Már olvashattatok sok-sok beszámolót, ajánlót, hírt és miegymást az idei Hegyalja Fesztiválról, viszont én a magam részéről egy nagyértékelővel még adós vagyok. Eltelt megfelelő idő ahhoz, hogy viszonylag tiszta fejjel (és testtel) tudjak visszagondolni erre a fantasztikus 4 napra, viszont még nem kerültünk olyan messze időben, hogy bizonyos részletek elvesszenek a felejtés hullámaiban. Jöjjön hát az idei ’Hegy értékelése, pluszokkal és mínuszokkal, zenékkel, kajákkal, csajokkal!
Amint megpillantottuk a Tokaj táblát, egyből jóleső melegség töltötte el a szívünket: hazaérkeztünk. Sajnos viszont a fesztivál helyszíne idén sem került közelebb Budapesthez, így, az, hogy lejussunk a festői szépségű Tisza-partra, bizony (kitérőkkel együtt persze) majd 5 órás autókázásunkba került. Ahogy a távolság, úgy nagyjából semmi sem változott évek óta: ugyanott van a kolesz, ahol mindig megszállunk, ugyanúgy csövelnek punkok végig az út mellett (és leginkább a Penny Market előtt), ugyanott voltak nagyjából a fesztivál területén a színpadok is. A hídon átjutni még mindig sokkal fárasztóbb, mint ahogy az ember ránézésre gondolná, a kamionosok még mindig előszeretettel fekszenek rá a dudára a legindokoltabb pillanatokban, és még mindig minden kocsmából Tankcsapda szól, hála a zenegép nevű világbajnok találmánynak. Szokás mondani, hogy a változás jó és elkerülhetetlen, de engem valahogy sohasem zavart, ha a jól bevált dolgok alapjaiban megmaradnak olyannak, amilyennek szeretjük őket, és csak apróbb változások következnek be. Idén voltak apróbb változtatások a szervezők részéről, ezek némelyike elég gyatrán sült el, így meg is emlékezhetünk a negatívumokról!
Negatívum 1.: Hegy Kártya
Hallgatva az új idők szavára, az idei évtől a Hegyalján is megszűnt a készpénzes fizetés, és csak fesztiválkártyával lehetett fizetni. Ezt a technológiát nagyon megdicsértem a Volton, viszont úgy tűnik, hogy a Hegyalja első nekifutásra nem tudta elkerülni a gyerekbetegségeket (tavaly is volt kártya, de akkor még elfogadtak készpénzt is). Első nap a feltöltő pontok előtt elég nagy sor állt egész éjjel, ennek tetejébe bizonyos helyeken egész egyszerűen elfogyott a papír a képből, így hosszú időre kénytelenek voltak bezárni. Állítólag valami olyan affér is volt, aminek köszönhetően fél órán keresztül nem működött a rendszer, tehát ergo nem lehetett venni semmit a fesztivál területén belül. Végül pedig a legfelháborítóbb: minden feltöltéskor 100 forintot felszámítottak kényelmi díjként (asszem ez volt a neve), ergo lehúztak egy százassal. Még sehol sem láttam, hogy ilyenért felszámítottak volna külön díjat, ami már csak azért is ciki, mert a betétdíjas REpohárért visszaváltáskor kápét adtak. Így könnyen előfordulhatott, hogy utolsó estéden az addig őrzött (vagy mondjuk földön talált) 200-ot érő poharaidból nem tudtál venni magadnak egy utolsó sört, mert az értük kapott 400 forintodból a kártyafeltöltéskor hirtelen 300 lett. Kissé elvont lehet a példa, de így elveszik a lényege a kártyának: nem egyenrangú a kápéval, hanem kényelmi szolgáltatássá válik, ezesetben pedig maradnia kéne opcionálisan választhatónak.
Negatívum 2.: Kevés ember
Hiába nyilatkozta Bukovinszky Béla főszervező az Indexnek, hogy idén sajnos nem sikerült megdönteni a tavalyi 85 ezres látogatottsági rekordot, nekem (nekünk) úgy tűnt, hogy idén drasztikusan kevesebben jöttek el a Hegyaljára. Ez nyilván egyrészt abból fakad, hogy az embereknek nincs pénze, illetve az idei lineup sem tartalmazott nagy tömegeket megmozgató előadókat, de azért egy Stereo MC’s koncert előtt –amely a feszt utolsó nagyszínpadi programja- jó 20-an lézengenek, az nagyon kellemetlen. Az nagyjából igaz volt minden koncertre, hogy pillanatok alatt az első sorba be lehetett jutni, anélkül, hogy bárkihez is hozzáértünk volna. Kint Tokajban így is tömve volt minden hely nagyjából 0-24, de bent tényleg voltak arcpirítóan érdektelen produkciók. Ezzel sok mindent nem lehet tenni, én is csak annyit mondanék: emberek, jövőre tessék lejönni a Hegyaljára, mert tényleg megér minden befektetett forintot és levezetett kilométert.
