Első menet – Pünkösdi PAFE piknik

Ahhoz, hogy a PAFE különleges legyen már az a tény elegendő lenne, hogy minden évben ez az első igazi fesztivál. Szabadtéri, utazós, ott lakós, fűben ülős.

Öt év alatt a fesztiválozó rendesen belakja a helyszínt. Becsukott szemmel kerüli a gödröket, szeretettel simogatja kedvenc fűcsomóját, pontosan tudja melyik az a fa, amelyik tövéhez le szokta verni a sátrát. Öt év alatt a helyszín az ember szívéhez nő, összeforr a fesztivállal. Erre a PAFE a hatodik évben fogta, és összepakolta minden cuccát, szépen átköltözött Várpalotáról Szántódra.
A hajtás után kísérletet teszek arra, hogy értékeljem a szántódi PAFEt.

Az első nap kisebb káoszban indult, de nem is a PAFEról beszélnénk, ha ez nem így lenne. A szervezők ugyan a FB oldalukon most azt ígérik, hogy jövőre minden tökéletes lesz, de remélem nem állják szavukat, mert még a végén nem fogok ráismerni szeretett pünkösdi fesztiválomra.

Visszatérve a csütörtökre: mi már kapunyitás után érkeztünk, tehát a sátras tömegek várakozásáról nem tudok írni. Idén a jegyátvétel simán ment, csodálkoztam is, de csak addig, míg meg nem láttam a kártya feltöltéshez kígyózó sorokat. A hatalmas és egyáltalán nem haladó sorokat. Annyira reménytelennek tűnt a helyzet – alapból 1,5-2 órás ácsorgásnak tűnt a dolog -, hogy be sem álltunk, mondván, biztos van feltöltő pont a fesztiválon belül is.

Volt feltöltőpont, természetesen, csak éppen még nem üzemelt. “Két óra múlva” – ígérte a konténerben ülő lányka és kedvesen mosolygott. Két óra múlva, természetesen még mindig nem volt kártyánk, ami egyúttal azt is jelentette, hogy immár két órája szomjaztunk, pedig a másik bejáratnál lévő feltöltőpontokat is ellenőriztük, de annál is végeláthatatlan sorok kígyóztak.

Egyetértés volt abban, hogy ez rettenetesen ciki, de a helyzet ettől nem javult. Este 10 körül, zuhogó esőben már kisebb volt a sor, és mivel a konténerekben nem volt áram, ezért kifejezetten hasznosnak bizonyultak a körülöttünk csapkodó villámok. Legalább azok világítottak. Végül, hosszas szomjazás után kezünkben voltak a feltöltött kártyák, irány a Várpalotán már alaposan megismert fröccsös társaság!

A kártya jó ötlet, sokkal kényelmesebb, mint a készpénz, de elég nagy hiányosság az, ha az elveszett/ellopott plasztikdarabokat nem lehet letiltani. Márpedig a PAFE kártyát nem lehetett.

Természetesen jobb lenne az is, ha bankkártyáról is lehetne tölteni, de ezt én egyáltalán nem vártam el a puszta közepén. Azt viszont igenis elvártam volna, hogy több, tökéletesen üzemelő feltöltőpont legyen már az induláskor. Az sem volt túl szerencsés, hogy visszaváltani a kártyát csak a nagyszínpad melletti konténerekben lehetett. Emiatt, az utolsó nap, nekem a bejárattól kellett visszacaplatnom. Nem értem, hogy a két kijáratnál miért nem lehetett egy-egy kártyás ablakot nyitva hagyni?

A hatodik PAFE másik nagy újítása a repohár volt. Nagyon pártolom a repoharat, mert sokkal, de sokkal-sokkal kevesebb így a szemét, hogy a műanyag poharak nincsenek szétdobálva. A PAFE repohár grafikája igazán vonzó volt, bár a beígért alkoholos filcekkel – amikkel a pohárra rajzolt buborékokba lehetett volna elmés üzeneteket írni -, sehol nem találkoztam. Be kell vallanom, hogy az akasztóra tehető poharakkal nagyobb barátságban vagyok, mint a PAFE féle fülessel, mert a füles fogása, ha tele van, csak akkor kényelmes, ha legalább kettő van egy kezünkben – egyensúly!  Az üres pohár fülénél fogva könnyen betehető a zsebbe és onnan még könnyebben elhagyható – saját tapasztalat. De semmi nem változtat a tényen: bármilyen repohár nagyságrendekkel jobb, mint az egyszer használatos műanyag szemétnek való.

