FesztiVár

Míg a szerkesztőség egyik része a SZIN-en héderel, sütteti hasát a nappal, issza a söröket és bámulja a csajokat, addig én, fáradtságot nem ismerve, járom a várost, fesztiválra, koncertre vadászva. Pénteken a Unique Fesztiválon tettem tiszteletem, a hajtás után elmesélem mit láttam.

Naná. hogy a “nyugdíjas” napra mentem! Egyrészről azért, mert a másik két napra már más programom volt, másrészt pedig azért, mert a Scooter helyett engem sokkal jobban érdekel Bonnie Tyler, hogy Paul Van Dyk  és Rick Astley párosát már ne is említsem. Egyébként is előbbieket az utóbbi években többször is üdvözölhettük hazánk különböző pontjain.

Gyakorlatilag nyitásra mentem, és az első órákban kicsit aggódtam a látogatói létszám alakulása után. Speciel engem egyáltalán nem zavar, ha nem kell megküzdenem a helyemért a tömegben, de azért van a fesztiváloknál egy minimális létszám, ami alatt inkább fura, mint élvezhető az egész. Olyan 8 körül duzzadt fel annyira a látogatói létszám, hogy a feszélyezettség érzése elmúlt. A ritkás két órát én azzal töltöttem, hogy megpróbáltam elintézni, hogy a színpadok előtt fotózhassak.
Nem sikerült. Az, hogy ez az MTI fotósának sem sikerült csak kevéssé vigasztalt. A szervezők egyszerűen elfelejtkeztek a sajtó passokról. Első fesztiválokon előfordul az ilyesmi, de jövőre majd ez is meglesz.

Az Üzletembers produkciójáról nincs mit mondani, szerintem ők unták a legjobban az egészet.
A Piramis …  …. de itt álljunk meg egy szóra! Mi az, hogy Piramis Som és Révész nélkül?!? Elég egy énekes, akinek a hangszíne hasonlít és már mehet is a buli?!? Tessék mondani, hogy van ez? Arról már nem is beszélve, hogy a megfelelő hangszín az egyéniséget egyáltalán nem pótolja.

Bonnie Tyler-ről viszont egyetlen rossz szavam sincs! Sőt, kifejezetten jó szavaim vannak róla: nagyszerű koncertet adott. Nem is értem, hogy miért ő volt a kisebbik színpadon, míg a nagyobbikon az unottan kezdő Neoton dalolt.
Bonnie hangja semmit nem vesztett rekedtségéből az évek során, ő maga pedig mértékkel öregedett csak. A múló évek viszont elkövették vele azt a – nem túl kíméletes – tréfát, hogy mára tökéletes Lucy hasonmás lett. Aki még nem élt, mikor a Dallas azon epizódjait vetítették, melyekben Lucy fellelhető, az a neten tájékozódhat.

Bonnie-val egyidőben Neoton volt az Oros zlános udvarban. Nehezen indult a koncert, félő volt, hogy unalomba – és kalocsai mintába – fullad az egész. De mire Bonnie-ról visszatértem Éváék összeszedték magukat és épp a ráadásnál tartottak. A koncert csendesebb volt a szokásosnál, és még így is csoda, hogy sikerült hallgatható hangosítást összehozni az udvarban.
A következő számot pedig küldöm magamnak, mint az egyetlen Neoton számot, amiért feltétel nélkül rajongok:

Kim Wilde fellépése is haloványabbra sikeredett, mint Bonnie-é, még akkor is, ha láthatóan ő is mindent beleadott.

Éjfélkor jött az este fő fellépője, a Tintin figurát tökéletesen hozó Rick Astley. Sajnos nem tudtam végighallgatni az egész produkciót – átkozott munka! -, de amit hallottam belőle az nagyon tetszett. Bár a pasi hangja szinte elvarázsolt – hogy mennyire nem illik az a hang a kisfiús megjelenéséhez! -, de ami a színpad előtt tartott az a humora volt. Imádtam! Cinkelte Katy Perry-t, az ummca-ummca és a tucc-tucc zenét, megtudtuk, hogy utál repülni, ezért baromi sokat vezetett, míg elért hozzánk. Követelt sört, sokat, és közölte, hogy a tánc a fiataloknak való, az öregek mind idétlenül táncolnak, ezért ő csak sétálgat a színpadon. A beszédek közt természetesen énekelt is, mégpedig egyáltalán nem rosszul. Rólam pedig kiderült, hogy egész sok számát ismerem. Hiába no, ami az ember fülébe fiatalságában bemászik, az ott is marad.
Többször cinkeltem Ákos férfi közönségét a rajongásuk miatt. Nos, ezennel kérek elnézést mindegyikőjüktől! Egy Ákos rajongó sem ér fel a mellettem ‘I love you Rick!’ mondatot többször kiabáló férfival. Bármelyik Ákos pólós elbújhat a barátnőjét csendesen ringató, a számok szövegeit átszellemülten éneklő két méter magas, kigyúrt, kopasz mellett. De a vicc az, hogy Rick a szövegével engem is megvett, szinte rajongói állapotba hozott.

Egy szó, mint száz, sajnáltam, hogy hajnali 1 után nem sokkal el kellett indulnom. Ha pedig jövőre is lesz Unique fesztivál, akkor csak egy kívánságom lenne: a nosztalgia nap és az A.B.C. diszkó – megvannak a betűk? Arató, B.Tóth, Cintula – pénteken legyen. Mert szeretnék ottmaradni és táncolni az agyonjátszott, nyálas, ezer éves slágerekre.

(nem túl jó) Képek a FB oldalunkon. Szeresd őket!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

ajándék évek ebbe a verembe, ha egyszer beleesett az ember, akkor már benne is marad örökre. mert a Piramis, Révész hangja iránti rajongás múlhatatlan. aki pedig Piramis rajongó, az minden koncerten megjelenik, ahol azt ígérik neki, hogy újra megkapja azt a hango...
esküszöm, jó volt pedig fel voltam készülve az ellenkezőjére, lélekben készültem a fanyalgó kritikára, a finom lehúzásra. aztán úgy a harmadik szám után eldobtam a finomságot, az ötödik után felejtettem a fanyalgást, a hatodiknál a lehúzás már eszembe sem jutott, így ...
kóbor angyal közeledve az aréna felé enyhe rémülettel szemléltem a gyülekezők életkorát, majd beletörődve vettem tudomásul, hogy én is közéjük tartozom. belül tűnt fel igazán a fiatalok hiánya, elvétve akadt egy-egy, általában szülőkkel, mint az én nagyobbikom is...