindenhová eljusson az országban a lemez és utána minél többen eljöjjenek a koncertekre énekelni ezeket a dalokat.

Fb: Te veszel még cd-ket?

Sidi: Persze, abszolút! Leginkább külföldi olyan zenekarok anyagait veszem, akik érdekelnek, azokat a cd-ket várom is, hogy mikor jelennek meg végre. Aztán ha kijön az új lemez, megyek a kis bejáratott hanglemezboltomba – egyikbe a nem sok közül, ami még van az országban. Nyilván persze én is több cd-t vennék, ha elérhetőbb árban lennének, de azért én még vagyok annyira oldschool neveltetésű, hogy szeretem, ha otthon ott van a polcon a tokja. Sőt, még azon is gondolkoztunk, hogy milyen jó lenne kazettán kihozni az új lemezt, inkább csak úgy poénból, de annyival drágább lett volna az előállítás, hogy inkább hagytuk a dolgot.

Fb: Az új lemezen a szövegekkel kapcsolatban több olyan véleményt is lehetett hallani, olvasni, hogy a Tankcsapda eddig is társadalomkritikus szövegeket írt, viszont most mintha jobban a mai korra lennének ezek a szövegek hangolva. Neked erről mi a véleményed?

Sidi: Szerintem ez nem így van. És tudod miért nem? Azért, mert –oké, valamennyire így van, de amennyire most így van ez, annyira régen is így volt. Tehát ha az Agyarország című dal például most született volna, akkor mindenki ugyanezt mondaná, hogy ez tökéletes tükörképe a mostani társadalomnak. Lukácsnak mindig megvoltak ezek a társadalomkritikus szövegei és azt gondolom, meg is lesznek. Például a Mi a fasz van? című nótára nagyon sokan egyszerűen ráhúzták azt a lepedőt, hogy az egy politika töltetű dal. Holott van benne két vagy három sor, ami a politikáról szól, a többi az pedig egy társadalmi helyzetjelentés. Csak mivel a helyzet most annyira ki van élezve a politikára, jobban szeretik azt meghallani.

Fb: Az új turnéállomások között vannak nagyon kicsi helyszínek, ilyen a Kék Yuk vagy az A38 hajó. Mennyire fura így visszatérni az ilyen kicsi helyekre az aréna-turné után?

Sidi: Hú, nagyon jó! Kívántuk már nagyon mi is, már tavaly kitaláltuk ezt, hogy ne egy nagy koncertet csináljunk Budapesten, hanem menjünk el több klubba, egy nagyon kicsibe (Kék Yuk), egy nagyobba (A38) és egy még nagyobba, ami még nem aréna-szintű (Barba Negra). Eddig még csak a Kék Yuk ment le, de borzasztóan élveztük, pacsiztunk az öltözőben meg minden, hogy mekkora feeling volt egymás leheletét érezni a közönséggel (kb. 250 ember volt ott – a szerk.). Olyannyira klubbuli volt, hogy az első-második soron kívül mi se láttunk sokat meg a hátul állók is csak a fejünk búbját, de nagyon élveztük az egészet, egy igazi nosztalgia volt. Ezeket a kis bulikat direkt csak Pestre találtuk ki, de nagyon tetszik nekünk ez az egész, ilyet még nem csináltunk, és akkor miért ne?

Fb: Gondolom olyat se csináltatok még azelőtt, mint amit Fejessel a pesti Arénában, hogy megforgatjátok őt koncert közben a dobbal együtt.

Sidi: Jaja, igen! Igazából ott csak törtük a fejünket, hogy valami trükk kellene a dobbal, de nem tudtuk, hogy konkrétan mit szeretnénk. A technikai kivitelező cégnek volt végül egy ötlete, hogy az Arénás koncertünk előtt pár nappal a Havasi koncertre csináltak egy szerkezetet, amit mi is használhattunk a bulinkon kicsit másképpen. Az volt az izgi az egészben, hogy lepróbálni csak a koncert napján délután tudtuk a beálláson, úgyhogy ahhoz képest le a kalappal Tomi előtt főleg, hogy a két órás koncert végén volt ez a mutatvány, le is verte a víz rendesen. Mondtam is a többieknek, hogy ha nem tudom, hogy forog a Tomi, észre sem vettem volna (nevet).

Fb: Lassan itt a nyár, mik a tervek?

Sidi: Tavasszal turné, nyáron fesztiválozás ezerrel. Ez a Rockmafia turné október közepéig kb el fog tartani, aztán lesz év végén még egy-két koncert, úgyhogy most lényegében ez fogja kitölteni az időnket. Most még jól megszórjuk Budapestet koncertekkel és utána itt behúzzuk a féket. Az biztos, hogy jövő tavasszal inkább külföldön fogunk játszani. Például évről évre visszajárunk Londonba, ahova megyünk idén is nemsokára és most igyekszünk egyre több ilyen helyet összeszedni a határon túl. Tervezünk közben előre is, jövőre leszünk 25 évesek, ennek a jubileumnak a részleteivel már most elkezdtünk foglalkozni, hogy minden rendben legyen. Erről még részleteket egyelőre nem árulhatok el, de nagy durranás lesz!

