Első menet – Pünkösdi PAFE piknik

Ahhoz, hogy a PAFE különleges legyen már az a tény elegendő lenne, hogy minden évben ez az első igazi fesztivál. Szabadtéri, utazós, ott lakós, fűben ülős.

Öt év alatt a fesztiválozó rendesen belakja a helyszínt. Becsukott szemmel kerüli a gödröket, szeretettel simogatja kedvenc fűcsomóját, pontosan tudja melyik az a fa, amelyik tövéhez le szokta verni a sátrát. Öt év alatt a helyszín az ember szívéhez nő, összeforr a fesztivállal. Erre a PAFE a hatodik évben fogta, és összepakolta minden cuccát, szépen átköltözött Várpalotáról Szántódra.
A hajtás után kísérletet teszek arra, hogy értékeljem a szántódi PAFEt.

Az első nap kisebb káoszban indult, de nem is a PAFEról beszélnénk, ha ez nem így lenne. A szervezők ugyan a FB oldalukon most azt ígérik, hogy jövőre minden tökéletes lesz, de remélem nem állják szavukat, mert még a végén nem fogok ráismerni szeretett pünkösdi fesztiválomra.

Visszatérve a csütörtökre: mi már kapunyitás után érkeztünk, tehát a sátras tömegek várakozásáról nem tudok írni. Idén a jegyátvétel simán ment, csodálkoztam is, de csak addig, míg meg nem láttam a kártya feltöltéshez kígyózó sorokat. A hatalmas és egyáltalán nem haladó sorokat. Annyira reménytelennek tűnt a helyzet – alapból 1,5-2 órás ácsorgásnak tűnt a dolog -, hogy be sem álltunk, mondván, biztos van feltöltő pont a fesztiválon belül is.

Volt feltöltőpont, természetesen, csak éppen még nem üzemelt. “Két óra múlva” – ígérte a konténerben ülő lányka és kedvesen mosolygott. Két óra múlva, természetesen még mindig nem volt kártyánk, ami egyúttal azt is jelentette, hogy immár két órája szomjaztunk, pedig a másik bejáratnál lévő feltöltőpontokat is ellenőriztük, de annál is végeláthatatlan sorok kígyóztak.

Egyetértés volt abban, hogy ez rettenetesen ciki, de a helyzet ettől nem javult. Este 10 körül, zuhogó esőben már kisebb volt a sor, és mivel a konténerekben nem volt áram, ezért kifejezetten hasznosnak bizonyultak a körülöttünk csapkodó villámok. Legalább azok világítottak. Végül, hosszas szomjazás után kezünkben voltak a feltöltött kártyák, irány a Várpalotán már alaposan megismert fröccsös társaság!

A kártya jó ötlet, sokkal kényelmesebb, mint a készpénz, de elég nagy hiányosság az, ha az elveszett/ellopott plasztikdarabokat nem lehet letiltani. Márpedig a PAFE kártyát nem lehetett.

Természetesen jobb lenne az is, ha bankkártyáról is lehetne tölteni, de ezt én egyáltalán nem vártam el a puszta közepén. Azt viszont igenis elvártam volna, hogy több, tökéletesen üzemelő feltöltőpont legyen már az induláskor. Az sem volt túl szerencsés, hogy visszaváltani a kártyát csak a nagyszínpad melletti konténerekben lehetett. Emiatt, az utolsó nap, nekem a bejárattól kellett visszacaplatnom. Nem értem, hogy a két kijáratnál miért nem lehetett egy-egy kártyás ablakot nyitva hagyni?

A hatodik PAFE másik nagy újítása a repohár volt. Nagyon pártolom a repoharat, mert sokkal, de sokkal-sokkal kevesebb így a szemét, hogy a műanyag poharak nincsenek szétdobálva. A PAFE repohár grafikája igazán vonzó volt, bár a beígért alkoholos filcekkel – amikkel a pohárra rajzolt buborékokba lehetett volna elmés üzeneteket írni -, sehol nem találkoztam. Be kell vallanom, hogy az akasztóra tehető poharakkal nagyobb barátságban vagyok, mint a PAFE féle fülessel, mert a füles fogása, ha tele van, csak akkor kényelmes, ha legalább kettő van egy kezünkben – egyensúly!  Az üres pohár fülénél fogva könnyen betehető a zsebbe és onnan még könnyebben elhagyható – saját tapasztalat. De semmi nem változtat a tényen: bármilyen repohár nagyságrendekkel jobb, mint az egyszer használatos műanyag szemétnek való.

