„Nem ismertek, hanem elismertek szeretnénk lenni” – interjú a Fák Alatt Zenekarral

Most induló Végállomás: világhír! című interjú-sorozatunkban igyekszünk bemutatni azokat a zenészeket, zenekarokat, akiknek dalait még talán nem dúdolja egy ország a buszon zötykölődve, azonban nagy eséllyel nemsokára egyre többen ismerik fel őket a fesztiválok kisebb-nagyobb színpadain. Aki ezt a pár sort olvasva újabb Megasztáros csillagokra számít a tovább után, neki csalódást kell okoznunk sajnos, ugyanis a hajtás után nem más lesz az interjú alanyunk, mint a Fák Alatt Zenekar!

Mi történik, amikor három szabad, illetve éppen felszabaduló zenész kiül a Városligetbe? Születik valami jó, születik valami, amit érdemes hallgatni. Megszületik a Fák Alatt Zenekar. Ettől a helyszíntől nem messze, a Dürer Kertben ültünk le beszélgetni az öt fiúval. Pál „Pé” Gergely (ének, gitár), akit mindig rugdosni kell, Kovács Kristóf (hegedű), a hajcsár, Nagy Zoltán (gitár, vokál), a dalszövegíró, Vörös László (dobok), a vicces és Nyéki Ábel (basszusgitár, vokál), a szépfiú. Vajon mit hozott össze ez az öt srác?

Fesztblog: Hogyan mutatnátok be a zenekart? Milyen zenei stílust képviseltek? Kihez hasonlítanátok magatokat?

Laci:Magyar alternatív.

Pé: Nem.

Laci: De.

Pé:Azért az indie folkból is merítettünk valamit.

Laci: Meg egy kicsit garázsos is.

Kristóf:Garázsos? Hol?

Zoli: Ha szarul szól minden együtt, akkor az garázsos.

Kristóf: Meg ugye ott a hegedű is.

Laci: Akkor legyen magyar alter egy kis hegedűvel megspékelve.

Fesztblog: Mi a zenekar ars poeticája?

Zoli:Leginkább általános kérdések, amik az embereket foglalkoztatják a hétköznapi életben. Lelki problémák buknak a felszínre, felnőtté válás, egy zavart tinédzser gondolatmenete, ilyesmi. Se.

Pé: Igyekszünk valami egyedit alkotni. Gyakran viccelődünk azzal, hogy olyan, mintha verseket zenésítenénk meg.

Laci: Ez végül is igaz, mert írunk verseket, amiket megzenésítünk. Mármint nem én írok, hanem Zoli. Mindenki jobban jár, ha nem én írom őket.

Fesztblog: Klasszikus kérdés: honnan jött a név?

Kristóf:Az egész itt kezdődött a Dürer Kertben, egy tavaszi fesztivál alkalmával, egy Óriás koncert előtt, után, alatt. Itt ültünk Pével meg Zolival és arról beszélgettünk, hogy volt nekünk Pével egy nagyon jó kis zenekarunk…

Laci:amiben én is benne voltam.

Kristóf: Azon keseregtünk, hogy voltak tök jó zenéink, de nem voltak hozzá szövegek. Erre Zoli mondta, hogy neki amúgy vannak szövegei, mi meg gondoltunk egy nagyot, és hárman kiültünk a ligetbe és megírtuk az első dalunkat, a Zöldest. Aztán tanakodtunk, hogy mi legyen a nevünk. Körbenéztünk és voltak fák meg kutyák. És mivel nem akartunk kutyák alatt lenni, maradt a Fák Alatt.

Fesztblog: Miért alakult a zenekar? Magatok szórakoztatására, vagy a koncertekért?

Laci: A ’90-es évek óta nem menők a fiú bandák, és vártuk, hogy hátha most újra azok lesznek. Na jó nem. Imádunk zenélni, meg imádjuk magunkat és egymást is! Igazából ezért.

Fesztblog:Mi az eddigi legjobb koncertélményetek? Mi az eddigi kedvenc? Miért?

Kristóf: Az enyém egy egyetemi buli, mert a végén a közönség elkezdte azt skandálni, hogy „geci jó volt!”, és ez nagyon tetszett nekem.

