Zenés párterápia – MR2 Akusztik+: Kiscsillag a MüPában

Hála a hosszú hétvége okozta forgalmi apokalipszisnek, nem sokon múlott, hogy úgy emlékezzek meg erről a koncertről, mint az az este, amikor a dugóban ülve képzeltem el, milyen lehet az előadás tőlem alig egy kilométerre , a MüPában. Végül győzedelmeskedett újságírói lelkesedésem és az autót hátrahagyva, egy Usain Boltot megszégyenítő, Lágymányosi-hídon átsprintelés után még éppen elcsíptem, ahogy Lovi bá, Lecsó, Ábel és Rezső megjelenik a félhomályban a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán és belecsap a lecsóba (persze nem kell szó szerint érteni, senki sem bántotta a fontembert). Álljunk csak meg egy pillanatra? Miért is kell a húrok közé csapni egy csendesülős koncerten? Hajtás után válaszok mindenre!

Mielőtt elkezdjük boncolgatni a setlistet, a hangosítást vagy éppen Ózdi Rezső mindig kellőképpen feszülő ingét, kicsit érdemes elmerülni a koncert előzményeiben. (Persze nem abban, hogy majdnem lekéstem.) Sokkal inkább szerkesztőségünk hozzáállását Lovasi András immár egyáltalán nem hobby-zenekarként működő bandájához. Nos, az ambivalens kifejezés talán túlságosan is szofisztikált „kettőnk kapcsolatára”. Az oldal bejegyzéseiben Ti is olvashattátok, hogy az egyik koncertről úgy emlékezünk meg, hogy „ááá, Lovasi megint nem tudta hol van, minek ez az erőltetett, félrészeg bohóckodás, vissza a Kispált!”, máskor meg pont ez a leszarós, kivagyiság, ez a „40-es faszik nyomják a rock and rollt halál lazán”- attitűd, ami bejött nekünk. Nos, erre a problémára mi sem tudtunk még értelmes választ találni, a lényeg, hogy van, mikor működik a műsor, van, amikor meg baromi izzadtságszagú. Ezen negatív tapasztalatoktól azonban kutya kötelessége mindenkinek függetlenítenie magát egy ilyen rendhagyó Művészetek Palotája-beli koncert előtt, és csak a zenével foglalkozni. Én is így tettem, és láss csodát, baromi jól szórakoztam!

Legutóbb Lovasi és tsai koncerten a MüPában 2008. decemberében jártam, egy Kispál és a Borz csendesülős bulin. Akkor egy már szinte teljesen széthullott zenekar villantotta meg még hosszú percekre zsenialitását, hogy alig több, mint fél év múlva bedobja a törülközőt, letegye a lantot végleg. Most egy ereje teljében lévő, talán éppen a csúcson járó együttes igyekezett megmutatni, milyen az, amikor a szokásos környezetből kilépve, idegen közegben kell beleadnia apait-anyait. Ez az este gyakorlatilag arra a kérdésre kereste a választ, hogy tud-e még hova fejlődni a zenekar, tud-e még újabb arcokat mutatni. Mindenki megnyugodhat, tud.

Pedig ez nem egy tipikus csendesülős koncert volt, Lovasi végig elektromos gitárral a nyakában állt, voltak olyan pillanatai az estének, amikor olyan keményen szóltak a hangszerek, hogy a Varnus Xavéron szocializálódott teremőrök valószínűleg a szívükhöz kaptak, de még a kimért büfés néni is elejtette a bécsi perecet az előcsarnokban. Meglepő, vagy nem meglepő módon (ezt döntse el mindenki maga), azok a dalok működtek igazán, amelyeknél szinte teljesen eltávolodott a zenekar a dalok eredeti formájától, és gyakorlatilag új zenét írt a jól ismert szövegre. Ilyen volt az amúgy engem mindig is fárasztó A pénz miatt vagy például  a Feketemosó. Szintén üdítően hatott az Őrkutya koszos bluesos sikálása a nemzet hangversenytermében.