Negatívum 3.: Borfalu/ Furmint klub = sivárság
Tavaly még a borfaluban volt egy kis sátor, itt volt Lévai Balázs beszélgetős műsora napközben, este pedig kisebb zenekarok játszottak, míg a szokásos boros bódékból szórhatták pénzüket a kifinomult borivók. Az idei évre a sátor eltűnt, így gyakorlatilag a Furmint klubnak elnevezett helyszín egy rét volt, mellette nagyjából 3 bódé, kettőből bort adtak (mindenféle cégér és hasonló információ nélkül) és egy sajtos pult. Mivel ez az egyetlen perifériája a Hegyaljának, melyet gyakorlatilag egy baromi nagy réten rendeznek be minden évben, sokkal jobban be kellett volna vonni a vérkeringésbe. Így teljesen halott volt a helyszín, hiába lépett fel itt például Axl Rose alsónadrágban.
E 3 dolog volt, ami kifejezetten nem tetszett nekem az idei Hegyalján. A pozitívumok szerencsére túlerőben voltak, így összességében mondhatjuk, hogy remekül éreztem magam az idei bulin is, bár azért még 1-2 érdekesebb előadót vártam volna a Nagyszínpadra, és néhány fiatal, de már ismertebb magyar zenekart is ( Esti Kornél pl.) szívesen meghallgattunk volna, vagy olyanokat, amelyek egyszerűen színesítik a metálorientált zenei palettát (pl.: Pluto, Amber Smith, Neo).
Jöjjenek hát a legek, ahogy már a Voltos értékelésben is összeszedtük a legjobb és leggyengébb pillanatokat, néhány kiegészítő kategóriával:
Legjobb magyar koncert: Megmondom őszintén, igazán felejthetetlent egyetlen magyar zenekar sem produkált. Általában hozta a tőle megszokott színvonalat, műsort, színpadi képet, ez hol unalomba fordult (pl. Supernem, Ganxtáék, Kiscsillag), hol elszórakoztatott, de nem égett be az agyunkba. Ha mégis választani kell, akkor én Senior Halék buliját mondanám a Maláta Bárban, ők ezért kitettek magukért (pont, ahogy szoktak) és szétszedték a helyet, illetve az Ocho Macho házibuliját a Furmint klubban. Szóval ezt a díjat a 2012-es Hegyalján a Fish! és az Ocho Macho kapja megosztva.
Leggyengébb magyar koncert: Itt bizony van miből válogatni, sajnos. Ha nagyon kell választanom, akkor a Supernemet mondanám, nem azért, mert értékelhetetlen volt a produkciójuk, hanem mert még sohasem unatkoztam Papp Szabiék koncertjén, most viszont ez volt a helyzet. Szóval srácok, nem ehhez vagyunk szokva!
Legjobb külföldi koncert: Már jómagam is megemlékeztem a Biohazard pusztításáról, amely minden jelenlévőt majdnem kisülésig töltött. De mivel viszonylag távol áll tőlem az ilyesfajta zene, mégis inkább személyes kedvencemet, a Stereo Mc’s bulit mondom, amin amilyen kevesen voltunk, olyan jól éreztük magunkat. The Head és Rob B bandáját nem igazán érdekelte, hogy hányan vannak a színpad előtt, csak tették a dolgukat és megtáncoltattak mindenkit. Aki nem volt ott bánhatja (pont amennyire én bánom, hogy kihagytam a Parov Stelart).
Legrosszabb külföldi koncert: Everlast papa és fiatal barátja tökéletesen befullasztotta a hangulatot, pedig mi nagyon készültünk erre a koncertre. A Hegyalja plakátjain nagyjából legfontosabbnak feltüntetett előadó egy 43 éves férfi (de 60-nak kinéző) aki svájcisapkával kiül a Nagyszínpadra egy szál dobozgitárral és penget másfél órán keresztül. Gáz.
Legjobb helyszín: A Pepsi Nagyszínpad, mely idén beelőzte a Borsodi Nagyszínpadot, már csak azzal is, hogy míg utóbbin Everlast simogatta a húrokat, addig itt Danko Jones robbantott le fejeket.