Ábel: Az R33-as koncert, mivel ott elfelejtettem felhangosítani az erősítőt, így semmit nem hallhattam magamból. Bár ez inkább utólag volt vicces. Most így belegondolva nem is tudom, az összes jó volt.

Zoli: Az R33-on [egy tehetségkutatón – szerk.] jól megdicsérgettek minket…

Fesztblog: Miket mondtak nektek?

Pé: Megdicsérték az énektémáinkat, sőt még a vokált is. Azt mondták, végre egy zenekar, ahol van értelme a vokálnak. Vagy valami ilyesmit.

Laci: És utána beajánlottak minket a Biorobot zenekarnak. Vagyis odaígérték nekünk a számukat. Pontosabban Nemes Andrásét, de végül nem kaptuk meg. Majd megszerezzük!

Fesztblog: Mit szóltok az eddigi sikereitekhez?

FAZ: Vannak olyanok?

Fesztblog: Hát például, hogy az R33-ban is olyan jól nyilatkoztak rólatok, hogy egyre többen vannak a koncertjeiteken…

Pé: Nagyon-nagyon örülünk neki!

Laci: Ezért csináljuk.

Kristóf: Kedvünkre való!

Zoli: Jól esik, ha az embert vállon veregetik, és azt mondják, hogy jó, amit csinál és legközelebb is jönnek.

Pé: Ez kicsit olyan, mint mikor találsz egy eszméletlenül isten király bandát…

Kristóf: Ezek vagyunk mi…

Pé: Igen, Kristóf közben megfejtette az analógiát. Szóval fogod és megmutatod a barátaidnak, és látod, hogy nekik is tetszik, és elönt az a kellemes érzés, hogy ezt te mutattad nekik! Csak ez jobb, mert ezt te csináltad. Talán ehhez lehet hasonlítani leginkább.

Ábel: Hát nem tudom, én máshogy érzem. De most válaszolok az előző kérdésre is. Igazából ahány koncertet csinálunk, mindig egyre jobbak és jobbak vagyunk ugye, mert egyre többet gyakorlunk. Emiatt egyre jobban tetszik minden koncert. Én nem érzek semmiféle eufóriát, mikor megdicsérnek, mert hát én ezért csinálom.

Laci: Meg hát te tudod, hogy jó vagy.

Ábel: Nem az, hogy jó vagyok, csak nem hiszem, hogy tudnám ennél jobban csinálni. Mindent próbálok megtenni, hogy tetsszen a közönségnek. És ezért, ha megdicsérnek, akkor csak azt mondom, hogy „köszönöm, ezért csinálom”.

Laci: Igazából én teljesen egyet értek Ábellel, csak a legjobb koncertélménnyel kapcsolatban nem, szerintem a legjobb koncert az első koncert volt.

Fesztblog: Mert?

Laci: Nekem a hely is tetszett, jó hangulat volt, viszonylag sokan voltak, és akkor voltunk így először együtt, és ez nekem mindenképpen maradandó.

FAZ: *elérzékenyült óóó* Nekünk is Laci.

Pé: Tök jó, hogy ezt mondod, mert én amúgy nagyjából a második koncertünkig nem voltam biztos benne, hogy Lacinak tetszik, amit csinálunk.

Fesztblog: Valljuk be, a zenekar legkülönlegesebb pontja a hegedű. Hogy jött a hegedű a képbe?

Laci: Igazából nem volt sok választásunk, mert Kristóf hegedül, nem pedig trombitál, vagy szájharmonikázik… úgyhogy muszáj volt a hegedű. És igazából mind a stílusnak, mind a hegedűnek ez a lényege, hogy egyedi legyen. Mind a kettőt azért választottuk, hogy különleges legyen, amit csinálunk. Nem akarunk tömegcikket gyártani, mert egyrészt eladhatatlan, másrészt kit érdekel?

Kristóf: Az elején megállapodtunk, hogy a hegedű egy plusz színt fog adni, de ez eléggé megváltozott mostanra. Például az Istennek mindenről című számunkban (ami nagyon jó lesz, hallgassátok majd meg a kislemezen!) olyan dallamokat tud bevinni a hegedű, ami egy másik énektémával, vagy egy gitárral zavaró lenne. Mert ütné egymást. Mert a hegedűnek olyan sima hangja van, egy olyan színt visz az egészbe, amitől teltebb lesz az egész.

