Fesztivál lejtmenetben – PAFE nagyértékelés 2.

Semlegesen kellene kezdenem, de sosem volt erősségem a lényeg kerülgetése, ráadásul erősen ki is kívánkozik belőlem a mondanivaló, ezért már most szólok, ez nem lesz egy öt csillagos értékelés.

Olyan volt ez a négy nap, mintha egy leszállóágban lévő fesztiválon vendégeskednék, ahol legkevésbé én, a vendég, a fesztivál látogató vagyok fontos. Soha ennyire mellőzöttnek még nem éreztem magam.

A szántódi helyszín idén méretében csökkent, a metál sátor felkerült a bejárat mellé és a tavalyi főbejárat felé vezető rész le lett zárva. Ez a méretbeli csökkenés nem okozott volna gondot, ha az Unicum színpadát nem tolják rá a nagyszínpadra, vagy legalább arra figyelnek kicsit, hogy a tájolásban ne legyen átfedés. De nem figyeltek, erre sem. Így aztán, ha a nagyszínpad bal oldalán állva egyszerre két koncertet is lehetett élvezni. Vagy épp az egyiket sem. Mert, természetesen (?), a koncertek is átfedésben voltak.

Na és az milyen, hogy sátor is állt ferdén? Nem kicsit lejtett az egyik oldala felé, hanem nagyon, eljutni a pultig kész mászóteljesítmény volt.

Ebben az évben már csak hátulról, az erdészeti útról lehetett megközelíteni a fesztivált. Ésszerű döntés, tavaly tanakodtunk is, hogy nem szerencsés fesztiválozókat mászkáltatni a hetes út mellett.
Az erdészeti út mentén idén végre megjelentek a szemetesek, de – szerintem – azokat mind az erdészet tetette ki, a PAFEsoknak ez eszükbe sem jutott. Mint ahogyan arra sem pazarolták a pénzt, hogy világításról gondoskodjanak az út mentén. A sötét éjszakában telefonok, fejlámpák és a meglehetősen nagy forgalmat adó taxik fényszórójának fénye mellett botorkáltak a látogatók. Na ezt, a taxi forgalmat sem gondolta át senki.

A PAFEra soha nem a koncertek miatt jártunk, de annyi unalmas produkciót, mint ezen a pár napon, még sosem láttam. Az, hogy mégis van mire jókedvvel emlékezni pár zenekarnak köszönhető.
A Subscribe-nak, akik lendületükből egy csöppet nem vettek vissza, dacára a délutáni időpontnak és a maroknyi közönségnek, ráadásul arra is futotta jókedvükből, hogy köszöntsék az Unicum színpadon dübörgő másik bandát is, pedig nyugodtan szidhatták is volna azt, aki ezt a zavaró helyzetet teremtette.
A Paddy and the Rats-nek, akik koncertjébe a vihar rendesen beleszólt, de akik mindent megtettek azért, hogy a zsúfolásig telt sátorban nyugton tartsák és szórakoztassák a közönséget.
Végül pedig a Dub Pistols-nak, akik őrületes koncertet nyomtak. Szégyen, hogy produkciójukra kevesebben voltak kíváncsiak, mint a Kiscsillagra, akik a koncertjükbe beleordibáló Majkán – Unicum színpad, természetesen -, annyira megsértődtek, hogy még egy számnyi ráadásra sem jöttek vissza. Na nem mintha a dögunalmas koncert után olyan kitartóan követelte volna ezt a ‘tömeg’. De a Dub Pistolst nem érdekelte a létszám, ha érdekelte volna, akkor cirka 20 percet szántak volna az egész produkcióra.

Összefoglalva: rosszkedvűen, a régi PAFE érzést siratva hagytam el Szántódot. Valami nagyon ottmaradt Várpalotán.

És most a nagy értékelés:

Az egész idei PaFét tekintve…

Legjobb magyar koncert: Subscribe és Paddy and the Rats. (sosem gondoltam volna, hogy valaha ezeket a neveket fogom leírni, ráadásul úgy, hogy  a második gyakorlatilag egy erősen rövidített programra kényszerült.)

Leggyengébb magyar koncert: nem is tudom hirtelen eldönteni, hogy ki kapja a díjat? Talán a Kiscsillag, akik a nagyszínpadon produkálták a tökéletes semmit.

Legjobb külföldi koncert: Dub Pistols, ez egy pillanatig nem kérdés. Ez volt a második alkalom, hogy koncertjükön voltunk és ők azok, akiket a jövőben sem fogunk kihagyni. Komolyan ajánlom, hogy ha még nem láttad őket élőben, akkor ezt sürgősen pótold!

