Bő egy hónap múlva hazánkba látogat egy olyan angol zenekar, mely nem 25 évvel ezelőtt volt a csúcson, akik nem az új évezred dubstep hullámát meglovagolva igyekeznek elkápráztatni a kelet-európai fiatalságot és akik nem 45 perc késéssel adnak alig félórás playback koncerteket falunapokon. Magyarán egy olyan bandáról van szó, akiknek van aktualitása, amellett, hogy nevük hallatán felkapja mindenki a fejét, aki a 2000-es évek környékén hallgatott zenét, nézett MTV-t. Igen, a Keane-ről van szó.
Ritkább vendég mifelénk az ilyen paraméterekkel rendelkező fellépő, mint Ozorán az alkohol-mérgezés. 3-4 éve meg-megszerveztek hasonló koncerteket a naiv ügynökségek, hogy aztán annak és rendje módja szerint elbukjanak. Elég csak a budapesti Smashing Pumpkins, Kaiser Chiefs vagy éppen Kasabian koncertre gondolni (kakukktojás utóbbi, melyet teljesen véletlenül nem mondtak le „betegség” miatt egy hónappal a koncert előtt). Nekünk a Fesztblognál amúgy is rákfenénk a Sportaréna nevetséges könnyűzenei kínálata (persze nem ők intézik a koncerteket), éppen ezért szökik könnybe a szemünk, mikor egy-egy aktuálisabb előadó eltéved kishazánkba a fesztiválokon kívül, ha nem is feltétlenül az Arénát tölti meg. Ilyen jóllakott óvodás-arckifejezésre ösztönző rendezvény volt a tavalyi dEUS buli az A38-on, a Horrors vizitje a Dürer-kertben vagy éppen ilyen lesz a novemberi Muse koncert, ami, mint már párszor említettük – és még fogjuk is- kötelező!!!
Tehát egy szó, mint száz, a Keane fellépésével is csak abban tudunk reménykedni, hogy rajtunk kívül még pár ezren osztoznak lelkesedésünkben, és ott lesznek október 30-án a Petőfi Csarnokban. Annak pedig, aki sohasem hallott az angol négyesről, annak igyekszünk bemutatni röviden!
A Keane zenekar az ezredforduló környékén tűnt fel, Everybody’s Changing és This Is The Last Time című slágerüket rommá játszották a rádiók és a zenetévék. Talán az volt az újdonság a srácok zenéjében, hogy teljesen nélkülözte a gitárokat. 2004-es debüt albumuk, a Hopes and Fears egy talicskányi díjat besöpört, így hamar előjött a kérdés, mely minden villámrajtot vevő zenekar második albuma előtt felmerült: hova tovább? Nos, jött a második korong, Under the Iron Sea címmel, rajta néhány slágerrel (Crystal Ball, Is It Any Wonder?), viszont ez az anyag nem volt olyan magával ragadó, mint elődje. Erre mondják, hogy elmúlt az újdonság varázsa, nemde? Azért kifejezetten rossz lemeznek semmiképp se gondoljuk, e sorok írója kifejezetten jó viszont ápolt a koronggal megjelenése idején.
Harmadik albumát már egy új taggal, a basszeros Jesse Quinnel kiegészülve vette fel a zenekar 2008-ban. Az új fiú érkezésével nyilván megváltozott a Keane hangzása, de még mindig 3 ütem után fel lehet ismerni zenéjük jellegzetes jegyeit. Erről lemezről a címadó dal (Perfect Symmetry) mindenképp ismerős lehet a magyar hallgatóság számára, az MR2 igen sokat pörgette akkoriban.
Egyelőre úgy tűnhet, hogy a banda mindenféle zökkenő nélkül vészelte át az elmúlt 8 évet, de ez közel sincs így. A frontember Tom Chaplinnek igen komoly drogproblémái alakultak ki a Hopes and Fears utáni turnén, amelyből a hírek szerint teljesen csak mostanában sikerült kimásznia. A tiszta fejjel való hozzáállás tökéletesen tetten érhető a Keane legújabb, idén megjelent Strangeland című albumán. Úgy is mondhatjuk, hogy 4 év szünet után a srácok megrázták magukat, és ismét teljes sebességre kapcsoltak. Nos, szerencsénkre Budapestet is útba ejtik, így nincs más dolgunk, mint október 30-án kabátunk leadása, és sörünk vételezése után csatlakozzunk hozzájuk a PeCsa koncerttermében!
Keane (UK)
2012. október 30. 20:00
Petőfi Csarnok
Jegyár: 11.990 HUF
További információk a Live Nation oldalán!