Legkiemelkedőbb pillanatok mégsem ezekhez a dalokhoz kötődnek, hanem azokhoz a tételekhez, melyekben feltűnt az est vendége, Pásztor Anna (Anna and the Barbies). Az ő meghívása telitalálat volt, mind a Ha én lennék, mind pedig az Örökre valami olyan hihetetlen változáson ment át az ő belépésével, hogy azok azonnal lemezre rögzítésért kiáltottak. Egy tavalyi, Akváriumos koncert előtt Lecsó mesélt nekünk arról, hogy legelején felmerült bennük, hogy egy női énekessel indulnak neki a zenekarosdinak. Pásztor Anna tegnapi produkciója 100 százalékosan igazolja ennek az ötletnek a létjogosultságát.

Szintén az este fénypontját jelentették a dalok között felolvasott monológok, melyekből egy szerelmi négyszög rajzolódott ki. Ezek a kis szösszenetek egy kis színházi milliót csempésztek a műsorba, ezzel is jelezve, hogy nem egy egyszerű koncertről van szó. Zseniálisan megírt szövegek ezek, egy pillanatig sem untatták a közönséget, sőt, biztos vagyok benne, hogy jó páran lesütötték a szemüket a félhomályban, mikor magukra ismertek egy-egy, érzelmeivel és észérveivel harcoló szereplőben.

Egyedül a koncert befejezése sikerült kicsit faramucira, a két ráadásdal sokkal inkább ment volna el úgymond töltelék számnak, mint az est lezárásának (Elegáns tűnődés, Az az idő). Mikor már azt hittük, hogy vége a műsornak, visszajött az egész banda, műhajban és party szemüvegben és elbohóckodták a Kit simogasson? című, amúgy sem túl jól sikerült dalt. Ez nekem eléggé „csizma az asztalon”  effektus volt, de legalább láthattam Ózdi Rezsót rózsaszín parókával és hozzá illő party-szemcsiben.

A ruhatárba menet próbáltam megbeszélni magammal, hogy akkor most szeretem-e a Kiscsillagot vagy sem? A helyzet az, hogy nem lettem okosabb: tegnap este mondjuk imádtam, de van, amikor egyszerűen a képébe vágnék egy mosogatórongyot. Álljunk csak meg! Nem erről szól egy igazi, szenvedélyes kapcsolat?

Setlist:

Tudtam, hogy jönni fogsz
Menetszél
Tűkön táncol
Sózsák
Itt valahol
Fecskés
A pénz miatt
Légyszíves
Ülnek a kiscsajok
Gyors autóval
Ha én lennék
Márti dala (Anna and the Barbies)
Őrkutya
Feketemosó
Hú de sötét
Nehézbörtönsúlyzó
Szomszéd
Vackolj belém (Kispál és a borz)
Kockacukor
Örökre
Sirály
Nagy, nehéz
Igazságos
Van-e szándék
RÁADÁS 1#
Elegáns tűnődés
Az az idő
RÁADÁS 2#
Kit simogasson?

(Az MTVA rögzítette az egész fellépést, amit majd leadnak a királyin főműsor-időben, szóval tessék serényen lapozgatni az RTV részletest, aki tegnap lemaradt, a televízió előtt pótolhat valamikor!)

Fotók: Kiscsillag Facebook oldal; készítette őket: Szvacsek Attila

MR2 Akusztik+ további koncertek:

november 4.:  Péterfy Bory &  Love Band

november 14.: PASO

december 2.: Magna Cum Laude

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Kowalskyék a Müpában Pár héttel ezelőtt találkozhattatok Kowáékkal a Fesztblog hasábjain, akkor a páratlanul jól sikerült Illegál Fesztivál, illetve új, duplalemezük kapcsán szóltunk rólunk részletesen. A mostani sem kevésbé különleges alkalom, ugyanis a Kowalsky meg a V...
Idáig tudom a történetet – beszámoló a Kiscsillag akusztikus k... - Tegye fel a kezét akinek van szeretője! - tudakolta a front embör a második szám után. Hosszú kínos csend. Nem tolongtak a jelentkezők. Nem szoktak. A kérdés apropója, hogy ez nem egy átlagos akusztik előadás volt, hanem volt egy sztorija, a számok...
A tavasz 11 pillanata – a legizgalmasabb koncertek 2014 első f... Valószínűleg már mindenki észrevette, de aki esetleg még a szilveszteri gina-tonic hatása alatt van, annak jeleznénk: már 2014 van! Így itt az ideje felmérni, mit tartogat számunkra az új esztendő. Sajnos pénzenergiát nem tudunk küldeni, és azt sem t...