Na nem a program, hanem magam miatt. Mert a szálláson felejtettem a PAFE poharat, a fényképezőgép akkumulátorát, amiért még visszamentem, de aztán kiderült, hogy a memóriakártya is az ágyam mellett lévő számítógépben pihen. Amit lehetett otthon felejtettem, így aztán nem volt más lehetőségem, mint a dühöngés után elengedni magam és élvezni a koncerteket. Mert azok egyáltalán nem voltak felejtősek!
Persze a Kiscsillagról lemaradtam, mivel akkor túráztam épp az akkumulátorért. Hallomás alapján ez a koncert nem vonult be a nagy Kiscsillag koncertek sorába.
Mivel a társaság másik fele, velem ellentétben, idén még nem volt Quimby koncerten, ezért, eredeti szándékom ellenére, ott maradtunk és ezt a döntést egyáltalán nem bántam meg. Fogalmam sincs mi a titka a jó koncertnek, mitől van az, hogy egyszer működik a varázs, egyszer nem, de szombat este a PAFEn minden klappolt és Tibcsiék rettenetesen jó koncertet adtak. Jártunk fent, jártunk lent és táncoltunk, de sokat. Varázslat volt, hatalmas.
Bár a Pokolgépen nem voltam ott a Metál sátorban, de egy jelenlévő külön kérésére ki kell emelnem, hogy az utóbbi évek legjobb Pokolgép koncertje volt szombat este a PAFEn. És most is, mint minden jó és rossz Pokolgép koncert után, elhangzott a mondat: … és mennyire jó lenne, ha még mindig a Kalapács…
A programbeli kavarodás ellenére 22:30kor Balkán Fanatik volt a Pesti Est sátorban Copy Con-os közreműködéssel. A koncert első felében Jorgosz elmondása szerint 10 évvel ezelőtti számokat játszottak, hát az, valami nagyszerű volt! A Copy Con-os srác megtöltötte élettel és energiával a színpadot, Jorgoszék meg adták alá a zenét, de keményen! A koncert végén jöttek a mai Balkán számok, a sátor is megtelt, de a későn érkezők a lényegről lemaradtak.
Punnanny Massif – miattuk még a Hip Hop nagyszínpadra is átmentünk, de nem érte meg a dolog. A srácok késtek egy órát, idegesítő aprólékossággal hangoltak, és ahelyett, hogy kezdtek volna még kis merchandise tevékenységet is folytattak, amivel végképp kiverték nálam a biztosítékot. De a nép a dugig telt sátorban sokkal türelmesebb volt nálam. Aztán elkezdődött a koncert. Közepes hangzás mellett lagymatag produkciót láttunk. Annyira erős volt a kontraszt az előző Balkános koncerttel összehasonlítva a Punnanny kárára, hogy a harmadik szám után nem bírtuk tovább és menekülőre fogtuk, visszaszaladtunk a Pesti Est sátorba, ahol várt minket a meglepetés.
Igen, meglepetés, mert olyat az utóbbi években nem láttunk, hogy még fél sátor sincs egy Soerii & Poolek koncerten. A produkció végét kaptuk el és azt azért nagyon megtekerték a srácok Papp Szabi intenzív támogatásával.
Az otthon felejtett cuccok ellenére azért vannak képek a harmadik napról is FB oldalunkon, köszönet érte a képek készítőjének, mildnek.