Persze a tartós poharazás sem volt fenékig tejfel. Ellentétben más fesztiválokkal a PAFEn nem lehetett a poharat bárhol visszaváltani, sőt a visszaváltás helyének a kiderítése sem ment pikk-pakk. Ha csak a negyedik nap végén adja vissza az ember a korsóját, akkor nem gond ha azt egy adott helyen kell megtennie, de ha csak egy pohárcserét akar, akkor már nem annyira kényelmes a mászkálás. Márpedig egy pocsolya felett elejtett poharat csak kicseréltetne még a legigénytelenebb fesztiválozó is.

 

A kártya és a pohár után a harmadik újdonság maga a helyszín volt. Szántódpuszta, a turisztikai központ területe. Hatalmas helyszín, dimbes, dombos, gyalogtúra fanoknak ideális terep. Én amondó vagyok, zsuppoljunk minden fesztivált az Alföldre!

A gyalogolni kevéssé szeretőknek, vagyis nekem, vigaszt jelentett, hogy a legtöbb sátor a nagyszínpad közvetlen közelében volt, azaz pillanatok alatt át lehetett érni egyik koncertről a másikra. Egyetlen sátor volt, mely kívül esett a központi körön, a Metálsátor. Annyira kívül esett, hogy nem is jártam benne, pedig az egyik mellette lévő bódéban árulták minden fesztiválok legfinomabb lángosát. És ha már kaja, akkor megemlíteném a HC sátor környékén kapható kenyérlángost is, ami messze felülmúlta az átlag fesztivál színvonalat. Könnyű, puha, de mégis ropogós kenyér, elegendő feltéttel, nem túlhagymázva.
De visszatérve a helyszínhez: a Metálsátor és egyben a főbejárat felé vezető út, mint ahogy más út sem volt kivilágítva a fesztiválon és ugyanez igaz a faluból a fesztiválig vezető Római útra is. Bár van hangulata annak, mikor a hazainduló közönség spontán verődik csoportokba egy-egy lámpával rendelkező egyed körül, de azért nem ártana, ha jövőre pár világítótestet is sikerülne elhelyezni erre, arra.

Az viszont nem várt és kellemes meglepetés volt, hogy a második napra szorgos kezek betömték a Római úton található ezer gödör mindegyikét, megóvva így sokunk bokájának épségét.

Az esőről, a csúszós fűről és a sárról most nem regélnék. Több fesztiválon is megértem már ilyen időt és állítom, az özönvíz mindenhol gondot okozott. Mindenhol sár volt, még ott is, ahol lefedték a főbb utakat. Ha eső van, sár van – az alapigazságon változtatni nem lehet. Az idei PAFE esőnapon én annyit tanultam meg, hogy még akkor sem veszünk fel gumicsizmát, ha az piros és nagyszerűen mutat párban a piros esőkabátunkkal. Halál a gumicsizmákra, éljen a bakancs! De leginkább, száraz időt minden fesztiválra!

Az új helyszínhez, a megsokasodott sátrakhoz idén műsorfüzet is járt, amit a szalag mellé kaptak a látogatók. Már aki kapott, mert nekünk úgy kellett vadászni egyet. Ha tudtuk volna előre, hogy a füzetben csak két dolog nem stimmel, a térkép és a program, akkor nem törtük volna magunkat annyira utána. A pontatlanságok ellenére a színpadi beosztást négy napig böngészgettük, és még azokról a koncertekről sem maradtunk le amik a nyomtatásban nem szerepeltek.

Mivel én már idén sem sátraztam, ezért annak körülményeiről nem tudok beszámolni. A PAFE FB oldalát olvasgatva láttam, hogy néha hiányzott nem csak a meleg víz, de a hideg is, ami azért nem olyan vidám dolog.

