Welcome to SZIN City! – Szegedi Ifjúsági Napok 2012 NAGYértékelő

Én már azt hittem, hogy engem nem lehet meglepni. Úgy tudtam, hogy Tokaj közelébe sem ér egy fesztiválhelyszín se (max Ozora). Abban a hitben voltam, hogy a nem specializálódó vidéki fesztiválok (értsd, nem egy zenei stílus köré csoportosul a fellépők nagy része) arra jók, hogy a helyiek és a környékben élők meghallgathassák az Autó egy szerpentinent és a Punnany Massif Élvezd című slágerét élőben is. Erre jött ez a SZIN, és megvett kilóra, nagyon durván.

Alig pár nappal a kezdés előtt találtuk ki boci29 kollégával, hogy mégiscsak soká lesz a jövő évi első fesztivál és a Fridge-ig és még igen sokat kell aludni, így lezúznánk Szegedre. Talán az idei nyár legjobb döntése volt amellett, hogy tartottunk egy majd 2 hetes tisztítókúrát mikor már májunk nehezen birkózott meg a vizsgaidőszak óta elfogyasztott alkoholmennyiséggel.

Arra is remek volt ez a 3 nap, hogy eszembe juttassa Szeged milyen király hely is (csak Budapest és Pécs előzi meg nálam a sorban). Nagyon szépen meg van csinálva a belváros, maga a fesztivál kellőképp el van különítve a lakókörzetektől, 1050 forintért olyan pizzát toltunk egy korsó barna-sörrel a belvárosban, hogy még mindig az ujjunkat nyalogatjuk. Az emberek jó fejek, nincsenek őrült távolságok, a vasútállomáson ott van 20 perc séta után az ember.

Bent a fesztiválon le volt kerítve egy strandrész, ahol másnaposan beleájulhatott az ember a Tiszába, vagy simán kifeküdhetett a homokba szunyálni és tervezni az esti programját. Kellőképpen képviseltette magát minden zenei stílus, volt rock-diszkó a Jégerben, mocsokteknó az Axe Arénában, az idősebbek retro discóra tekerhettek kifulladásig, a JATE sátorban természetesen a fiatalok bulizhattak leginkább kedvenc zenekarjaik zenéjére, míg a nagyobb színpadokon pár olyan külföldi fellépő is tiszteletét tette, akik nem a slágerlisták éléről estek le, viszont baromi jó hangulatot tudtak teremteni pillanatok alatt.

Az árak teljesen rendben voltak, elég ha csak annyit mondok, hogy egy főtt kukoricát már rágcsálhattunk 150 forintért, egy lángost 400-ért és egy hideg nagyfröccsöt fincsi Irsaiból 300 pénzért. A sört azért kicsit drágáért adták (persze Heineken volt), de így legalább hamar eldőlt, hogy ez borozós fesztivál lesz.

A vészesen kihalt Gödör Kempingből estünk át ide, és óriási megkönnyebbülést és hangulatjavulást hozott, hogy itt volt bőven ember! Arról nem is beszélve, hogy itt láttuk a legcsinosabb lányokat egész fesztivállat pályafutásunk alatt. Nagyon nem volt lopós sztori (talán az Indexen írtak valamit) és tudtunkkal semmi különleges esemény nem borzolta a kedélyeket.

Mint már említettem, a zenei felhozatal teljesen rendben volt, sőt, néhány igazán felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk a Parov Stelar Band, Lou Bega, az Ocho Macho, a Fish! vagy éppen a Pál Utcai Fiúk jóvoltából. Beszámolónkat a koncertekről ITT találjátok!

Szóval baromi jól éreztük magunkat, és ahogy láttuk, nem csak mi, hanem minden egyes ember, aki átlépte a kaput. Azonban van pár negatívum, amiket meg kell említenem, egyrészről, mert nehogy már kritikus létemre ne húzzam valamire a szám, másrészről pedig a jövő fesztiválszervezőinek szolgálnék intő példával.

Először is, a FesztiválKártya most nálam végérvényesen elbukott. Az nagyon jól látszott, hogy a SZIN szervezői okos módon tanultak az előző fesztiválok hibáiból, így nem húztak le pénzzel minden feltöltésnél, a rePohár betétdíját a kártyánkra töltötték és nem kápét nyomtak a kezünkbe. (Apropó rePohár, szintén egy óriási állatság, de ezt majd máskor kifejtem. Szerencsére itt alternatívaként volt jelen, a fröccsöt eldobható pohárban adták.) Viszont az, hogy utolsó este hajnali 3-kor minden egyes bódénál (volt kb. 6 a területen) egy ablak üzemeljen, és itt konkréten 50 méteres sor álljon, azt egyszerűen nem engedheti meg magának egy szervező sem. Arról, hogy a kártyát ugyanolyan könnyen el lehet hagyni, mint a pénzt, nem is beszélve.