Persze a tartós poharazás sem volt fenékig tejfel. Ellentétben más fesztiválokkal a PAFEn nem lehetett a poharat bárhol visszaváltani, sőt a visszaváltás helyének a kiderítése sem ment pikk-pakk. Ha csak a negyedik nap végén adja vissza az ember a korsóját, akkor nem gond ha azt egy adott helyen kell megtennie, de ha csak egy pohárcserét akar, akkor már nem annyira kényelmes a mászkálás. Márpedig egy pocsolya felett elejtett poharat csak kicseréltetne még a legigénytelenebb fesztiválozó is.

 

A kártya és a pohár után a harmadik újdonság maga a helyszín volt. Szántódpuszta, a turisztikai központ területe. Hatalmas helyszín, dimbes, dombos, gyalogtúra fanoknak ideális terep. Én amondó vagyok, zsuppoljunk minden fesztivált az Alföldre!

A gyalogolni kevéssé szeretőknek, vagyis nekem, vigaszt jelentett, hogy a legtöbb sátor a nagyszínpad közvetlen közelében volt, azaz pillanatok alatt át lehetett érni egyik koncertről a másikra. Egyetlen sátor volt, mely kívül esett a központi körön, a Metálsátor. Annyira kívül esett, hogy nem is jártam benne, pedig az egyik mellette lévő bódéban árulták minden fesztiválok legfinomabb lángosát. És ha már kaja, akkor megemlíteném a HC sátor környékén kapható kenyérlángost is, ami messze felülmúlta az átlag fesztivál színvonalat. Könnyű, puha, de mégis ropogós kenyér, elegendő feltéttel, nem túlhagymázva.
De visszatérve a helyszínhez: a Metálsátor és egyben a főbejárat felé vezető út, mint ahogy más út sem volt kivilágítva a fesztiválon és ugyanez igaz a faluból a fesztiválig vezető Római útra is. Bár van hangulata annak, mikor a hazainduló közönség spontán verődik csoportokba egy-egy lámpával rendelkező egyed körül, de azért nem ártana, ha jövőre pár világítótestet is sikerülne elhelyezni erre, arra.

Az viszont nem várt és kellemes meglepetés volt, hogy a második napra szorgos kezek betömték a Római úton található ezer gödör mindegyikét, megóvva így sokunk bokájának épségét.

Az esőről, a csúszós fűről és a sárról most nem regélnék. Több fesztiválon is megértem már ilyen időt és állítom, az özönvíz mindenhol gondot okozott. Mindenhol sár volt, még ott is, ahol lefedték a főbb utakat. Ha eső van, sár van – az alapigazságon változtatni nem lehet. Az idei PAFE esőnapon én annyit tanultam meg, hogy még akkor sem veszünk fel gumicsizmát, ha az piros és nagyszerűen mutat párban a piros esőkabátunkkal. Halál a gumicsizmákra, éljen a bakancs! De leginkább, száraz időt minden fesztiválra!

Az új helyszínhez, a megsokasodott sátrakhoz idén műsorfüzet is járt, amit a szalag mellé kaptak a látogatók. Már aki kapott, mert nekünk úgy kellett vadászni egyet. Ha tudtuk volna előre, hogy a füzetben csak két dolog nem stimmel, a térkép és a program, akkor nem törtük volna magunkat annyira utána. A pontatlanságok ellenére a színpadi beosztást négy napig böngészgettük, és még azokról a koncertekről sem maradtunk le amik a nyomtatásban nem szerepeltek.

Mivel én már idén sem sátraztam, ezért annak körülményeiről nem tudok beszámolni. A PAFE FB oldalát olvasgatva láttam, hogy néha hiányzott nem csak a meleg víz, de a hideg is, ami azért nem olyan vidám dolog.