Összefoglalva: a PAFE idén is megadott mindent amit vártam tőle, amiért szeretem. Első napon volt káosz, lehetett bandázni állva a sorban, vagy hazafelé tartva a sötétben. Örültem a sok színpadnak, a nagyobb zenei választéknak. Boldog voltam, hogy nem csak én ismertem meg a fröccsösöket, hanem ők is engem. Na ja, így van ez, ha az ember tisztes mennyiségben fogyaszt náluk.
Jó kis fesztivál a PAFE, és bár mindig elmondom, hogy mik a hiányosságok, igazság szerint nem szeretném ha mindent kijavítanának. A PAFEt fapados, nomád fesztiválnak szeretem, mert ezáltal ez a fesztivál több szabadságot ad, mint a “profi” fesztiválok.

Majd elfelejtettem: mindenkinek, aki nem találta meg üzenem, hogy a csomagmegőrző a bringatároló mellett volt, közvetlenül. Ja, hogy a bringatároló is csak a műsorfüzetben szerepelt? Hát, istenem! Majd jövőre! Egy dolog egészen biztos: mi ott leszünk és keresni fogjuk!

Ha arra vagy kíváncsi, hogy milyen volt a 4 nap képekben, akkor irány az FB oldalunk!

_________________________________

Idén megpróbáljuk több szempont szerint értékelni a fesztiválokat, hogy aztán a szezon végén összefoglaló kimutatást készíthessünk. Az osztályzás úgy történik, mint a suliban, 1-től 5-ig.

És akkor jöjjenek a szezonnyitó PAFE pontjai tőlem, magyarázatokkal ellátva:

Helyszín (megközelíthetőség, fekvés, körülmények) – 3 (mert azért fáj az ember szíve Várpalotáért és Szántódon még nem ártana további parkolóról és Római úti világításról gondoskodni)

Kaja, pia – 3 (mit igyon az, aki a sört nem annyira szeretni, töményet, koktélt nem akar, de már unja a fröccsöt? A ‘bort, tisztán’ nem jó válasz, főleg akkor nem, ha a kérdező csak a testes vörösborokat szereti, mert azok mellékhatásként gyakran eredményeznek rövid estéket!)

Árfekvés (belépő, belső árak) – 4 (a PAFE még mindig a legmegfizethetőbb)

Környék népe (barátságosság) – 3 (még szokniuk kell a PAFE stílust)

Biztonság (személyzet, előírások) – 3.5 (jól informált személyzet menőbb lenne)

Hangulat – 5 (a csütörtökért külön piros pont)

Zenei felhozatal – 3.5 (tökéletes nem is létezik)

Színpadok (száma, sátra állapota, hangosítás) – 5 (azt hiszem először voltam olyan fesztiválon, ahol nem, hogy nem panaszkodtam a hangosítás miatt, de többször megjegyeztem, hogy mennyire jó! Ami fura volt, hogy a PAFEn több keverőnél is lányok foglaltak helyet. Lehet, hogy az átlagon felüli hangzás nekik volt köszönhető?)

Az utóirat utóirata: Főszponzor, az egyik, a Pussy – először azt hittük csak vicc, de nem, tényleg ez az energiaital neve. Most, hogy túl vagyunk a fesztiválon, ideje lenne megtudnunk: fellapozott valaki akár csak egy zsebszótárt is, mielőtt ezt a nevet választotta?

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Balaton Soundon jártunk – beszámoló Az elején be kell vallanom: az idei Balaton Sound volt életemben az első Zamárdi-party (hú ez de rossz volt..). Szóval idén először vettem részt a négy plusz egy napos szeletelésen, előzetesen nem kevés előítélettel, amiknek be kell ismernem, kilencv...
PaFe – már csak kevesebb, mint 45 nap a kapunyitásig! Bizony-bizony, a tavasz első napjai után már nem kell sokat várni kedvenc nyárindító fesztiválunkra sem. Idén május 24-27-ig, a pünkösdi hétvégén rendezik meg a Pannónia Fesztivált a balatonparti Szántódpusztán. A helyszínváltozás körül úgy tűnik, cs...
Drink more PUSSY to get more PUSSY! – élményeim az idei PaFén... Idén újdonságként pontozásos értékelést is olvashattok azokról a fesztiválokról, amiken a Fesztblog csapata részt vesz. Kicsit megkésve bár, de a hajtás után az én meglátásaimat olvashatjátok az idei Paféról. Volt itt sok jó dolog, ami tetszett, ille...