Legjobb csajok: Természetesen az Axe-os hostess lányok, abban a fajta fürdőruhában, ami nem bíz sokat a fantáziára, inkább megmutat.
Legjobb csajok a színpadon: Idén valahogy arra lettünk figyelmesek, hogy ellepték a színpadokat a szebbnél szebb lányok. Igaz, hogy másnap reggel rövid keresgélés után rájöttünk, hogy az Alphaville basszusgitárosa nem a mi korosztályunk és nagyon jól állt neki a félhomály, ettől függetlenül is találkozhattunk helyesebbnél helyesebb hölgyekkel a fellépéseken. Elég csak a Stereo Mc’s két fekete démonjára gondolni, vagy a Kowalsky meg a Vega elragadó hegedűsére, vagy a Parov Stelar vokalistájára Cleo Pantherre gondolni. És akkor még meg sem említettem örök kedvencünket, az elbűvölő Németh Jucit.
Most pedig következzen a megszokott szempontrendszer szerinti értékelése a 2012-es Hegyalja fesztiválnak!
____________________________________________________________
Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 5
Még mindig baromi messze van Budapestről, viszont még mindig ugyanolyan gyönyörű Tokaj, ahol minden villanyoszlopon gólyák fészkelnek, minden négyzetméter földön szőlőt termesztenek, és minden villanyoszlop tövében punkok fetrengenek.
Kaja, pia – 4
Túllépve azon, hogy Tokajban a gyrost még mindig kifliben, majonézzel, kukoricával és virslivel adják, nem lehet panaszunk, egész baráti árból lehet kajálni (volt, ahol 250 forint volt egy lángos). A pia kint olcsó, a bor viszont az igénytelen helyeken ihatatlan. Sör van normális áron kint is, bent is. Bent 20 kemény forinttal volt drágább a dobozos sör, ezzel a REpohár értelmét vesztette, felesleges volt szarakodni és hurcolászni, majd kápéért visszaváltani.
Árfekvés (belépő, belső árak) – 4
A belső árakról már szóltam, azért kajálni még mindig érdemesebb volt kisétálni a városba. A jegyek idén kicsit drágának tűntek számomra, főleg a napijegy esetében. Ettől nem mondható, hogy drága fesztiválról van szó, főleg nem a Szigetes programokhoz viszonyítva nem.
Környék népe (barátságosság) – 5
Már megszokták az 5 napos sáskahadat, és örülnek is nekünk.
Biztonság (személyzet, előírások) – 5
Semmi probléma nem volt, még mindig a legnormálisabbak az összes fesztivál közül.
Hangulat – 3
Mi jól szórakoztunk, és nyilván mindenki más is, aki ott volt, de azért ez a gyér érdeklődés rányomta a bélyegét nem egy koncertre. Reméljük ez csak átmeneti kilengés volt.
Zenei felhozatal – 3
Tudom én, hogy kisebb költségvetés, alapvetően metál- és rockzenei fesztivál, de azért ennél lehetett volna kicsit kerekebb is a lineup. Everlast papa és az Alphaville árából jöhetett volna egy komolyabb fellépő, a Nagyszínpadra meg helyettük mehetett volna bárki a Pepsi Nagyszínpadról.
Színpadok (száma, sátrak állapota, hangosítás) – 4
Számuk elegendő volt, csak a Furmint klub esett ki, de az teljesen. A hangosítást nem figyeltem, sajnos a Furmint gyakran rámegy ez ember hallójárataira és ilyen kifinomult érzékelésre képtelenné tesz. Kirívóan szar biztos nem volt.
Ennyi volt a 2012-es Hegyalja, köszönjük a szervezőknek, hogy idén is a legjobb hellyé tették Tokajt ebben a 4 napban! Jövőre találkozunk! Most kis pihenőre vonulunk, következő állomásunk remélhetőleg a Gödör Kemping! Addig is szép, stage divingban gazdag nyarat kívánok nektek!
Képeink a Facebookon megtalálhatók, ahol lájkolhattok is minket, és meg is oszthattok barátaitokkal!
Szívemből szóltál, nem tudok mit hozzátenni. Minden szavaddal egyetértek. Biohazard kicsit kimaradt a felsorolásból, de így is kerek. Jövőre veletek ugyanott!
Szia, volt Lévay Balázsos sátor, a kártyafeltöltős hellyel szemben.
Ede! Tudom, hogy volt, írtam is az egyik beszélgetésről a harmadik napi beszámolóban. Csak jobb lett volna szerintem a tavalyi helyszínen, mert így tényleg alig lézengtek arra emberek.