Ismételten egy tematikus cikksorozattal örvendeztetjük meg a Fesztblog olvasóit! Nyakunkba vesszük a várost, és belesünk minden koncertterembe és szórakozóhelyre, ahova szívesen járnak a fiatalok (és az idősebbek is). „Mi ebben a nagy szám, mi is ezt csináljuk minden péntek este?” – gondolhatja a Kedves Olvasó. Nos, az, hogy mi mindezt nappal tesszük és igyekszünk bejutni olyan helyekre, ahova földi halandó csak ritkán jut. Backstage, öltözők, raktárak, gépházak, irodák, hangosító pultok és minden, amiről a jobb napokon mi is csak fantáziálunk. Sorozatunk első részében kedvenc budapesti koncerthelyszínünket, az A38 hajót kaptuk lencsevégre!
Egy kellemes, őszi délutánon látogattuk meg a jó öreg Artemovszk kapitányt, ahol legutóbb tavaly áprilisban jártunk „hivatalosan” a Kiscsillag koncertjén. Most nem a zene miatt érkeztünk, hanem, hogy fotóriportot készítsünk a hajó eldugott zegzugairólés belessünk a kulisszák mögé. Nos, első körben tisztázzuk az egész látogatásunk legfontosabb tanulságát: ez a hajó nem kis hajó! Üresen, kivilágítva a koncertterem bizony nem tűnik nagyobbnak, mint egy általános iskolai tornaterem, viszont ezen kívül akár órákig el lehetne barangolni az A38 kisebb-nagyobb helységeinek, gépházainak és folyosóinak útvesztőjében (persze, ha nem lenne mindenhol kint az Idegeneknek belépni tilos! – felirat). Az egész helynek valami eszeveszettül cool feelinget ad, hogy egy hajón lett kialakítva. Elég csak benéznünk a backstage-be és elkezd folyni a nyálunk a szánk pedig tátva marad hosszú percekre. Aki nem születik rocksztárnak vagy pofátlan újságírónak, az se keseredjen el: a hajó teraszára kiülve is olyan kilátás tárul elénk, amely tökéletes lehet világmegváltó gondolatok megidézésére ugyanúgy, mint egy romantikus édes kettes tökéletesítésére.
Ottjártunkor segítségünkre volt Kozlov Sándor, az A38 programszervezője és sajtósa, így miután kibámészkodtuk magunkat, feltettük azokat a kérdéseket, melyek a hosszú évek sok-sok koncertje során megfogalmazódott bennünk. Először a hajó történetére terelődött a szó, és bizony igen sok érdekességet tudtunk meg.
2003. április 30-án nyitotta meg kapuit az A38 állóhajó, mint multifunkcionális koncerthelyszín. (Bizony, jövőre lesz a tízedik szülinap!) Eredetileg egy 1968-ban épült járműről van szó, mely téglaszállító hajóként üzemelt a Szovjetunióban. 2010. novemberében új elemmel egészült ki a hely: az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében készült el az a dereglye (építészeti jellegét tekintve ugyanis ez a pontos megnevezése a második helyszínnek), melyben az elmúlt két évben rendezvényeket, kiállításokat, filmvetítéseket tartottak (például a tavalyi Titanic Filmfesztivál zenei szekcióját is itt mutatták be). Nyáron étteraszként is üzemel, illetve az irodák nagy része is átkerült ide. Ez az elem természetesen nem egy már meglévő roncsból lett kialakítva, hanem kifejezetten erre a célra épült.
Maga a koncertterem (ami véleményem szerint még mindig a legjobban szóló helyszín, széles e hazában) 650 fő befogadására alkalmas. A színpad elemei közül ki lehet emelni néhányat, ezzel növelve a tánctér méretét, és ezzel a fogadható vendégek számát, de erre élő koncertek esetében ritkán került sor, mert –ahogy Sanyi hangsúlyozta- szeretnék meghagyni a nagyszínpad feelingjét.
Következő kérdésünk arra irányult, hogy hány főt foglalkoztat az A38 hajó, a válasz pedig egy egészen meglepő szám lett: az állandó munkatársak (sajtósok, pénzügyisek, programszervezők, marketingesek, stb.) mellett a nem állandó jellegű alkalmazottakat (biztonsági őrök, pultosok, ruhatárosok, takarítók, stb.) is számolva nagyjából 100 ember dolgozik itt.
Ezután áttértünk a koncertszervezés kulisszatitkaira. Elsőként az érdekelt, hogy ezek a feladatok hogyan oszlanak meg házon belül (ugyanis a programok másik részét külső cégek szokták tető alá hozni). Így az A38 részéről Bende Zsuzsanna a vezető programszervező, vele dolgozik riportalanyunk, Kozlov Sándor (ő leginkább a jazz és kísérleti rockzenei programokért felel) és Soós Balázs (metál és rock and roll az ő „szakterülete”). Programlebonyolítóként még Turza Tamás (elektronikus zene) és Nagy Adrienn vesz részt ebben a munkában. (A hajó egész stábjával itt lehet ismerkedni). Itt előjött belőlem a gyermek és feltettem azt a kérdést, amelyet már oly régóta szeretnék feltenni bárkinek, aki koncertszervezéssel foglalkozik: mely volt a legőrültebb kérés fellépőtől, amivel találkoztak az elmúlt 9 év során? (Ugyebár a zenekarok az ún. riderben a technikai igényeiken kívül igényelhetnek ételt, italt, stb. a szervezőségtől). Sanyi egy emlékezetes kérést elevenített fel, amikor is egy előadó egy pár fekete zoknit kért a fellépés utánra, és mint kiderült, mindenhol máshol is ez volt az igénye, így minden napra megvolt mit húzzon a lábára, míg elért a következő helyszínre. Ezen kívül kiemelte, hogy a külföldi előadók esetében főleg a különleges italok és élelmiszerek beszerzése szokott néha bonyolult lenni, de azért hozzátette: hozzájuk nem stadionokat megtöltő zenekarok járnak, így ritkán találkoznak teljesíthetetlen vagy nagyon extrém riderekkel.
Beszélgetésünk végén mindenképp szerettünk volna kitérni az A38 büszkeségére, a tavalyi Lonely Planet szavazásra, melynek keretében a világ legjobb klubjának választották meg a hajót. Itt főleg arra voltam kíváncsi, mennyit dobott például a látogatottságon a győzelem. Mint Sanyi elmondta, nehéz ezt számszerűsíteni, de egy biztos: idén a legjobb nyári szezonjukat zárták, és egyre több külföldi látogat ide, köszönhetően annak, hogy mára gyakorlatilag a Budapestről szóló útikönyvek kihagyhatatlan programpontja lett az A38. Ott töltött másfél óránk alatt számunkra is egyértelmű lett: nem véletlenül kedvelik ezt a helyet a budapesti fiatalok szintúgy, mint a turisták, vagy éppen a fellépő zenekarok: fővárosunk egyik legjobb helyéről van szó!
Fotóriportunk további képeit a Facebook-on megtaláljátok!
Köszönjük szépen az A38-nak a lehetőséget és Kozlov Sándornak a segítséget! Hamarosan jövünk a következő riporttal és a hozzá kapcsolódó játékkal! Addig is tudjátok: Fesztblog at Facebook, Twitter, Instagram.
Fotó: boci29
Szöveg: Csingász