Amikor az R33-ban voltunk, akkor szembesültünk vele először (a hangosítók által), hogy amikor meglátják az emberek a hegedűt, rögtön egy álnépies, magyarkodó zenekarra számítanak. Ezekből rengeteg van, de egyik sem tud minőséget elérni, vagyis nagyon kevés. Annyira magyarok akarnak lenni, hogy az már túlzás. A mi zenénk nem ilyen. Pont annyira magyaros, amennyire az lehet. Mert magyarok vagyunk, magyarul gondolkodunk, ezt nem feledhetjük el.

Fesztblog: Terveztek valami más különleges hangszert a hegedű mellé?

Pé: Én nagyon szeretnék megtanulni trombitálni…

Laci: Én meg szeretnék megtanulni zongorázni.

Kristóf: Én meg most tanulok zongorázni.

Ábel: Anyukám mondta, hogy nagyon szeretne velünk egy számban berimbauzni. De ezt majd még meg kell még beszélni. Most az egyik koncertünkön volt egy fuvola az egyik számunkban.

Fesztblog: Mik a szerepek a zenekaron belül?

FAZ: Kristóf a hajcsár.

Fesztblog: Ki az, akit rugdosni kell, hogy csinálja?

Pé: Engem.

Zoli: Én azt vettem észre, hogy Pé valóban mindig elkésik, meg ilyesmi, de mikor számot kell írni, akkor semmi más nem érdekli.

Kristóf: Laci meg Ábel oldják a feszültséget.

Fesztblog: Ki a szépfiú?

FAZ: Ábel! Kék a szeme, és szőke a haja.

Pé: Laci! Ezért dugjuk el hátra a dobok mögé.

Zoli: Az van, hogy mind szépek vagyunk.

Fesztblog: Tehát mindenki szépfiú. Akkor a rajongótábor visítozó lánytömeg? Vagy tomboló őrültek?

Kristóf: Kicsit is-is. Példának ott van a Fehérvári Ádám. Ő mindent összefirkál a Fák Alatt Zenekarral és mindenhol ott van.

Pé: És ő egyébként nem lány.

Fesztblog: Hogyan látjátok a hozzátok hasonló zenekarok helyzetét? Milyen nehézségekkel kell megküzdeni?

Laci: Az a baj, hogy nem az a lényeg, hogy ki mennyire tehetséges, mert nagyon sok tehetséges zenekar van. Csak nagyon nincs ennek az egésznek jövője ebben az országban. Rosszabb, mint négy éve. Kicsi a kereslet és nagy a választék.

Kristóf: Nem tudják magukat kiszakítani a tömegből. Ha még van is valami különleges bennük, nem tudják megmutatni azt.

Laci: Meg hát az is baj, hogy aki itt nagy név, az kint már nem az. És ez a legnagyobbbaj. Itt egy 200-300 fős tömeg már nagynak számít egy koncerten. Nem egy Tankcsapdáról beszélek, akik megtöltenek egy stadiont, hanem például Óriás, Fish,Hiperkarma. Akik szeretik ezt a zenét, azok biztos ismerik.

Pé: Az a baj, hogy ezek mind rétegzenék.

Zoli: El kell találni egy réteget, és nincs gond. Ott van gond, amikor nem találják ezt aréteget.

Laci: Hát lehet… Nekünk szerencsénk van, mert van olyan tábor, akit meg tudunk mozgatni.

Fesztblog: Mi a legnehezebb?

Laci: Egy tank például.

Zoli: Normális koncertszervező embert találni

Pé: Ugyanakkor annyira nem nehéz a dolgunk. Van egy csomó eszköz, ami könnyebbé tehetné a dolgot. Például könnyebb reklámozni magunkat, terjeszteni a hírünk.

Kristóf: De az internet túl nagy, és elveszik rajta egy kis zenekar.

Pé: De sok helyen már úgy keresik a fellépőket, hogy azt sem nézik, milyen az adott együttes.

Laci: Oké, de kevés az olyan hely, ami alkalmas élő zenére. Nincs sok ilyen kiépített hely, ami megfelelne erre.

