A mocsár népe – PAFE első nap

Esett, dörgött, villámlott, de úgy igazán, teli torokból sikítósan.

Sár volt, süppedős talaj és csúszós fű, az utóbbiról a zenekari sofőrök tudnának hosszan mesélni.

Sor volt, több órás, de csak a hagyomány kedvéért, mert a PAFEn, első nap ez így szokás.

Hangulat volt, nagyszerű. Mert a legjobb arcok mindig ilyen időben kerülnek elő.

Kezdésként a szállásunkon kipakoltattunk egy csapatot, akiknek véletlenül kiadták az általunk lefoglalt szobát. Lett volna másik szabad szoba, talán jobb is, mint a amit kinéztünk, de mi ragaszkodtunk az eredeti elképzelésünkhöz. Szerencsére a beszállásoltak rugalmasabbak voltak, és mint a később, az egyik sorban ácsorogva kiderült, a pálinkát is szerették és nagy titkoknak – pl. szállás wifi jelszó – voltak tudói.

A karszalagunkat hamar megkaptuk, a döbbenet utána következett, fel kellett volna tölteni a fesztivál kártyánkat. Nem fokozom a feszültséget, elárulom az elején, hogy ez több órán keresztül nem sikerült. Ha már az elején beállunk a sorba, akkor mintegy másfél óra múlva már a benti fröccsöket ihattuk volna, de mi egyszerűen képtelenek voltunk elhinni, hogy csak órákban mérhető sorban állás után juthatunk kártyáinkhoz. Beléptünk hát a karámba – az idei beengedő kapu többeket bőgésre késztetett -, hogy megkeressük a fesztiválon belüli feltöltő pontokat. Nem találtuk. Illetve megtaláltuk, de még nem működött. Két óra múlva – ígérték. Másnap kinyitottak.

De én még csak az első napnál tartok, az idő telik, kártya nélkül nincs pia, irány a másik bejárat, hátha ott kisebb a sor. De nem. Sőt! Ott vannak csak igazán sorok. A helyzet kifejezetten kilátástalan. Beálltunk az egyik sorba, majd rövid idő után kiálltunk belőle, a helyzet totálisan reménytelennek tűnt.

10 körül, a masszívan zuhogó esőben végre olyan mértékűre csökkent a sor, mikor is már érdemesnek tűnt beállni. Vihar, villámok, világítás a bódéban semmi, a feltöltők a terminálok, zseblámpák és a sorban állók telefonjainak fényénél végezték munkájukat. Kártyával a zsebben aztán megnyíltak előttink is a sörös csapok, boros hordók.

A feltöltés mizéria mellett azért volt zene is az estében. Bill kapitány szomorúan kevés embernek játszott, ami őt is enyhén rosszkedvűvé tette. Hangulatán nem emelt az sem, hogy az átázott földön, csúszós füvön autója alig tudott kijutni a fesztiválról. Még szerencse, hogy ott voltak a környéken a rajongók, köztük boci29 bloggerünk, akik örömmel tolták meg az autót, majd pacsiztak le a kapitánnyal.

Klubkoncert – ezt éreztük a nagyszínpad előtt ácsorogva és a Subscribe után izgatottan vártuk életünk első szűkkörű Tankcsapda fellépését. Lukácsék már rég hidegen hagynak, de az, hogy mintegy huszad magunkkal hallgassuk őket elég vonzó lehetőségnek tűnt ahhoz, hogy maradjunk.
Mire bedübörögtek a tankok már százan is voltunk a színpad előtt, a klub jelleg ezáltal elveszett, de nem bántuk. Az új gitáros kifejezetten jó, meg merem kockáztatni, hogy jobb, mint Cseresznye volt.

TCS végére az eső is elállt, maradt a sár és a küzdelem a hanyatt eséssel. Ez utóbbi mutatvány csütörtökön este Szántódpusztán érdemleges alkohol mennyiség elfogyasztása nélkül is teljesíthető volt.

A nap zárásaként benéztünk még a Zeneszöveg.hu sátorba a Paddy and the Rats-re, majd átmentünk a metálosokhoz a Rózsaszín Pitbullra, ahonnan hamar távoztunk is.

Sajnos a késői indulás és a feltöltés körüli mizéria okán lemaradtunk a Presszó Tangó Libidóról és a Bohemian Betyarsról is, amit őszintén sajnálok, de majd más fesztiválokon igyekszem pótolni a pótolni valókat.

Az első nap után bizony hiányzott Várpalota és a megszokott Cseri parkerdő. Szántódpusztán kicsit elveszettnek éreztem magam, amin nem segített az sem, hogy a programfüzetben lévő térkép gyakorlatilag használhatatlan – a benne lévő program sem sokkal naprakészebb -, a biztonsági emberek és a PAFE munkatársak tájékozatlanok, de legalább barátságosak, ami azért nem elhanyagolható szempont.
A rend őrei is szemmel láthatóan fokozott erőkkel készültek a fesztiválra, de azt azért elmagyarázhatnák, hogy miért kell macerálni pár kutyákkal barátkozó fiatalt és igazoltatni egy szemmel láthatóan felettébb békés punkot, akinek kipakoltatott zsebében volt egy szegecsekkel kivert bőr csuklópánt és valami apró. Semmi több.

Fényképeket az első napról FB oldalunkon találsz. Nézegess, szeress, kommentelj!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

PAFE negyedik nap – ajánló Nem esik az eső, a tócsák felszáradtak, a sár lassan porrá alakul, vagyis gyakorlatilag tökéletes PAFE időjárás van és mivel Pünkösdöt üljük épp, ezért még a hétfői munkakezdés sem tarthat vissza senkit attól, hogy el/le/fel/beugorjon Szántódra a PAF...
Drink more PUSSY to get more PUSSY! – élményeim az idei PaFén... Idén újdonságként pontozásos értékelést is olvashattok azokról a fesztiválokról, amiken a Fesztblog csapata részt vesz. Kicsit megkésve bár, de a hajtás után az én meglátásaimat olvashatjátok az idei Paféról. Volt itt sok jó dolog, ami tetszett, ille...
FLO élmény – PAFE második nap És felvirradt a második nap, lőn esőmentes idő, a Pannónia Fesztivál pedig összeállt, elérte az üzemi hőmérsékletet, innentől probléma mentes működés valószínűsíthető. A közönség is megérkezett - na ja, kérem, száraz időben már könnyű fesztiválozóna...