Fb: Köszönjük szépen!

További képeink az interjúról erre!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Világveleje Nyár 2012 "Minden szinten rock and roll" - ez ígéri a 2. Világveleje Nyár, mely június 15-én és 16-án kerül megrendezésre az Orczy Parkban. Jó zenék, gyönyörű környezet és aki tavaly ott volt az első fesztiválon, az idén sem fogja kihagyni. A Világveleje Nyá...
Vendégzenekart keres a Tankcsapda Hazánk egyik legsikeresebb együttese, a Tankcsapda vendégzenekart keres idei utolsó budapesti nagykoncertjére. Június 14-én a Soproni sörrel közösen szervezik az Optimizmus Napját a Budapest Parkban, fővároslegnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén,ahol ...
Kedves Naplóm – nekedírom 5. nap Na, és akkor elérkeztünk az utolsó naphoz. Volt itt minden, mint a búcsúban: hang, fény, füst és lábdob. Furcsa tarka elegyet és kontrasztot árasztottak az egy hét után leharcolt, pasztellszínű francia és holland mademoiselle-k kontra tip-top...
  • en

    Ennyi hazugsagot, amit itt mond ez a megelhetesi gitaros. Vicc. Az uj lemez mar reg keszen volt, Lukacs megirta az egeszet gitarostul, szolostul. A MAFV-on azert ninsc szolo, mert sidi azt se tudta hogy mit gotarozzon ra. Meg hogy 3-4 ember kiabalta a Cseresznyet. Vicc. Voltak azok joval tobben is. Es azert nem mentek a tobbi bulira, mert ezert a szarert penzt nem ad ki normalis ember. A regi szamokat fosul jatsza. Maradt volna inkabb szerelemrolszosemvoltdivatmajommagyarzekvaljd. Sidi ne hazudj ennyit, mert elbuksz ugyis! Meg ez a nagykepu duma, hog yjovore leszunk 25 evesek. Semi kozod te szorosmajom ehhez a 25 evhez.

  • viki

    Na, már ide is jön a sok okoskodó…..
    Gondolom biztos forrásból tudod, hogy már előtte kész volt a lemez… kíváncsi lennék, hogy mi az a biztos forrás 😉 Egyébként ha meg nem tetszik akkor meg nem kell hallgatni meg koncertekre járni és ilyen hülyeségeket kommentálni.
    A Tankcsapda mindig is Tankcsapda lesz! Mindenki bele tett, amit. És örülni kéne, hogy Sidi bevállalta ezt. És szerintem egy hihetetlenül jó embert hordasz le! 😉 Tuti nem ismered személyesen…. És sajnos találkoztam már koncerten olyannal, hogy megdobálták. Sok idióta. Elég szánalmas viselkedés. Na mindegy.

    TANKCSAPDA 4EVER

    • en

      viki: gyenge vagy kis rondasag. tudom amit tudok, te meg semmit te kis naiv. nyaljad csak a hatsojukat, abbol elnek hogy ilyen buta emberek vannak mint te. minek kene orulni, hogy bevallalta? volt az penz. 🙂 Ne legyel mar ilyen buta.

  • en

    viki: gyenge vagy kis rondasag. tudom amit tudok, te meg semmit te kis naiv. nyaljad csak a hatsojukat, abbol elnek hogy ilyen buta emberek vannak mint te. minek kene orulni, hogy bevallalta? volt az penz. 🙂 Ne legyel mar ilyen buta.

  • Szántó-Haraszi Péter

    Sziasztok! Ahhoz a generációhoz tartozom akinek már volt szerencséje a 90-es évek legelején TCS-t hallgatni. Azóta is hallgatom, és fogom is hallgatni. Nekünk kívülállóknak abszolút semmi közünk hozzá hogy Lukácsék merre és hogyan kormányozzák a zenekart. Ők szenvedtek meg az álmaikért, ők hozták létre azt az értéket amit ma a TCS képvisel. Én voltam a napokban koncerten, rám nagy hatást gyakorolt Sidi megjelenése és gitárjátéka. Profi zenész és előadóművész. Nincs sem erkölcsi sem szakmai alapunk arra hogy szidjuk Lukács döntését. Amit itt Tiszaújvárosban lezúztak két óra alatt, hihetetlen volt és csodálatra méltó. Zanzibárt a véletlenen kívül soha nem hallgattam, egyszerűen nem szerettem sem a zenét, sem a lány hangját. TCS-t régen is szerettem-hallgattam és a jövőben is fogok. Így tovább!