Leggyengébb külföldi koncert: Foreign Beggars. Unalmas medvék.

Következzen a már megszokott szempontrendszer szerinti értékelése az idei Pannónia Fesztiválnak!

Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 3

Szántód még mindig nem Várpalota és a hátsó út világításán sem ártana legalább eltanakodni.

Kaja, pia  3

A PAFEe a minden idők legszarabb fesztiválos pizzája és sült krumplija díj. Az utóbbinak viszont legalább állandóan pocsék volt a minősége, mindez 3 kuponért.

Árfekvés (belépő, belső árak) – 2,5

A bérlet és napijegy ára, oké. Bérlettel a PAFE igazán gazdaságos fesztivál. Na de ez a kuponosdi, de tényleg, ezt miért kellett?!?!? Nem sikerült tavaly elszámolni a kártyás céggel,vagy mi? Kinek tűnt jó ötletnek, hogy minden a 95 forint többszörösébe kerüljön a fesztiválon?!? Pohár szóda 200 forint? Komolyan? Mert csak a fröccshöz volt ‘ingyen’ a szóda. Ingyen, na ja.

Környék népe (barátságosság) – 5

Szántód népével nem nagyon találkoztunk, a szállásunkon és a boltokban mindenki barátságos volt, és a maximális pontszám azért is kijár nekik, mert nem restelltek tanulni a tavalyi fesztivál tapasztalataiból. Respect, de komolyan.

Biztonság (személyzet, előírások) – 3

A bejáratnál az első két napon a bunkók álltak őrt, komoly felsőbbrendűségi tudattal és mínuszos intelligenciával. A fesztivál területén ugyanakkor találtunk jó pár udvarias, intelligens és még humorral is felszerelt őrt, sőt, merem azt mondani, hogy a többségük ilyen volt, így aztán tényleg nem lenne kár, ha a színvonalat erősen rongáló pár kopasztól, barátságtalan nőtől megszabadulnának.

Hangulat – 3

Hiányzott a hely, ahol a koncertek végeztével el lehetett volna tölteni az időt táncolással, hülye zenékre való ugrálással, iszogatással, beszélgetésekkel. Egyszer, mintha a kólásoknál elkezdett volna kialakulni valamiféle táncos mulatság, de hajnali 2 körül jöttek a tömegoszlató zenék, elvégre nekik akkor volt a záróra, addig szólt a megbízásuk.
A hangulatot befolyásolja még a tömeg is, ami a PAFE négy napját tekintve egyiken sem volt. Még kisebb méretű sem. Kevesen voltunk, ezt nyugodtan kijelenthetem.

Zenei felhozatal – 2,5

A felhozatal az, ami gyakorlatilag nem volt, de mint írtam, a PAFEt soha nem a zenei színvonala miatt szerettük. Most viszont, mikor elveszett az a hangulat, az a valami, ami miatt kedves volt szívünknek a fesztivál, most nagyon is feltűnt és ordító hiánnyá vált az igazán jó koncertek hiánya.

Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 2

A hangosítás nem múlta alul más fesztiválok átlagát, de a nagyszínpad és az Unicum pódium egymásra tolására nincsenek szavak, talán csak egy: amatőr.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Welcome to SZIN City! – Szegedi Ifjúsági Napok 2012 NAGYértékelő... Én már azt hittem, hogy engem nem lehet meglepni. Úgy tudtam, hogy Tokaj közelébe sem ér egy fesztiválhelyszín se (max Ozora). Abban a hitben voltam, hogy a nem specializálódó vidéki fesztiválok (értsd, nem egy zenei stílus köré csoportosul a fellépő...
2014 a fesztblogon Annyi, de annyi mindent mondtunk már 2014-ről. Most itt az ideje búcsút inteni ennek az évnek, megragadni egy üveg pezsgőt és belekezdni a buliba egészen 2015-ig. Ja nem, egyvalami még hátravan: hogy megnézzük, hogy sikerült ez az év a fesztblogon. M...
Sziget értékelő első rész + pár szubjektív toplista Számtalan cikket írtunk az idei Szigetről, gyakorlatilag minden nap eseményeit kiveséztük, így az értékelőmben előtt most nem kezdenék hegyibeszédbe arról, milyen szar volt Tudjukki fellépése, meg hogy miért nem jött az Arctic Monkeys, illetve köcsög...