Kristóf: De ami meg van, ott olyan, mintha nem is keresnék a fellépőket. Szerencsére vannak ezek a tehetségkutatók, mint például a Talentométer is. Sajnos ott is neveznek ötszázan és nyer egy. Bár ott ugye feltétel, hogy legyen három saját felvételed. Nem mindenkinek van rá lehetősége, hogy felvegye ezt a 3 dalt. Így van, aki el sem tud indulni, pedig pont nekik kell a lehetőség.

Fesztblog: Mik a tervek?

Laci: Érettségi. Egyelőre.

Pé: Hát éppen készülőben van a kislemezünk, amiről az első számunk demója, a Zöldesé, ízelítőként már hallható a youtube-on. A többi nagyjából 2-3 hét múlva jön ki. Ami biztos, hogy még májusban. Ezt a facebook oldalunkon rögtön látni fogjátok, ha eljött az idő.

Kristóf: Van egy ilyen tervünk, hogy csinálunk egy ilyen közös összeülést a barátokkal, rajongókkal és valahogy így lesz a lemezbemutató. Az Esti Kornél Boldogság, te kurva albuma lett ilyen módon bemutatva. Ezt fejlesztenénk egy kicsit tovább. Kivonulnánk a számokhoz illő helyekre, és ott lejátszanánk mindenkinek. És ezt felvennénk. De erről majd olvashattok a facebookon.

Fesztblog: Hogy tervezitek? Nagy fesztivál zenekar szeretnétek lenni, vagy szeretnétek megmaradni ilyen kis zenekarként?

FAZ: Semmiképpen sem szeretnénk megmaradni ilyen kis zenekarnak.

Kristóf: Minél több embernek meg akarjuk mutatni, hogy mit tudunk, meg hogy mit csinálunk, hátha tetszik nekik.

Pé: Nem ismertek, hanem elismertek szeretnénk lenni.

Zoli: Ez lehetne akár a zenekar ars poeticája. Nem ismertek, hanem elismertek…

Fesztblog: Mivel a fesztblogtól jöttünk kikerülhetetlen: Melyik a kedvenc fesztiválotok? Hol jártatok már?

Zoli: Nekem a tavalyi VOLT fesztivál volt, amikor a harmadik napon egy ismerős arc indiánszökdelésben közeledett felém és kiderült, hogy a Pé az.

Pé: Tényleg?

Laci: Túl sok teát ivott.

Kristóf: Ez a szendvicsezés hatása.

Ábel: Hegyalja. Én utoljára 2 éve voltam fesztiválon. De a legjobban a Hegyalja tetszik. Ott többször is voltam, és az nekem nagyon bejön. Leginkább a környék miatt.

Laci: Veszprémi utcazene fesztivál. Szerintem az jó.

Fesztblog: Hova mentek idén?

FAZ: SZIGET-re.

Fesztblog: Mi lenne az a pont, amit ha most elérnétek, azzal már elégedettek lennétek?

Zoli: Ha az MR2 játszaná a dalainkat, vagy meghívnának az MR2 színpadra egy fesztiválra.

Laci: Ha a megélhetésünket a zenélésből tudnánk fedezni.

Fesztblog: Mikor és hol lehet veletek legközelebb találkozni?

Pé: Legközelebb a júniusi Boldog Belváros nevű rendezvényen hallhattok minket. Ez Budapesten lesz, a Fővám téren szabad ég alatt, tök ingyen; szóval, ha felkeltettük volna bárki érdeklődését is, ez egy kiváló alkalom, hogy megtudják, mi fán terem a Fák Alatt Zenekar.

További képek az interjúról a erre! Tetszett, nem tetszett? Mondd el véleményedet, kommentelj!

Köszönjük a fotókat a Boop Photographynak!

2 thoughts on “„Nem ismertek, hanem elismertek szeretnénk lenni” – interjú a Fák Alatt Zenekarral

  1. Murai László

    amatőrök

  2. Dóri

    Én személy szerint két koncerten voltam, és mivel az alternatív zene amúgy is közel áll a szívemhez, nagyon drukkolok! Csak így tovább!
    Alig várom a következőt!:)

Comments are closed.