Összefoglalva: a PAFE idén is megadott mindent amit vártam tőle, amiért szeretem. Első napon volt káosz, lehetett bandázni állva a sorban, vagy hazafelé tartva a sötétben. Örültem a sok színpadnak, a nagyobb zenei választéknak. Boldog voltam, hogy nem csak én ismertem meg a fröccsösöket, hanem ők is engem. Na ja, így van ez, ha az ember tisztes mennyiségben fogyaszt náluk.
Jó kis fesztivál a PAFE, és bár mindig elmondom, hogy mik a hiányosságok, igazság szerint nem szeretném ha mindent kijavítanának. A PAFEt fapados, nomád fesztiválnak szeretem, mert ezáltal ez a fesztivál több szabadságot ad, mint a “profi” fesztiválok.

Majd elfelejtettem: mindenkinek, aki nem találta meg üzenem, hogy a csomagmegőrző a bringatároló mellett volt, közvetlenül. Ja, hogy a bringatároló is csak a műsorfüzetben szerepelt? Hát, istenem! Majd jövőre! Egy dolog egészen biztos: mi ott leszünk és keresni fogjuk!

Ha arra vagy kíváncsi, hogy milyen volt a 4 nap képekben, akkor irány az FB oldalunk!

_________________________________

Idén megpróbáljuk több szempont szerint értékelni a fesztiválokat, hogy aztán a szezon végén összefoglaló kimutatást készíthessünk. Az osztályzás úgy történik, mint a suliban, 1-től 5-ig.

És akkor jöjjenek a szezonnyitó PAFE pontjai tőlem, magyarázatokkal ellátva:

Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 3 (mert azért fáj az ember szíve Várpalotáért és Szántódon még nem ártana további parkolóról és Római úti világításról gondoskodni)

Kaja, pia – 3 (mit igyon az, aki a sört nem annyira szeretni, töményet, koktélt nem akar, de már unja a fröccsöt? A ‘bort, tisztán’ nem jó válasz, főleg akkor nem, ha a kérdező csak a testes vörösborokat szereti, mert azok mellékhatásként gyakran eredményeznek rövid estéket!)

Árfekvés (belépő, belső árak) – 4 (a PAFE még mindig a legmegfizethetőbb)

Környék népe (barátságosság) – 3 (még szokniuk kell a PAFE stílust)

Biztonság (személyzet, előírások) – 3.5 (jól informált személyzet menőbb lenne)

Hangulat – 5 (a csütörtökért külön piros pont)

Zenei felhozatal – 3.5 (tökéletes nem is létezik)

Színpadok (száma, sátra állapota, hangosítás) – 5 (azt hiszem először voltam olyan fesztiválon, ahol nem, hogy nem panaszkodtam a hangosítás miatt, de többször megjegyeztem, hogy mennyire jó! Ami fura volt, hogy a PAFEn több keverőnél is lányok foglaltak helyet. Lehet, hogy az átlagon felüli hangzás nekik volt köszönhető?)

Az utóirat utóirata: Főszponzor, az egyik, a Pussy – először azt hittük csak vicc, de nem, tényleg ez az energiaital neve. Most, hogy túl vagyunk a fesztiválon, ideje lenne megtudnunk: fellapozott valaki akár csak egy zsebszótárt is, mielőtt ezt a nevet választotta?

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

PAFE negyedik nap – ajánló Nem esik az eső, a tócsák felszáradtak, a sár lassan porrá alakul, vagyis gyakorlatilag tökéletes PAFE időjárás van és mivel Pünkösdöt üljük épp, ezért még a hétfői munkakezdés sem tarthat vissza senkit attól, hogy el/le/fel/beugorjon Szántódra a PAF...
Mission completed! – PAFE negyedik nap Utolsó napot kezdeni felemás dolog. Egyrészről, az ember lába örül, hogy nem kell többet napi több kilométert kutyagolni, órákig ácsorogni, hosszasan ugrálni. Másrészről az ember lelke szomorú, véget ér a szabadság, indulnak a szürke hétköznapok, leh...
Woodstock vagy napközis tábor? – Gödör Kemping beszámoló és értékelő... Idén nem mindennapi őrülettel zártuk a fesztiválszezont: boci 29 kollégával előbb az Agárdon első ízben megrendezett Gödör Kempingen tettük tiszteletünket, majd röpke 4 órás gyötrelmesen hosszú és másnapos vonatozás után bevezettük a Szegedi Ifjúsági...