Bácsit a népnek!

Török bácsit! Még sokáig!

Születésnapra mentünk, a 65-re.
Jubileumra mentünk, a 45-re.
Két alkalom, két este és Török Ádámék mindkétszer csurig megtöltötték a Bemrockpart színháztermét.

Rég voltam olyan koncerten, ahol ennyire rendben volt minden.

Mi vasárnapra fértünk be, a második napra, de a koncert amit kaptunk a legkevésbé sem volt ‘másod’ semmilyen értelemben.

Nem értettem, hogy ha ekkora az érdeklődés, ha adott ez a páros jubileum, akkor miért nem lehetett a koncerteket valami nagyobb helyen rendezni? Aztán hallottam, hogy a szándék meg volt rá, csak épp szponzor nem akadt. Tényleg nincs ebben a tehetségkutatókkal, sztárokkal, akarom mondani celebekkel tömött hazában egy nyamvadt szponzor, aki adna pénzt a _zenére_? A minőségre? Szégyen. De komolyan!

Még szerencse, hogy ott a Bem 6, ahol mind Ádámék, mind a közönségük otthon van. A buli matiné időpontra, 6-ra volt kiírva, de kellett is a korai kezdés, hisz csak 10-ig lehet játszani és a limitált időbe 3 formációnak kellett beleférnie, no meg a végén egy kis jammelésnek.

A legfiatalabb formáció, a Mini Corporation nyitotta az estét, és olyan Gőzhajót nyomtak el, hogy a lélegzet elállt.
Aztán jött az ős-Mini és Papp Gyuszi csodálatos irányítása mellett olyan variációkat nyomtak le Bartók Este a székelyeknél című művére, hogy majd’ összepisiltem magam. Na lett is állva tapsolós őrjöngés a végén.
Szerintem az ős-Mini volt minden idők legnagyszerűbb Minije, ezen lehet velem vitatkozni, de nem érdemes.

Az estét a legnagyobb sikereket elért formáció zárta, ekkor lépett színpadra Pinyó, Závodi és Németh Lojzi is. Ebből az etapból nem tudok kiemelni semmit, nagyszerű zenét produkáltak, messze meghaladták a manapság szokásos produkciókat, de számomra a katarzis elmaradt. Talán Závodi játéka nyomta el kicsit a többieket. Félreértés ne essék! Nagyszerűen játszott, de én több Török bácsira és Lojzira vártam volna.

Az estébe utolsó felvonásként belefért még egy kis örömzene is, hiányérzet senkiben nem maradhatott.

Szív, lélek és keresetlen őszinteség volt a zenében. Török Ádám manírok nélkül adta önmagát, és mondhatta, hogy őt csak a lé érdekli, de nem csak én tudtam, hogy ez nem így van. Pedig, egyébként akár érdekelhetné is. Mert a világ szerencsésebb részein, ahol megbecsülik a nagyszerű és egyedi (!) teljesítményt nyújtó művészeket nem lett volna gond a szponzorokkal. De a mi országunk nem ilyen. Ezért – is – szükség van olyan helyekre, mint a Bemrockpart.

A végére egy tanács: figyeld a honlapot, márciusban is lesz még Török bácsi. Ne hagyd ki!

Képeket itt találsz.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Török Ádám 65/45 A Gőzhajóval a világból ki lehetett kergetni. Komplett magánszámom volt a kifigurázására - ma simán elmenne egy közepesnél kicsit erősebb stand-up produkciónak -, szép sikerekkel adtam elő évekig.  Most meg Török Ádám koncertre megyek, önként, ráadá...