A másik probléma az embertelen por volt (a hőség mellett természetesen). A Nagyszínpad előtt már idén nem az első helyen spóroltak a járólapokon, és konkrétan meg lehetett fulladni. Ímmel-ámmal locsolták az utakat, de abból ítélve, ami reggelente előmászott az orrunkból, a megáradt Tisza sem lett volna elég arra, hogy lekösse ezt a homokos port.

Harmadik és egyben utolsó kritikám a SZIN-el kapcsolatban, -amelyről nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezen apróságokon kívül egy halál profin megszervezett, kifogástalan nyárzáró őrület volt- a biztonsági emberek öööö… Hogy is mondjam? Szellemi szintje? Modora? A lényeg az, hogy én általában jól kijövök a szekusokkal, de itt a Tigers Security embereinek kettő beléptetésünk során kétszer sikerült olyan bicskanyitogató módon (ami ugye nem lehetséges, mert nem lehet bevinni kést, ahogy dezodort sem, de azt azért bent osztogatnak promóciós célokból) viselkedniük, hogy még a belépés előtt elment a kedvünk az egész bulizástól, legalább 5 egész percre. Egy szó, mint száz: kopasz és nem kopasz barátaim: egy kis kultúra és jó modor, és higgyétek el, sokkal szebb lesz a világ!


Ő meg egy Isten!

Értékeljük hát az idei nyár legkirályabb fesztiválját! (Hoppá, csak nem megvan versenyünk győztese?)

Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 5

Gyönyörű helyszín, hűs Tisza, festői város, fincsi halászlé. A helyszínt adó kemping is ötcsillagos, vizesblokkok nagyon rendben. Csak kár, hogy a medencékben nem lehet fürdeni, mert áll benne az algás, poshadt víz.

Kaja, pia – 4

Fröccs nagyon jó volt, kajálni csak utolsó éjjel mentünk el, akkor is tudományos céllal: múlt heti Hogyan spórolj fesztiválokon? című cikkünk apropóján kellően oldott hangulatban elkezdtünk az éttermek utcáját végigjárni, azzal az elhatározással, hogy kialkudunk valami remek kaját töredék pénzért. Célunk az volt, hogy valamilyen ételből 2 adagot szerváljunk egy adag áránál kevesebbért. Sajnos még utolsó éjjel 3-kor sem voltak valami nyitottak az eladók az üzletre, amit nem igazán értettem. Végül 780 forintért sikerült szerezni egy adag sültkrumplit meg két kis szelet rántott csirkemellet. Ezt is úgy a tízedik helyen, mikor már meguntuk az alkudozást. De ez csak egy kísérlet volt, amúgy tényleg nem lehet panasz a felhozatalra.

Árfekvés (belépő, belső árak) – 4

A benti árak teljesen rendben voltak, ahogy fentebb olvasható, viszont a belépők árát én egy kicsit sokalltam, de ez idén általános tendencia. Tudom, válság, stb.

Környék népe (barátságosság) – 5

Mi csak jó arcokkal találkoztunk!

Biztonság (személyzet, előírások) – 1

Nos, mint a mellékelt ábra mutatja, a furkóság nem kifizetődő…

Hangulat – 5

A nyár utolsó fesztiválja? Mindenki elitta már a vagyonát és a máját? Ideje készülni a tanévre? Hőségriadó? Hagyjál már…

Zenei felhozatal  – 5

Magyarok közül mindenki itt volt, aki számít. A nemzetközi fellépők pedig a Parov Stelar Band és Lou Bega vezetésével kiütéssel nyertek. Kosheenról, Yellowcardról nem tudok nyilatkozni, az ATB kellőképp parasztvakítós hülyeség volt.

Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 4

Pont elég színpad, változatos helyszínek, a hangosítás néhány helyen azért lehetett volna picit jobb.

A lényeg Kedves Híveim pedig könnyen összefoglalható: jövőre biztos, hogy elsőként írjuk be naptárunkba a SZIN-t!

Facebookon tessék minket szeretni!